Meglepő dráma volt a Házasság első látásra első részében. Az első páros menyasszonyának arcára már az igennél kiült a teljes kétségbeesés. Rita legszívesebben újraaktiválná a profilját az Elittárson és inkább nézné meg a kanapén újra a Grace klinika 5. évadját, mint hogy nászútra utazzon a szakértők által neki választott álompasival. Csakhogy anyu és apu 30 perc alatt befogadták a családba az újdonsült vőt, és bőszen mondogatják a lányuknak, hogy “jaj, majd megszereted”. Itt éreztem azt, hogy nagy gond van a fejekben…
Nyílt levél Ritának
Lehet bolond vagyok, de elhiszem neked, hogy a könnyeid, a drámád, a kétségbeesésed valós volt az első adásban. Viszont a felnőttek maguk jelentkeznek valóságshow-ba, párkeresőműsorba vagy favágónak, így a döntés és a felelősség is az övék. Ebben az esetben a tiéd! Nem a környezetedé, nem egy szerkesztőé, nem a családodé, nem az újdonsült férjedé. Kedves Rita, nem a középkorban élünk. Nem kell anyára és apára hallgatni és érzelmileg megerőszakolni saját magad. Ha megkóstolod a sóskát, de már az első kanál után rájössz, hogy nem neked való, akkor kedvesen megköszönöd a lehetőséget, és elsétálsz. Mi olyan félelmetes? Az egyedüllét? Hogy őszintén, de nem bántón vissza kell utasítanod valakit? Hogy ez kudarc? Miért lenne az? Ja, hogy az ítélkezők szerint? Na és? Nem kell gyomorgörccsel igent mondani mindenre. Meg lehet hallgatni anyát és apát, de azt lehet mondani, hogy “kösz, de nem”. 2017 van, amikor NEM normális az a fajta gondolkodás, hogy majd megszeretitek egymást. Persze a puffogás, a kéztördelés sem segít. Talán az igen, ha ezeket az érzéseket a párunknak mondjuk el. Ha valaki nem tud a problémádról, akkor nem is érti a viselkedésedet. Ráadásul nem kilépni egy kapcsolatból, majd 4 héten keresztül bunkó módon szívni a másik vérét, és minden pillanatban érzékeltetni vele, hogy nem kell, kicsit sem emberbarát viselkedés. És akkor most finom voltam.
És végezetül, csak azért együtt lenni valakivel, hogy ne legyünk egyedül, a legnagyobb hülyeség, amit elkövethetünk. Erre építeni egy párkapcsolatot eleve rossz. Ha egyedül is képesek vagyunk boldogok lenni, akkor egy párkapcsolat csak még jobbá teheti az életünket. A szingliség nem betegség, ha pedig rágörcsölsz egy kapcsolatra, soha az életben nem fogod megtalálni “a tökéletest”, már ha létezik ilyen.