Négykerekű szerelem

-sy- | 2017. Április 21.
Hiába élünk itt Európában, hiába lett kitűnő a közlekedési infrastruktúra az elmúlt harminc-negyven évben, hiában van minden sarkon benzinkút, az utazás a mai napig szorongást okoz bennem. Annyi minden ütheti ki balul, hogy belegondolni is rossz.

Vezetés csak túlélőkészlettel

Otthon marad a kajászacskó, na az baj, még anyutól tanultam. Ahogy a Zasztava hátsó üléséről láttam, mindig tartott maga előtt a padlón egy zacskót, benne kajákkal. Alma, paprika, szendvicsek, sült hús, csupa olyan dolog, ami nem folyósodik meg, nem árt neki pár óra meleg, amíg leérünk a balatoni dugóban a nyaralóba. Mi meg hátul, csajok, csak kértük, és jött is a szerető gondoskodás.

Később, amíg eléggé viharvert autóim voltak, megszoktam, hogy mindig beüthet valami műszaki gubanc. Tudtam alapjáratot állítani a kispolszkin, mindig volt nálam csavarhúzó és fogó. Tudtam, hogy eső után érdemes kitörölgetni az elosztó fedelét, hogy rendesen induljon. Volt, hogy az aputól kért akksitöltőn lógott az akksi a koleszban, nagyjából minden szabályt megszegve, amit a házirend rögzített.

Elég hamar ráálltam a nyugati kocsikra, de ott már nem volt ilyen egyszerű az élet. Hiába csillogott gyönyörűen a kereskedésben, csak egy lefutott vacak volt mind. Nem volt az az aktuális barát, udvarló, egyetemi haver, rokon szerelő, aki ki tudta volna szagolni, hogy itt bizony komoly buktatók vannak kilátásban. Pedig ezekkel kapcsolatban éreztem a legtöbb félelmet, annak dacára, hogy többnyire komfortosak és kényelmesek voltak. Végül midig odaértem, de a bizalmam hamar elszállt, ha valahol egyszer is otthagyott.

Az első négykerekű szerelem

Az első kocsi, amivel elégedett voltam, a Swift volt. Kevésbé volt puha és hívogató, mint az előtte lévő francia, de keveset fogyasztott, elfért benne a kutya is, kicsit zajos volt ugyan, meg BKV-sötétkék, de soha nem volt semmi baja. Ezt szerettem a legjobban. Rendes olaj, rendes gumi és egy családi autószerelő, aki figyeli az ember lányát, és máris gördülékenyen telnek a kilométerek tízezrei éveken át.

Ezzel az autóval éreztem először életemben, hogy nyugodtan el merek indulni Donovalyba is, mert tudtam, hogy előbb kell várnunk lavina, mint műszaki hiba miatt. Persze, hogy utána is Swiftre váltottam, egy minőségi ugrás volt. Ugyan kicsit többet kellett tankolni, és nem érződött annyira dinamikusnak, de sokkal csendesebb lett, kényelmesebb. És végre volt működő légkondim, a sok éppcsak ezért nem jó-azért nem jó után. Benyomom a gombot, és jön a hideg. Ennyit várok el, ezt is kapom.

Szóval becuccolunk, és irány bárhová, síelni vagy a tengerre. Bejártunk vele Erdélytől az Alpokig sok mindent. Volt, hogy tetőbokszot is béreltem, volt, hogy két biciklit vittünk, lehajtott ülésekkel, mostanában meg a gyerek van hátul. Lassan megérett az idő az újabb cserére, mert ez is lassan tízéves. Elkezdtem nézegetni az autókat, lehet, ezúttal már inkább újat vennék, úgyse adom el jó sokáig, ha beváik.

 

Legyen maga az utazás is kikapcsolódás

Végre itt a tavasz. A napfény és az illatok is arra buzdítanak minket, hogy nyakunkba vegyük az országot és elmenjünk kikapcsolódni egy kicsit a szabadba. Akármerre is indulunk, jó, ha útitársunknak egy igazán praktikus, biztonságos és személyre szabható autót választunk. Az új Ignisnek minden tulajdonsága meg van ahhoz, hogy egyedi élmény legyen vele a kirándulás. Kompakt méretének és jól variálható csomagterének hála a hosszú hétvégén sem kell semmit nélkülöznünk, mindennek találunk benne helyet. Az előre-hátra gördülő, illetve fel-le mozgatható hátsó üléseknek köszönhetően növelhetjük a csomagteret igényeinknek megfelelően, így a sporttáskát és a bőröndöt is be tudjuk pakolni. Rendkívül jó kormányozhatósága miatt a hegyi szerpentinek sem okoznak neki problémát, fürgén és könnyedén veszi be a kanyarokat. Ha pedig nyugalomról van szó, a 6 légzsák, vészfék asszisztens, sávelhagyás figyelmeztető és visszagurulás-gátló mellett igazán biztonságban érezhetjük magunkat vele. Kalandra fel, kelj Te is útra az új Ignissel!

Exit mobile version