“Itt az élet hurrikán,
Mert ez Hápburg,
Lézerjet és aeroplán,
Ez mind Hápburg,
Dagobert bácsi kacsameséi,
Duck Tales, Woo-hoo…”
1986 tavaszán a South Beverly Hills-i lakásán a kevésbé ismert dalszerző, Mark Mueller ott ült a Roland Juno 1-es szintetizátora mellett, és kacsákról gondolkodott. Muellert az ügynöke kereste meg, hogy a Disney legújabb rajzfilmsorozatához keresnek főcímdalt, viszont a megrendelő külön kérése, hogy ne valami ócska gyerekdalocskában, hanem vérbeli rádióslágerben gondolkodjon. Azért az ügynök lehűtötte a kedélyeket: az volt a kérése, hogy Mueller ne fűzzön túl sok reményt ahhoz, hogy az ő dalát választják majd, hiszen az ügyfél nagyon válogatós. Ráadásul a dalszerző akkoriban nem volt túl ismert, inkább csak majdnem slágerek fűződtek a nevéhez, nem igazi sikerdalok.
Ennek ellenére a dal hamar, alig 45 perc alatt összeállt Mueller fejében, aki fel is vette a demót, és már az otthonában hangosan kezdte énekelni. A szomszédjában csak egy öreg testvérpár lakott, akiknek rossz volt a hallásuk. A Disney végül Mark dalát választotta, de így sem járt érte busás jutalom: mindössze 1250 amerikai dollárt fizettek a dalszerzőnek, és később, amikor a dal gigaslágerré vált, küldtek egy bekeretezett Dagobert bácsis-fotót a szerzőnek “A Disney az örökkévalóságnak szól” felirattal. Akkor Mueller még nem értette a feliratot, de most, három évtizeddel később már összeállt a kép. Ha ma beírod a YouTube-on angolul a “Kacsamesék főcímdal” kifejezést, 362 000 találatot dob fel a rendszer. Minden létező változatban, minden létező hangszeren eljátszva megtalálhatjuk ezt az egyperces, a fejünkből máig kitörölhetetlen klasszikust.
A Vanity Fair cikke nyomán.
