Szentek, akikre eddig gondolni sem mertél

Nehéz megmondani, hogy pontosan hány szentet is tart nyilván a katolikus egyház, annyi biztos, hogy sokat, de tényleg nagyon sokat, mondjuk úgy: valahol öt- és tízezer között. Beszédes adat, hogy csak II. János Pál pápa huszonhat éve alatt majdnem ötszázat kanonizáltak, Ferenc pedig már most csaknem kilencszáznál tart, bár az is igaz, hogy a 2013-ban szentté avatott otrantói mártírok eleve 813-an voltak, szóval így azért nem is olyan nehéz.

Ennél valamelyest exkluzívabb klub a védőszenteké, és bár pontos számokat itt sem tudunk mondani, azért a catholic.org részletes és informatív listájának böngészésével simán el lehet akár napokat is tölteni, és ami még fontosabb, közben igen figyelemreméltó tényekre és összefüggésekre bukkanhatunk. Az mondjuk már első pillantásra is feltűnő, hogy a védőszentek tevékenységi köre (azaz, hogy pontosan kiket, illetve mi ellen védenek, vagy milyen kellemetlen szituációkban érdemes hozzájuk fohászkodni) meglehetősen kiterjedt, és a szakterületek között sokszor nincs is különösebb kapcsolat. Egy tisztességesen dolgozó védőszent nem elégedhet meg azzal, hogy csupán a birkapásztorok patrónusa legyen, hanem mellé még felveszi a bőrbetegségeket, a harangöntőket és a várandós asszonyokat is, meg még pár apróságot, akár egy igyekvő hallgató a szemináriumokat az egyetem első évében.

A védőszentek gondos figyelme és befolyása az élet majd minden apró részletére kiterjed a kalóztámadástól a fegyverkereskedőkön és a rossz házasságokon át az alkoholizmusig, ráadásul a modern kor kihívásaival is tudják tartani a lépést. Szent Eligius, aki egyszerű kovácsból emelkedett Noyon püspökévé, egy ízben úgy patkolt meg egy kezelhetetlen, ördögi paripát, hogy egy merész húzással egyszerűen levágta a lábait, majd miután végzett, visszaragasztotta azokat a szerencsétlen állatra. Tiszta sor, hogy egy ilyen bravúr után ő lett a lovak védőszentje, majd egy váratlan kanyarral később a benzinkutaké is. Igen, a benzinkutaké, illetve az ott dolgozóké. A szellemi képességeiben enyhén visszamaradott, ám az extázis és a levitáció terén komoly tehetséget mutató Copertinói Szent Józsefhez a pilóták vagy az űrhajósok fohászkodhatnak nagy buzgalommal, ám a stewardesseknek nem árt inkább a Santiago de Compostelába számos csoportos zarándokutat vezető Pisai Szent Bonához fordulniuk, ha már az agyukra mennek az utasok.

Ha szaggat a wifi, vagy megint tele van fárasztó hülyeséggel az üzenőfalunk a Facebookon, úgy Sevillai Szent Izidort, a több vaskos és a maguk korában igen népszerű enciklopédikus művet jegyző, nagy tudású egyházférfit érdemes zaklatnunk, hisz 1999 óta ő az internet védőszentje, noha annak megjelenése előtt nagyjából 1300 évvel hunyt el. A hasznos ismereteket nagy gonddal kötetekbe rendező Izidor és a világháló közötti kapcsolatot aligha kell magyarázni, de vannak esetek, ahol már nem ilyen nyilvánvaló az összefüggés.

Hogy például az ír származású, de Franciaországban remetéskedő, életében főleg a végbéltáji problémák kezelésében jeleskedő Szent Fiacrius miért lett a taxisofőrök patrónusa, az tényleg néhány egészen furcsa véletlenen múlt. Az 1600-s években, Párizsban működő Hôtel de Saint Fiacre nevű fogadó szolgáltatási közé tartozott a bérkocsi is, amely pár évtizeden belül nagy népszerűségre tett szert, és amelyet a személyszállításban úttörő műintézmény, illetve a jámbor életű urológus után végül fiákernek kezdtek nevezni. Ezek után ugyan ki más lehetett volna alkalmasabb személy a bérkocsisok, majd az őket felváltó taxisofőrök mennyei érdekképviseletére, mint Szent Fiacrius? Hasonlóképpen járt Szent Expeditus, római centúrió és vértanú, aki pusztán jól csengő nevének köszönhetően érdemelte ki a notórius késők és halogatók imáit.

A taxisokénál és az internetezőkénél (sőt, az internetező taxisokénál is) sokkal népesebb és alighanem boldogtalanabb közönséget szólít meg Szent Druon, aki többek között az előnytelen külsejű emberek védőszentje. A jómódú francia nemesi családban született fiatalember istennek tetsző, egyszerű életet élt, tetemes örökségét szétosztogatta, majd a messzi Rómába zarándokolt, és ezt később még kilencszer megismételte, ami a 12. század mostoha úti viszonyai között komoly sportértékkel bírt.

Druon azonban nem erről lett híres, hanem arról, hogy vándorlásai során elkapott valami szörnyű fertőzést, amitől a felismerhetetlenségig eltorzult; ezután, hogy ne rémítse halálra a helyieket, egy külön neki épített cellában élt a templom mellett, ahol szolgálatot teljesített, és az úrvacsorán kívül kizárólag vizet és árpát vett magához még negyven hosszú és magányos éven keresztül. Ha legközelebb a tükörbe pillantunk, és nem tetszik, amit látunk, gondoljunk inkább a koszos, sötét lyukban vizes árpát rágcsáló Szent Druonra, majd nyugodjunk meg, hogy ennyire azért nem rossz a helyzet. Cserébe persze valószínűleg szentté sem fognak avatni minket.

Az ember elsőre talán valami kedves, ártatlan történetet sejtene a jégkorcsolyázók patrónusa, a németalföldi Szent Lidwina alakja mögött, mondjuk egy fiatal apácát, aki jókedvűen siklik a jégen, de sajnos az ő sorsa még a legendásan ronda zarándokénál is megrázóbb. A még bakfiskorú Lidwinát az 1300-as évek végén egy óvatlan korcsolyázó lökte fel, az eséstől eltört egy bordája, és innentől kezdve egy olyan nyomasztó szenvedéstörténetbe fordult át az élete, hogy azt talán jobb nem is részletezni; a gennyes sebekbe ragadt ágyhuzattól a belső szervek elrothadásán át a nyílt törésig van benne minden, amiről nem szívesen olvas az ember.

Úgyhogy nézzünk inkább valami szívderítőbbet! A másnaposság védőszentje Szent Bibiána, aki maga is gyakran ébredt fejfájósan a hosszú, vad, orgiákban és alkoholban gazdag római éjszakák után. Nem, sajnos ez nem igaz, Bibiánát valójában ólmosbottal verette agyon egy prefektus, miután nem volt hajlandó megtagadni keresztény hitét, azonban a sírja felett a földből mágikus, gyógyító erejű virágok sarjadtak, és innen már pár lépésben valóban el lehet jutni a kemény másnaposság utáni megtisztulásig, legyen annak módja bármilyen profán.

A hatásos prédikációit némi ötletes vizuális segédlettel is megtámogató Sienai Szent Bernardin közbenjárására joggal számíthatnak a reklámszakemberek, a három szegény lányt is kiházasító Szent Miklósra, azaz a Mikulásra pedig a prostituáltak, míg a kommunizmustól nem kisebb kaliberű személy védi meg a modern demokráciákat, mint minden idők második leghíresebb ácsa, Szent József. Szóval ha legközelebb valaki közös tulajdonba szeretné venni a termelőeszközeinket, és ez ellenünkre van, szóljunk neki nyugodtan. Szent Klotild, a csalódást okozó gyermekek védőszentjeként sokat ígér, de sajnos ebben az esetben nem egészen arról van szó, hogy hozzá kell fordulni, ha mondjuk az újszülött csecsemőnk előnyös fotója nem kapott elég lájkot a Facebookon, hanem épp ellenkezőleg, maguk a csalódást keltő gyerekek vehetik igénybe szolgálatait, ha éppen bedobtak téglával egy ablakot, vagy megint úgy viselkedtek a családi ebédnél, mint egy komplett idióta. Azért ez is valami.