Ülök a moziteremben, és már a nyitójelenetet sem értem. Az amerikai akciófilmeknek volt kb. 20-30 évvel ezelőtt egy sablonja, miszerint a filmnek egy olyan látványos akciójelenettel kell kezdődnie, aminek a sztorihoz igazából semmi köze, csak rögtön az elején megmutatja, milyen tökös legény a történet főhőse. Gondoljunk csak a Cobra szupermarketes nyitányára, ami a kategória igazi klasszikusa. Nos, A tökéletes gyilkos is rendesen megadja az alaphangot egy minden logikát nélkülöző túszejtős jelenettel, amiben László Zsoltból olyan vehemenciával akarnak Martin Riggset (Mel Gibson Halálos fegyverbéli karaktere) kihozni, hogy csak lesünk. Csakhogy míg Riggs szuicid hajlamai drámai erejűek voltak, Kamenár még az öngyilkossági kísérletében is inkább csak röhejesen illogikus, ami legalább megadja az alaphangot arra vonatkozóan, mi vár ránk később. Például az, hogy a főhős öngyilkos hajlamai a nyitójelenet után teljesen felszívódnak, és mutatóban csak némi bánatos alkoholizmus marad belőlük.
Valami Amerika?
A tökéletes gyilkos nézése közben végig az volt az érzésem, hogy Pacskovszky József rendező-forgatókönyvíró végignézett egy csomó amerikai és skandináv krimit az elmúlt pár évtizedből, kijegyzetelte, hogy mi tetszett neki bennük, majd különösebb gondolkodás nélkül az összes ilyen összetevőt belepakolta a forgatókönyvébe. A kemény, de sötét múltja által kínzott nyomozó figurája lehet, hogy működik Amerikában vagy Jo Nesbo könyveiben, de ha nincs idézőjelbe téve, és még a szándék sincs meg a honosításra, akkor egyszerűen paródiaként esik le a vászonról, hiába játssza a figurát az egyik legkiválóbb színészünk, László Zsolt. Az itt megjelent alakok többsége egyszerűen stílusidegen magyar filmes környezetben. Pont ezért nem működik a Hőrich Nóra Lili által alakított femme fatale figurája sem. Mondjuk vele kapcsolatban az is súlyosbítja a helyzetet, hogy a rendező képtelen volt eldönteni, hogy Sharon Stone-os, gátlástalan csábítót csináljon a figurából, és vigye el a sztorit az erotikus thrillerek irányába, vagy inkább egy megvédeni való áldozatot, akit a főhős a lányaként védelmez, így az erotikus felhangok inkább csak idegen elemként esnek le a filmről.
Összeesküvés-elmélet
A film történetében is legalább annyira összecsapott és suta, mint az egyéb elemeiben. Egy Helyszínelőkben tucatgyilkosságnak számító, meglehetősen érdektelen üggyel indítunk, hogy aztán fokozatos építkezés/nyomozás nélkül a főhős meglátogassa a Szervét Tibor által játszott haverját. Róla csak annyit tudunk meg, hogy írt valami könyvet, és jó kapcsolatai vannak, de a csávó a semmiből olyan összeesküvés-elméletet és gyilkosságsorozatot vázol fel, hogy csak az alufólia sityakot hiányoltam a fejéről, és azt a mondatot, hogy “Erről is Soros György tehet”. Ahogy telik a játékidő, kb. hárompercenként kapcsol az ember, hogy a rendező éppen melyik krimiből nyúl, legyen az James Ellroy munkássága vagy A magnum ereje című film, de ezek az “idézetek” nem adnak ki együtt egy új minőséget, mint például Tarantinónál, egyszerűen csak érezzük, hogy az alkotók egyetlen önálló ötlet nélkül, mindig hozott anyagból próbáltak dolgozni, igencsak ügyetlenül.
A logika halála
Míg egy Halálos iramban-szerű agyatlan látványmozinak elnézzük a logikai bökkenőket, egy krimi nem engedheti meg magának, hogy buta legyen, mert az emberek pont azért váltanak rá jegyet, hogy elgondolkodtassa őket. Márpedig A tökéletes gyilkos időről időre kizökkenti a nézőjét azzal, hogy esze ágában sincs logikusnak lenni.
Miért pont Kamenár kapja a gyilkossági ügyet, amikor az egész rendőrség tisztában van azzal, hogy a gyanúsítottal való ismeretsége miatt személyesen is érintett? Miért hajlandó egy fiatal lány belemenni abba, hogy búvóhely gyanánt egy évszázados, romos kriptába zárják be őt a sötétbe, ami teli van mumifikálódott holttestekkel? A rendőrségen a XXI. században miért egy olyan falra ragasztgatnak fényképeket, amire nagy betűkkel még azt is ráírták, hogy “Folyamatban lévő gyilkossági ügyek”? És ez csak tényleg néhány marhaság a sok közül. Ezeknek köszönhetően maga a nyomozás is tét nélkülivé válik, a feszültség a végére nemhogy nőne, hanem zéróra redukálódik, és amikor kiderül a gyilkos személye, már csak egy vállrándítással intézzük el a dolgot (bővebben nem mennék bele, mert akkor spoilerezni kéne, de ezen a szálon még némi homofóbia is bejön a képbe alkotói oldalról).
A színészek többet érdemelnének
A tökéletes gyilkost látva a nézők mellett szegény színészeket sajnáltam a legjobban. Az egyetlen életszagú karaktert játszó Szabó Győzőt leszámítva mind kínlódtak a rosszul megírt szerepeikben. László Zsoltnak már rég kijárna egy izgalmas filmfőszerep, erre ennyit kapott, azt pedig nem értem, hogy a női főszerepet játszó Hőrich Nóra Lilit miért kellett Majsai-Nyilas Tünde hangjára szinkronizálni? Ha Pacskovszky Józsefnek nem tetszett a hangja, akkor miért őt választotta a főszerepre? Szabó Kimmel Tamásnak csak egy karikatúrafigura jutott, Szervét Tibornak pedig még annyi se, szóval megint sikerült sok tehetséges emberből nagyjából nullát kihozni. Bízom abban, hogy A tökéletes gyilkos csak egy fájdalmas, de nem túl emlékezetes ballépés marad a magyar film pompás 2017-es évében, és azzal a lendülettel felejtjük el, ahogyan érkezett.
