Lassan kezdünk ahhoz hozzászokni, hogy a magyar film minden évben elhoz egy-egy fontos díjat valamelyik filmfesztiválról vagy díjátadó gáláról, és az a furcsa helyzet állt elő, hogy a filmművészetünket jelenleg többre értékeli a nagyvilág, mint mi magunk. A nagyközönség egy jó része még mindig úgy gondolja, hogy a díjazott filmek tipikus köldöknézős művészkedések, amit a fesztiválozó sznobokon kívül úgysem értékel más, ezért hiába a nagy nemzeti siker, nem állnak be a sorba mozijegyet vásárolni. Számukra most van egy jó hírem: az utóbbi évek díjazott magyar filmjei közül a Testről és lélekről messze a legkommerszebb darab, és ha lecsupaszítjuk, lényegében egy egyszerű romantikus vígjátékot találunk, ami arról szól, hogy két visszahúzódó ember hogyan talál egymásra egy külső szemmel igen extrémnek ható környezetben. Enyedi Ildikó ünnepelt rendezése tényleg csak egy szerelmesfilm, ám a kategóriájában csodásan érzékeny, finom humorral, pompás színészi játékkal és némi extra vérmennyiséggel szolgáló darab.
Ugyanaz az álmuk
A film egyik különlegességét kapásból az egyik fő helyszínéül szolgáló vágóhíd adja, ami valljuk be: nem sorolható a tipikusan romantikus helyszínek közé. Itt dolgozik az ötvenes éveiben járó Endre (Morcsányi Géza) pénzügyi vezetőként, és ide érkezik meg a harminc körüli Mária (Borbély Alexandra) rendkívül precíz minőségellenőrként. Már első ránézésre látszik, hogy egy kicsit mindketten furcsák, bár Endre furasága kicsit hétköznapibbnak mondható. Az a fajta mogorva ember, akit megkeserítettek az évek és a hétköznapok, és már esze ágában sincs bárkihez is szorosabban kötődni. Hozzá képest Mária – akit nem szabad Marikázni – igazi UFO, akit bámulatosan precíz memóriával áldott meg a sors, ugyanakkor képtelen a társas interakciókban helytállni, és gyorsan zavarba kerül embertársai közelében. Első ránézésre annak az esélye, hogy ez a két ember egymásra találjon, nagyjából a nullához közelít, ám kettejüket mégis összeköti valami: éjszakánként mindketten ugyanazt álmodva szarvasként bolyonganak az erdőben. És amikor egy pszichológus (Tenki Réka – akire a Variety szerint érdemes figyelni) közbenjárásával erre rájönnek, hirtelen elkezdenek megnyílni és érdeklődni egymás iránt.
Egyszerű, de nagyszerű
Enyedi Ildikó mozija szándékosan pofonegyszerű. Ha két ennyire zárkózott ember próbál ismerkedni egymással és a szerelemmel, akkor nincs szükség komolyabb külső konfliktusokra, hiszen már ahhoz is elképesztő erőfeszítésekre van tőlük szükség, hogy egyáltalán egymáshoz érjenek. A Testről és lélekről okosan, lépésről lépésre mutatja be ezt a bizonytalan és sokszor humoros közeledést, ahol a szerelem beteljesülésének legfőbb akadálya nem valami kívülről jött csábító, hanem ők maguk és a saját félelmeik. Ehhez az évődéshez tökéletes helyszín a steril vágóhíd, ahol a vér és a testek is a maguk rideg valóságában, mindenféle cicoma nélkül vannak jelen – a gyengébb gyomrú nézőnek lesznek gondjai. Egy ilyen helyen szinte elképzelhetetlennek tűnik egy szenvedélyes szerelem kibontakozása, és mindez nem is történne meg, ha a cégben valaki nem fújná meg a búgatóport, és a rendőrségi nyomozás miatt nem lenne szükség egy pszichológus véleményére az alkalmazottakról.
Nem harsány, de vicces
Bár a Testről és lélekről alapvetően két emberről szól, Enyedi nem feledkezett meg a mellékszereplőkről sem, és pár ecsetvonással pompás kis karaktereket fest a mozivászonra. Nagy Ervin a vágóhíd bikájaként alkot emlékezeteset, Tenki Réka briliáns komikusként bizonyít a pszichológus szerepében, Mácsai Pál zseniális a kicsinyes és korrupt nyomozó szerepében, Schneider Zoltán imádni való folyton izzadó középvezetőként, Jordán Tamás pedig szintén egy komikus gyöngyszem Mária pszichológusaként. A két főhős évődése részben a környezetük reakciói miatt is válik sokszor viccessé, de itt nem harsány poénkodásra kell gondolni, hanem visszafogott, intelligens humorra. A film egyszer válik csak hasunkat fogva röhögőssé: a vége felé Máriának akad egy tragikusan induló, majd fokozatosan humorossá váló, igencsak véres nagyjelenete, amin a Berlini Filmfesztivál nagytermének 1800 fős közönsége egyszerre szakadt a röhögéstől. A film fényképezése pompásan vegyíti a környezet ridegségét az álmok melegséget árasztó képeivel, és az ismerkedés intimitásának bemutatásával, csodásan egyedi hangulatot kölcsönözve a mozinak.
Egy világsiker kapujában
A film nagyon szerethető, csodaszép, de azért nem hibátlan darab. Egy ponton kissé leül a cselekmény, és Mária változása és nyitása Endre (az őt játszó Morcsányi Géza nem színész, így az alakítása még nagyobb meglepetés) irányába a kelleténél gyorsabban történik meg. Úgy éreztem, hogy egy ennyire zárkózott személyiségnek annál azért több időre lenne szüksége az intimitáshoz, mint amit a film megad neki. Ezek azonban tényleg csak apróságok, hiszen a Testről és lélekről így is csodálatos mozi, ami valahol félúton helyezkedik el az Amélie csodálatos élete és a finn Aki Kaurismäki minimalista filmművészete között. Nem érdemtelenül díjazták Berlinben, és ugyan azt még nem tudhatjuk, hogy ez a díj belépőt jelenthet-e az Oscarhoz, de az már biztos, hogy a világ számos országába megvették, és rengeteg fesztiválon láthatja majd a közönség. Hatalmas siker ez, és még csak az év elején járunk.