7 pillanat a Mindenkiből, ami felidézi, milyen volt gyereknek lenni a 90-es években

Baranyai Enikő | 2017. Február 27.
A Mindenkit nemcsak az üzenete miatt érdemes megnézni, hanem a nosztalgiafaktora miatt is. Ha a 90-es években voltál gyerek, sokszor fogsz mosolyogni egy-egy pillanaton...

A vasárnapi Oscar-gáláig háromszor néztem meg Deák Kristóf filmjét, a Mindenkit. Nevezzetek őrültnek, de régen voltam annyira biztos valaminek a győzelmében, mint most. Az immár Oscar-díjas Mindenki egy szerethető, erős üzenettel rendelkező történet arról, hogy mennyire fontos, hogy megtaláljuk a saját hangunkat, hogy ki merjünk állni magunkért és másokért, és merjünk harcolni az igazságtalanság ellen. A Mindenki emellett a kilencvenes években játszódik, de Deák Kristóf ezt nem nyomja percenként a néző arcába, finom jelekkel, nosztalgikus pillanatokkal repíti vissza a mai 30-as generációt a gyerekkorába.

Hét nosztalgikus pillanat a Mindenkiből, ami felidézi, milyen is volt gyereknek lenni a 90-es években.

SMS és telefonnyomkodás helyett leveleket írtunk egymásnak az órán.

Rettentő menőnek számítottál, ha a szüleid beszereztek neked egy ilyen karkötőt.

Az iskolaköpenynek hála, nem számított a ruhánknak, ha meghemperegtünk a krétaporban.

Italport ettünk hazafelé a suliból.

Délután belopóztunk a szüleink/nagyszüleink szobájába, hogy bakeliteket hallgassunk.

Melba csoki és Párizsi kocka, ezeket majszoltuk.

Az udvaron ugróiskoláztunk, kiszámoló mondókákat skandáltunk és gumiztunk.

 

Exit mobile version