A Casey Affleck helyzetében lévő sztárok általában megpróbálnak elbújni a nyilvánosság elől. Ez valahol érthető, hiszen bármikor érkezhet egy kellemetlen kérdés a finoman szólva is zűrös előéletükkel kapcsolatban. Ennek ellenére Affleck nem spórolt a nyilvános szereplésekkel, amikor megérkezett a cseh fürdővárosba, Karlovy Varyba, hogy átvegyen egy díjat a filmfesztiválon.
Kolléganőjével, Uma Thurmannel ellentétben – akinek semmi takargatnivalója nincs – ő nemcsak a nyitó gálán pózolt a vörös szőnyegen a fotósoknak, hanem jó néhány nyilvános szereplést vállalt, többek között egy sajtótájékoztatót és egy “Találkozás a filmkészítőkkel” nevű programot, ahová a nézők is beülhettek, hogy az A Ghost Story című film alkotóival, köztük Casey Affleckkel beszélgethessenek. Azzal a Casey Affleckkel, akit a film plakátján ugyan főszereplőként tüntetnek fel, és ez bizonyos szempontból igaz is, csakhogy a film 80 százalékában egy lepedő takarja őt, ami alatt bárki lehetne, mert ezekben a jelenetekben egyetlen árva hang sem hagyja el a száját. Ahogy a címből is látszik, az A Ghost Storyban Affleck egy kísértetet alakít, ami az alkotók részéről valahol egy jókora trollkodás, és ha valamit sikerült megtudnom a színészről Karlovy Varyban, az az, hogy kifejezetten élvezi, ha trollkodhat.
“Nem minden filmemet szeretem egyformán”
Ha kevesen nézik a filmjeimet, akkor valamit jól csinálok
– adta meg az alaphangot Karlovy Vary-i szereplésének a színész mindjárt a megnyitó estéjén, ami rögtön egy jókora trollkodás, ám később azért finomított rajta. “Minden erőmmel azon vagyok, hogy olyan filmeket készíthessek, amik engem érdekelnek, és ne annak alapján válasszak munkát, hogy mi érdekelheti a nézőket. Nem utasítom el a nagy mozikat, hiszen akadnak köztük olyanok, amiket én is szeretek, de többnyire a kisebb, intimebb filmekben érzem otthonosabban magam”. Affleck nem a levegőbe beszélt, hiszen az Ocean’s-trilógia valamint a Csillagok között mellékszerepeit leszámítva valóban kerülte a tipikus nyári blockbustereket.
A filmográfiájából azonban messziről kiszúrható az Amerikai pite első két része, és amikor erre rákérdeznek, van rá magyarázata:
A karrierje elején a legtöbb színész még nem önmegvalósít, csak szeretne megélni valahogy. Minden filmszerepet elvállalsz, amit sikerül megkapnod, és mindegyikből lehet tanulni valamit.
Nem minden filmemet szeretem egyformán, de egyiket se jutna eszembe letagadni.” Ma már nem kell mindent elvállalnia, és válogathat az ajánlatok között, de ez az áldott állapot egyáltalán nem régóta tart. “Színészként millió és millió találkozóra jártam, mindig abban a reményben, hogy talán munka lesz belőle, de ha nem vagy sztár, ezekből nagyon ritkán jön össze valami.”
Egy önmegvalósító filmes
Affleck ma már eljutott arra pontra, hogy az önmegvalósítás legyen számára a legfontosabb. “Azt vettem észre magamon, hogy az erőszakos sztorik egyre inkább hidegen hagynak, és főképp azok a filmek vonzanak, amikben van valami költőiség, akár a dialógusok szintjén, akár abban, hogy pozitív üzenetet hordoznak.”
A filmjeivel azonban nem szeretne kinyilatkoztatni vagy szándékosan sulykolni valami mondanivalót a világról, inkább csak hagyja, hogy a szerepek és a filmek által önmagát is egyre jobban megismerhesse, mert ez segít neki abban, hogy ne veszítse el a kapcsolatot a való világgal. Azonban az önmegvalósításnak is vannak hátrányai.
2010-ben jött ki I’m Still Here című rendezése, amit sokáig egy dokumentumfilmnek próbáltak beállítani arról, hogy a világtól és a színészettől elforduló, rappernek álló Joaquin Phoenix hogyan kattan be apránként a kamerák előtt. Annak idején Phoenix karrierváltása óriási médiavisszhangot kapott, és amikor később kiderült, hogy az egész csak ürügyként szolgált egy trollkodós áldokumentumfilmhez, amit a rokonával, Casey Affleckkel közösen készített, nagy volt a botrány. Még Casey bátyja, Ben Affleck is úgy nyilatkozott, hogy az öccse ezzel a hónapokig tartó trollkodással túl messzire ment, és a saját hollywoodi karrierjét tette kockára, ráadásul a film a kutyát sem érdekelte, és máig úgy tartják számon, mint az egyik legrosszabbul sikerült filmes blöfföt. Pedig egyáltalán nem ez volt a legszégyenteljesebb ebben a történetben…
A botrány szele
2010-ben Afflecket két munkatársnője is beperelte, méghozzá szexuális zaklatás vádjával. Amanda White producerrel és Magdalena Górka operatőrrel Affleck az I’m Still Here forgatásán dolgozott együtt, és mindketten érdekes sztorikat osztottak meg a színészről. Affleck az egyikük szobáját Joaquin Phoenix társaságában arra használta, hogy két másik nővel szexeljen benne – Affleck akkoriban még házas ember volt –, miközben a hotelszoba tulaját kizárta a folyosóra, és nem engedte be, amíg végeztek. Egy másik alkalommal részegen bújt be a kolléganője ágyába, miközben az aludt, és amikor kizavarták, még ő érezte magát megsértve. Bunkó, szexista beszólásokból, nyilvános ajánlattételekből és zaklató sms-ekből sem volt hiány a férfiak dominálta forgatáson, és bár konkrét erőszak nem történt, a színész súlyos pereknek nézett elébe.
Ugyan minden vádat tagadott, végül peren kívül mégis megegyezett a vádlóival, mely egyezségnek része az is, hogy sem ő, sem az őt vádlók nem kommentálják többé nyilvánosan a történteket.
2010-ben Casey Affleck még kevésbé volt reflektorfényben, így a sajtó sem kapta fel annyira az esetet, ám amikor idén nagy eséllyel indult az Oscarért A régi város főszerepében, hirtelen ismét érdekesek lettek a hét évvel korábbi történések, és kész csoda – vagy Hollywood szexizmusa – kellett ahhoz, hogy ebben az ellenszélben is Affleck kapja a díjat.
A fagyi visszanyal
Az egész történet csak azért furcsa, mert Afflecket se előtte, se azóta nem illették hasonló vádakkal, gyakorlatilag mindenki agyondicséri, aki együtt dolgozott vele, csodás fickónak tartják, és aki látta A régi várost, az bármennyire is rühelli őt, nem tagadhatja, hogy elképesztően tehetséges színész.
Ugyanakkor maguk a 2010-es beszámolók meglehetősen hihetőnek tűnnek, és már maga az I’m Still Here létezése is arra utal, hogy Afflecknek akkortájt elmentek otthonról, aminek eredményeként akkorát trollkodott, hogy a végén visszanyalt a fagyi. Karlovy Varyban direkt kérdést nem kapott az újságíróktól és a nézőktől a botránnyal kapcsolatban – a peren kívüli egyezség miatt úgysem válaszolhatott volna –, de volt egy finom utalása, amit nem lehetett nem észrevenni. Amikor arról kérdezték, hogy mennyire változtatta meg az életét az Oscar-díj, érdekes választ adott:
Nem hiszem, hogy valaha meg tudnám szokni azt az elképesztő médiafigyelmet, amiben az Oscar-kampány során részesültem. Viszont maga a díj nem hozott nagy változást az életembe. Az igazság az, hogy ott vagyok én, és ott van az életem, és ennek van egy része, ami abból áll, hogy megyek és különböző emberekkel beszélgetek a filmjeimről. Ez néha kényelmes, néha meg kevésbé az, mert mindig van egy különbség aközött, aki valójában vagy, és aközött, amilyennek mások gondolnak téged annak alapján, amit innen-onnan tudni vélnek rólad.
Vajon mire gondolhatott?
Ben Affleck árnyéka
Casey karrierjét talán még a 2010-ben történteknél is jobban beárnyékolta testvére, a gigasztár Ben Affleck. Azt gondolná az ember, hogy egy Oscar után már kiléphetett onnan, de a Karlovy Varyban elhangzott kérdések arra utalnak, hogy erre még biztosan várnia kell kicsit. Amikor megkérdezték tőle, hogy milyen a kapcsolata a bátyjával, azonnal látszott az arcán, hogy borzasztóan unja már a kérdést. “Nagyon jó és nagyon privát” – adta válaszul, finoman jelezve, hogy elege van a témából, és nem akar ezzel többet foglalkozni.
Később a közönségtalálkozón is előkerült a téma, amikor az egyik néző azt kérdezte tőle, hogy a Hideg nyomon című 2007-es krimi főszerepét a bátyja azért osztotta-e rá, mert támogatni akarta a karrierjét, vagy azért, mert valóban ő volt a legalkalmasabb a szerepre. A válasz elől Affleck itt már nem tért ki. Elmesélte, hogy nem ő volt a bátyja első választása, de akkoriban Ben Affleck elsőfilmes rendezőként nem volt még nagy név, és sokan visszautasították a szerepajánlatát, ezért meglátogatta Casey-t egy forgatáson, kezébe adta a forgatókönyvet, és megkérdezte, hogy eljátszaná-e a főszerepet, ő pedig gondolkodás nélkül rávágta, hogy igen. Mégis kiben bízzon az ember, ha nem a tesójában?
Bár rendezőként Ben ezt az egyetlen szerepet adta az öccsének, nem lehet azt mondani, hogy nem egyengette a karrierjét.
Már a Good Will Huntingba is bejuttatta, ahogy A régi város főszerepét is annak köszönheti, hogy Ben Affleck legjobb barátja, Matt Damon visszamondta a szerepet, és Casey-t ajánlotta maga helyett. A többi pedig már történelem.
Casey Affleck, a troll
Karlovy Vary városába Casey Affleck már új barátnője, Floriana Lima társaságában érkezett – tavaly mondták ki a válását Summer Phoenixszel, Joaquin tesójával –, és egy boldog, kiegyensúlyozott ember benyomását keltette, de a benne élő trollt azért a sajtótájékoztatón sem sikerült teljesen elnyomnia. Volt egy pontja az eseménynek, amikor Affleck megelégelte, hogy folyton őt kérdezgetik, ezért elvette a szót az újságíróktól, és szabályosan elkezdte meginterjúvolni a mellette helyet foglaló David Lowery rendezőt a közös filmjükről, a Ghost Storyról, így fejezve be a sajtótájékoztatót.
Ezt az oldalát azonban nemcsak az újságíróknak mutatta be, hanem a nézőknek is, ahol szintén megcsinálta ugyanezt, csak akkor már rövidebb és tolerálhatóbb formában. Egyébként David Loweryvel nagy a szerelem, ugyanis az Ain’t Them Bodies Saints című, Bonnie és Clyde-szerű mozijuk, valamint az A Ghost Story című film után ismét együtt dolgoznak az Old Man and the Gun című bankrablós mozin, ahol Affleck társa az élete utolsó színészi alakításában látható Robert Redford lesz, emberünk pedig egy csúnya bajszot is növesztett a szerep kedvéért. Affleck most fejezte be új rendezését, a Light of My Life-ot is, és csak bízni tudunk abban, hogy rendezés közben nem jön elő ismét az a troll énje, aki 2010-ben kis híján tönkrevágta nemcsak a saját, hanem mások életét is.