A dívákról
“Ha dívát akarsz látni, menj színházba, a színpadon vannak. Ami a magánéletemet illeti, mekkora energia volna az? Nagyvilági nőnek lenni egy külön munkahely! Mindig tudni kell, hogyan jelenj meg, reggelente fodrász, smink, ruhaköltemények, isteni dolog, szép szerep…Vannak, akiknek ez ösztönösen jól áll. De én ha kipróbálom, hogy dívásan viselkedem, akkor egyszer csak elkezdem magam kívülről látni, és egyre nevetségesebbnek tűnök. Ettől megzavarodom, és inkább visszamenekülök a hétköznapi, szürke életembe. A színpadon viszont minden további nélkül kiélem az efféle vágyaimat.”
A színjátszásról
“Ha visszagondolok a középiskolás éveimre, nagyon felemás módon éreztem magam az osztályomban. Furcsa zárványként mozogtam a fiúk és a lányok között, és egyik helyen sem találtam magam. A színjátszás ezért jött jól: belekeveredtem egy más, idegen világba, és ott jobb volt.”
A filmekről
“A meseautós időszakban még előfordult, hogy szorongva léptem színpadra, hiszen a színházi közönség akkoriban még nem feltétlenül fogadta el a kommersz filmeket. Be kellett hát bizonyítanom, hogy megállom a helyemet az igényes színdarabokban is, nemcsak a filmvásznon.
Aztán rájöttem, nem tudok mindenkinek megfelelni, és nem is akarok általános közszeretetnek örvendeni. Örülök, ha szeretnek, de elfogadom azt is, ha nem. Az érdekel, hogy én jól érezzem magam.
Tudom például, hogy a Valami Amerika 2. sokaknak tetszett, és ez nagy öröm nekem. Mára egyébként úgy látom, mintha már nagyobb lenne az átjárás: nincs olyan, hogy az egyik színész csak művészfilmekben játszik, a másik pedig csak közönségfilmekben.”
A fáradtságról
“Van egy mondás, miszerint a fáradt színész a jó színész. Ez persze nem igaz, csak a gonosz rendezők hangoztatják előszeretettel, és élnek vissza vele, de tény és való, hogy létezik a fáradtságnak egy olyan foka, ahol egyszer csak eltűnik minden sallang, csak a lényeg marad. Ezért szeretem a főpróbaheteket: megszűnik a külvilág, az ember egyedül a feladatra koncentrál.”
Külföldi karrierről
“Kint annyira nagy a túljelentkezés, hogy magyar színésznőként maximum akkor van esélyed, ha rendkívül gyönyörű és/vagy egzotikus kinézetű vagy. Tóth Orsi egzotikus, Marozsán Erika vagy Gryllus Dorka gyönyörű… Magamat inkább egy jolly joker típusú alkatnak tartom. Ha összeraknának húsz másik színésznővel, első blikkre valószínűleg simán átnézne rajtam a castingdirektor. De ha megvan irántam a rendezői bizalom, óriási átváltozásokra vagyok képes.”
A példaképről
“Törőcsik Mari az, akire nagyon felnézek. Azt hiszem, ő sok velem korabeli színésznő számára meghatározó. Vele kapcsolatban érzem azt, hogy ha egy hozzá hasonló életpályát be tudnék járni, akkor azzal tökéletesen elégedett lennék…”
A fiáról
“Próbálom elérni, hogy úgy éljen, mint egy normális gyerek. Nem akarom, hogy neki ez az egész színházi/filmes világ pluszteher legyen…. Tudom, hogy a színház milyen erős drog, és ha oda bekerül, könnyen ott maradhat. De ha úgy alakul, tőlem később besodródhat nyugodtan. Csak arra vigyázok, hogy ne kerüljön bele túl korán, mert lehet, hogy valami egész másban is ki tudna teljesedni, viszont így lemaradna róla.”
Jankáról (Aranyélet)
“Ha van olyan figura, aki a civil életemtől a lehető legtávolabb áll, az egyértelműen Janka…Olyan figura, akiből akár miniszterelnök is lehet, de azt is kinézem belőle, hogy beáll apácának, hogy az élete végéig vezekeljen a bűneiért. Az ő esetében nagyon széles az olló.”
A házasságról
“A házasság egy papír, egy gyerek azonban sokkal meghatározóbb kötelék két ember között.”
Az öregedésről
“Nem vagyok hajlandó a korommal foglalkozni. Csak gyerekként tűnt egy negyven körüli ember öregnek, most másképpen gondolom. Anya vagyok, eljárok szórakozni, és jól érzem magam. Lett egy olvasószemüvegem, ennyivel kipipálom, hogy elmúltam negyvenéves.”
Olvass még Ónodi Eszterről!
- Kitalálod, hogy melyik kép mikor készült Ónodi Eszterről?
- Ónodi Eszter: “Direkt nem kísértem el a fiamat a szavalóversenyre”
forrás: Maxima, Nők Lapja, NLCafé