Segítség, netfüggő lett a nagymamám!

„Egy nagyon aranyos, hetven feletti ismerősünk lánya külföldre költözött, ezért akkor megtanulta használni a számítógépet – írta egy neve elhallgatását kérő ismerős a témával kapcsolatban feltett kérdésemre. – Rövid idő alatt a közösségi oldalak császára lett, posztol, lájkol, kommentel, és azóta már okostelefont is vásárolt. Kezdetben elégedetlen volt magával, aztán az unokája kiokosította, és már telefonon keresztül is intézkedik bármikor. A felesége csak nevet rajta, mert szerinte mióta Áron bácsi Facebook-függő lett, azóta már szinte az is mindegy, mi lesz ebédre. Mindig van újság, amit a neten látott, és szinte soha nem unatkozik, annyira elbűvöli az internet világa. Egyébként azt mesélte, hogy nagyon sok régi barátjával könnyebben tartja a kapcsolatot, és sokkal több információ jut el hozzá, mint eddig. Skype-on pedig az unokáját is láthatja, aki nagyon hiányzik neki.”

A fenti még egy viszonylag ártatlan, sőt, szívmelengető beszámoló arról, hogyan ejtik rabul az idősebbeket is az interneten fellelhető tartalmak, az alábbi viszont már egy picit jobban rávilágít, hogy ennek is lehetnek árnyoldalai.

„A nagymamám 72 éves, már az iWiW idején elkezdett internetezni, mert rájött, hogy a szanaszét lévő unokáival így remekül tud kommunikálni, és cyberfegyelmezni. Ma már ott tart, hogy van saját okostelefonja, táblagépe, és Facebook-függő, de nagyon. Annyira elkapta a Facebook-láz, hogy a családi ebéd során már rá kellett szólni, hogy tegye le a tabletet. A nagyapám panaszkodik, hogy éjszaka is a Facebookon lóg, és ha valami nagyon fontosat lát a szomszédasszonyról, képes felébreszteni, hogy elmondja neki. Nyaraláskor nem nyugszik, amíg wifit nem talál, ha pedig együtt vagyunk, és közben üzenetet kap bárkitől, hangosan felolvassa, meg sem kérdezi, hogy érdekel-e ez bárkit. Kiapadhatatlan hír- és pletykaforrásnak tekinti az internetet, valójában szeret más emberek életébe belelátni, afféle cyberkukkolóként. Ha nála vagyok, nekem is megmutatja számomra ismeretlen emberek gyerekeit, nyaralós képeit. A legsúlyosabb része az, hogy nem akarja megérteni, ha arra kérjük, hogy ne tegyen fel rólunk készült fotókat a Facebook-falára a mi beleegyezésünk nélkül.”

Eddig nem vizsgálták az időskori netfüggőséget

Az internetes szokásokat vizsgáló legtöbb kutatásban a fiatalabb generációkra jellemző magas százalékokra, a népes felhasználói táborra szoktak koncentrálni, tény azonban, hogy például a Facebookra regisztrálók között ma már magasan a 45-50 feletti korosztály vezet, olyannyira, hogy éppen emiatt a tinik már menekülnek a közösségi oldalról, vagy eleve nem regisztrálnak oda, ahol már a nagypapa-nagymama is vígan kommentel.

A Pew Research Center (PRC) 2009 és 2011 között végzett felmérése szerint a vizsgált időszakban a 65 évnél idősebb korcsoport tagjai körében 150 százalékkal nőtt az internethasználat aránya. Egy 2012-es kutatás pedig rávilágított, hogy közülük 71 százalék naponta internetezik, 34 százalék pedig a közösségi oldalakat is igénybe veszi. A PRC eredményei szerint az idősebb netezők közül sokan afféle enciklopédiaként használják a világhálót, míg egy jelentős részük a digitális utazást részesíti előnyben: olyan helyeket, úti célokat látogatnak meg online, ahova a való világban csak kis eséllyel jutnának el.

A fiatalokkal ellentétben, akik akár a testi épségüket sem kímélik egy előnyös szelfiért, az idősebbek jellemzően jobban próbálják óvni a magánszférájukat, viszont szívesen társalognak olyanokkal, akikkel közös az érdeklődési körük. A University of Exeter 2014-es kutatása szerint az internetet és a közösségi oldalakat használó idősebb embereknek jobb az általános egészségi állapotuk, valamint kognitív képességeik is jobbak, mint internetet nem használó kortársaiké.

Az idősebb generációk internetfüggőségének kutatása viszont relatíve új terület, 2013-ban még csak a témát feltáró kutatásokat végeztek a koreai National Information Society Agency (NIA) munkatársai. A 233, 55 évnél idősebb internetfelhasználót bevonó kutatás során megvizsgálták többek között egy kínai asszony esetét, akinek a felnőtt fia vásárolta élete első számítógépét. A nyugdíjas nő sokat volt otthon egyedül, és unatkozott, a fia ezért találta ki, hogy az interneten biztosan talál majd a maga számára érdekes dolgokat.

Ez így is történt, bár a nő eleinte még bekapcsolni se nagyon tudta a gépet. Idővel azonban egyre jobban megtanulta használni, és egy online játékot is felfedezett, amely nagyon tetszett neki. Egyre többet játszott vele, egy idő után azonban már külön figyelmeztetni kellett, hogy ebédeljen vagy vacsorázzon, mert a játék hevében elfelejtett enni.

A másik példa egy szintén kínai nyugdíjas, akinek két számítógépe is van, és aki eddig körülbelül 36.000 dollárt, vagyis közel tízmillió forintot költött el online videojátékokban felhasználható digitális „tuningra”, erősebb fegyverre vagy látványosabb játékbeli ruházatra. Az ő esetében már annyira aggasztó a függőség, hogy még az unokájával se nagyon törődik, ha a kislány meglátogatja.

A NIA szerint Kínában egyre aggasztóbb méreteket ölt a nyugdíjasok netfüggősége, ezen belül külön probléma az egyre növekvő pornófüggőség is. Ez részben magyarázható azzal, hogy egyre több olyan ember éri el a nyugdíjas kort, akik már készségszinten használják a számítógépet, és a neten is egyre jobban eligazodnak: a kutatás eredményei szerint ma már a 60 év felettiek több mint 60 százaléka használja naponta a világhálót (a teljes társadalmat tekintve a napi felhasználók aránya 85,2 százalék).

Az időskori függőség témája azért is érdekes kérdés, mert önmagában a netfüggőség is annyira új jelenség, hogy még a szakértők között sincs teljes egyetértés, hogy ez pontosan mit takar. A NIA saját szóhasználatában azt érti internetfüggőség alatt, amikor olyan felhasználókról lehet beszélni, „akik túlzottan sokszor csatlakoznak a világhálóhoz, emiatt elvonási tüneteik lesznek, ha elzárják őket az internettől, megemelkedik az ingerküszöbük, illetve elhanyagolják tartalmas társas kapcsolataikat és egyéb feladataikat vagy épp munkájukat azért, hogy internetezhessenek”.

A netfüggőség jelenlegi okait négy kategóriára osztják. A pszichológiai tényezők közé olyanok tartoznak, mint a magányosság vagy az elidegenedés, a tehetetlenség és az alacsony önbizalom, a depresszió és a szorongás. Ott vannak a családi tényezők, például olyan szülők, akik maguk is küzdöttek bizonyos addikciókkal, a családi traumák, mint például a válás, vagy a megfelelő bizalmi környezet hiánya, ha a családban nem zökkenőmentes a kommunikáció. A társadalmi tényezők közé tartozik a társadalmi vagy csoportnyomás, a „túlélési ösztön” (ha nem internetezek, fontos információkról maradhatok le), az alternatívák hiánya, illetve az információs kultúra általános helyzete. Emellett ott vannak az internet kínálta előnyök, mint a névtelenség, a kényelem, a gyorsaság és az azonnali válaszok lehetősége, amelyek együttesen mind a függőséget tudják erősíteni. A magány különösen erős tényező, és kifejezetten azokat a nyugdíjasokat fenyegeti, akik egyedül élnek, és ritkán vagy soha nem találkoznak, beszélnek a gyerekeikkel.

Mi a helyzet nálunk?

„Magyarországon még nem túl súlyos a helyzet, szóval még nincs minden veszve – válaszolta a témával kapcsolatos kérdésünkre Tóth-Horváth Gábor pszichológus. – Külföldön már érdekesebb a helyzet, de ott is más: például egy 95 éves japán néni már nem feltétlenül látogatja meg a két megyével arrébb lakó barátnőjét, így viszont bármikor beszélgethetnek.”

A szakember szerint az idősebbek esetében kifejezetten jótékony hatása is lehet az internet használatának, mivel számukra kommunikációs eszközként nagyon értékes lehet, ha rég nem látott ismerőseikkel, rokonaikkal akár napi szinten tudják tartani a kapcsolatot.

„Tény, hogy a kognitív képességekre jótékony hatással lehet a számítógép, az internet használata, de azok az idősek, akik könnyen megtanulják a használatát, valószínűleg eleve magasabb iskolai végzettségűek és szkeptikusabbak is – magyarázta a szakember. – Nekem is van pár idősebb ismerősöm, akik igen rátermetten használják a netet, nemcsak »nagymamáskodásra«, nemcsak recepteket keresnek, hanem jövőbeni eseményeket is, sőt a közéleti dolgokhoz is aktívan hozzászólnak.”

Az időskori netfüggőség jelei

Tóth-Horváth Gábor szerint intő jel lehet, ha a nagyszülők nem állnak fel a géptől még akkor sem, ha átmennek az unokák látogatóba, de akkor is érdemes lehet jobban figyelni, ha az idősebb rokon folyamatosan mindent megoszt az ismerőseivel.

„Ha lineáris megosztásban élik az életüket, akkor lehet gyanakodni, hogy a nagymama vagy a nagypapa picit rákattant a dologra – figylemeztet a szakember. – Szóval, ha szépet kakilt az unoka, és az már egyből kint van a neten, akkor érdemes rájuk nézni, hogy ne üljenek állandóan a gép előtt. De ez szerencsére Magyarországon – még – ritkaság. Egyébként az idősebbek esetében még ez is jobb, mint ha folyamatosan a tévé előtt kornyadoznának, mert az interneten sokkal objektívebb tájékoztatáshoz juthatnak. Ha pedig valaki például egyetemi tanárként dolgozott, nyugdíjasként is egy egyetemi tanár fejével fogja használni a netet. Van olyan ismerősöm például, aki a világháló minden pozitív hozadékát kihasználja, utazásokat tervezget, nemrég pedig azt mondta, hogy milyen bosszantó, hogy a Louvre-t még nem lehet rendesen bejárni online. Ha viszont ott vannak az unokái, akkor velük foglalkozik.”

Mit lehet tenni, ha netfüggő lett az idős rokon?

„Ha egy idősebb ember válik függővé, sokkal nehezebb kezelni, mint egy kamaszt – mondta Tóth-Horváth Gábor. – Ha megnézzük a függőkkel foglalkozó intézményeket, ott ritkán találunk hasonló korú embereket, gyakran a függőket kezelő szakemberek is úgy állnak hozzá, hogy idősebb korban igazából már nem akkora probléma ez. Ráadásul a netfüggő idősek például nem hanyagolják el a munkájukat. Persze vannak veszélyek, a közösségi média ugyanúgy hat az idősebbekre is, mint ránk: ha túl sokszor látjuk, hogy valaki megint Balin nyaral, és hasonlókat, attól be lehet fordulni, mert az emberi természetben benne van a vágy, hogy legyen még több, legyen még jobb. Persze el lehet venni tőlük a netet, de attól még depressziósabbak lesznek, tehát ez nem megoldás. Nem biztos, hogy kell ezt kezelni, persze csak addig, amíg nem verik magukat felesleges költségekbe, ha például rákattannak az online szerencsejátékokra. De akkor sem hiszem, hogy a pszichológus jelentené a megoldást.”

A szakember szerint ilyenkor a család feladata, hogy több időt töltsön az idős emberrel, programokat szervezzenek neki, és foglalkoztassák. Végső esetben lehet a korlátozással élni, például megoldani, hogy a nagypapa bankkártyáján ne legyen több 1-2 ezer forintnál, ha korábban a teljes nyugdíját elkártyázta a neten.

„Szerintem alapvetően nagyon jó dolog, ha egy idős ember nyitott az újdonságokra, és ilyesmikkel foglalkozik – tette hozzá Tóth-Horváth Gábor. – Rengeteg mindent meg tudnak nézni, de például ismerek olyan mozgáskorlátozott idősebb embert is, aki Messengeren tartja a kapcsolatot a családdal, és ott ír a lányának, hogy mit kell neki bevásárolni. Ami veszélyes lehet, hogy ez a korosztály könnyebben válhat áldozattá – online csalók vagy akár trollok áldozatává –, mert számukra az írott dolgoknak sokkal nagyobb súlya van, akkor is, ha az abszolút hülyeség, könnyebben elhihetik, csak azért, mert le van írva egy weboldalon. Lehet velük beszélni erről, de sokkal jobb, ha mutatunk nekik egy olyan cikket, ami éppen az internetezés veszélyeiről szól.”

A szakember javaslatát mi is megfogadtuk, ezért már korábban megjelent egy írásunk, amelyet érdemes megmutatni az internetező vagy a világhálóval még csak ismerkedő nagymamáknak-nagypapáknak, hogy el tudják kerülni az online csapdákat.