Amerikában és Ausztráliában nem újdonság, de Magyarországon elképzelhetetlen az, amit Réka édesanyja tett. Az egyik reggel, miközben a melbourne-i dugóban autóztak, és siettek az ikrekkel a suliba, az jutott eszébe, hogy mi a fenéért is rohannak minden reggel, mikor egész nap lehetnének együtt, és tanulhatnának otthon is.
„Abban az államban, ahol mi éltünk, pusztán annyit kell tenniük a szülőknek, ha otthon akarják tanítani a gyereküket, hogy aláírnak egy papírt, miszerint ők vállalják a felelősséget a továbbiakban a gyerekük képzéséért. Nem kell évente vizsgázni, mint itt, onnantól semmi kötelező nem hárul a gyerekre. Persze, eleinte mi hazavittük az iskolát, vagyis megpróbáltunk otthon az iskolai órabeosztás szerint készülni a megszokott könyveinkből. Aztán rájöttünk, hogy ez nem jó,csinálhatjuk másként is. Később azzal foglalkoztunk, ami igazán érdekelt minket, én a könyveket és a történelmet, Lali pedig a matematikát szereti a legjobban, szóval én sokat olvastam, és ő rengeteget számolt, példákat oldott meg.
Fotó: Leéb Ádám
Ekkor, ez 2009-ben volt, mi 7 évesek voltunk a testvéremmel. Aztán 2011-ben elkezdtünk hosszabb időkre elutazni. Eleinte csak Ausztrálián belül, később aztán a szüleim eladták mindenünket, és járni kezdtük a világot. A tanulásunk ekkor tapasztalati tanulássá vált, megnéztük a történelemkönyvekben leírt helyeket, nem véletlenül imádom annyira a történelmet! Megismertük más országok kultúráját, az ott lakó embereket, a helyeket. Minden kastélyt, romot igyekszünk bejárni, igazi felfedezőutak ezek” – meséli Kaponay Réka.
Világutazó a család
Persze a családnak út közben élnie is kell valamiből, interneten dolgoznak, és abból fedezik az utazások és a saját fenntartásuk költségét. Mivel sem az életük, sem a munkájuk nem helyhez kötött, ezért szabadon vándorolnak országról országra.
„A kedvenceim közé tartozik Skócia, imádjuk Spanyolországot, ahol majdnem két évig maradtunk, és Dél-Amerika is nagy szerelem, elsősorban Ecuador és Peru. Ha valahol kötelezően le kellene telepednem, akkor Európát választanám, de egyelőre még úton vagyunk. Magyarország és Erdély is nagyon közel áll a szívemhez, anyukám Erdélyből származik, egyszer egy évig maradtunk Budapesten, így itt egy kicsit otthonosabban érzem magam, mint máshol. Bár a családunk magyar, mi már Ausztráliában születtünk az ikertestvéremmel, de nálunk mindenki beszél magyarul, és családon belül is ezt a nyelvet használjuk” – mondja Réka.
Arra a kérdésre, hogy tudja-e, mivel szeretne foglalkozni, egy 16 évestől szokatlanul gyorsan érkezik a válasz.
„Elsős voltam, amikor a tanító nénim azt mondta, hogy biztosan író lesz belőlem. Nagyon büszke volt, amikor elhívtam a könyvem bemutatójára, és igen, valóban író szeretnék lenni. 12 éves voltam, amikor megírtam Az Őrző hajnalát, éppen itt, Budapesten kezdtem el. Az első négy-öt fejezetet azonnal lejegyeztem, aztán már gyakran megálltam gondolkozni. A könyvből egyébként trilógiát tervezek, most a második köteten dolgozom. Az Őrző hajnala műfaját tekintve fantasy, és az álomvilág, rémálmok és a valóság talaján egyensúlyoz. A főszereplője Füko, egy patterdale terrier, ő az Őrző, és még nagyon sok állat karakter szerepel benne. Az olvasók szerint nagyon lendületes, izgalmas könyv, remélem, hogy a magyar fiataloknak is tetszeni fog.
Fotó: Leéb Ádám
Az első kiadás angol nyelven jelent meg, magánkiadásban. 80 kiadóhoz elküldtem Angliába és Amerikába is, és mindenki lelkesen gratulált hozzá, de úgy éreztem, hogy egy 12 éves kislányt nem vesznek elég komolyan. Újabb négy hónapon keresztül foglalkoztam vele, átdolgoztam, és végül mi magunk adtuk ki. 2016-ban jelent meg angolul, és most került a boltokba magyarul a Kolibri Kiadó jóvoltából. Valójában ezért vagyunk most Magyarországon, és maradunk is egészen decemberig.”
Réka azt mondja, ha valaki úgy él, mint ők, akkor gyorsan megtanulja, hogy nem kell rengeteg dolgot magával cipelnie ahhoz, hogy jól érezze magát. Rékának mindössze egy bőröndnyi holmija van, és egy kis hátizsákja, ebben a ruhái, cipői, a számítógépe és a könyvei lapulnak.
„A testvéremmel ritkán vitatkozunk, ő a legjobb barátom, és igen, tudom, nekünk nagyon más az életünk, mint a többi kamasznak. Nincs saját szobánk, nincs törzshelyünk, viszont vannak barátaink a világ szinte összes pontjáról, és nagyon szép az életünk. Sokat vagyunk együtt a szüleinkkel, és rengeteg közös élményünk van.
A nagyszüleim Melbourne-ben laknak, de Magyarország a bázisunk, ide többször visszatérünk hosszabb időre is. Amerikában egy évig lakókocsiban éltünk, de általában lakást bérelünk, ahonnan utazgathatunk. Rájöttünk, hogy az a fajta hátizsákos utazás nagyon fárasztó, amikor csak rövid időnk van bejárni egy nagy országot, ezért inkább hónapokat szánunk egy-egy ilyen élményre, és olyankor megéri lakást bérelni.”
A fiatal lány élete sosem unalmas, de most különösen pörgős, hiszen rengeteg könyvbemutatót szervez a könyve kapcsán a kiadója. És közben már a második köteten is dolgozik, ráadásul vérbeli felfedezőként Magyarország rejtett kincseit is fel kell keresnie. De Réka ezt egy cseppet sem bánja, hiszen a hobbija a munkája, vagyis nem is lehetne boldogabb…
A látszólag csendes, andalúz kisváros, Arcos de la Frontera megdöbbentő titkot rejt. Olyan titkot, amelynek napvilágra kerülése alapjaiban változtathatja meg mindazt, amit eddig a világunkról tudni véltünk. A rejtély kulcsa Füko, a két és fél éves patterdale terrier, akit különleges feladata és szerepe más világokon átívelő kalandokba sodor: meg kell védenie a világot a rémálmok igájába hajtó, ősi, gonosz erőktől. Az Őrző hajnala hátborzongatóan izgalmas utazásra hív a fantázia birodalmába. Kaponay Réka valóra váltotta mindazt, amiről a vele egykorúak álmodni is alig mernek: 16 éves korára 6 kontinens több mint 35 országában járt, és már egy saját regénnyel is büszkélkedhet. A magyar származású ausztrál lány útja során rengeteg emberrel találkozott: meghallgatta a történetüket, megismerte, hogyan látják a világot. Élményei hatására írta meg első regényét, Az Őrző hajnalát, amellyel arra szeretné bátorítani a fiatalokat, hogy merjenek kilépni megszokott közegükből, és valósítsák meg álmaikat.