A 17. századi Párizs társasági életének nevezetes és fontos színhelye volt Catherine de Vivonne, azaz Rambouillet márkiné kék szalonja, ahol az udvar intrikáitól és bárdolatlanságától megcsömörlött, csipkefinom modorú és ízlésű házigazda az ágyán végigheverve fogadta rangos vendégeit, és ahol a presziőz hölgyek cizellált madárnyelven társalogtak magas irodalomról, körülbelül annyira fesztelenül, mintha porcelántojásokon lépdelnének. Az összejöveteleken többek közt olyan kiválóságok vettek részt, mint a drámaíró Corneille, a Napkirály unokatestvére, Mademoiselle de Montpensier, a Clèves hercegnő szerzője, Madame de La Fayette vagy a kor arisztokráciájának egyik kedvenc költője, Malherbe, így időről időre a Hôtel de Rambouillet-ben összpontosult a fővárosban fellelhető minden szellem, rang és galantéria.
Rambouillet márkiné (forrás: Pinterest)
A kék szalonban rendszeresen tiszteletét tette a márkíz lánya, Julie d’Angennes is, aki annyira érzékeny volt a közönséges beszédre, hogy állítólag elájult, ha valami modortalan alak véletlenül nem a manierista pásztorregények emelkedett modorában kommunikált vele. Akárcsak édesanyja, úgy a kisasszony is szenvedélyesen szerette a drága, színpompás, illatos (és lehetőleg frissen vágott) virágokat, amelyeknek jobb körökben egyébként is nagy divatja volt abban az időben, a textilművészettől a festészeten át a lakberendezésig.
Charles de Sainte-Maure, Montausier hercege, háborús hős, Lajos francia királyi herceg későbbi szigorú nevelője a kortársak beszámolói szerint ugyanakkor meglehetősen kiállhatatlan alak volt, aki valószínűleg sem a tarka virágokért, sem pedig a irodalmi csevegésekért nem rajongott különösebben, ám Julie d’Angennes kisasszonyért már annál inkább.
Julie d’Angennes (forrás: Pinterest)
A herceg tíz hosszú éven át ostromolta házassági ajánlatokkal szíve hölgyét hasztalan, míg végül azt tette, amit ilyenkor tenni kell: 1641-ben egy saját, személyre szabott, kézműves-multimédiás könyvet készíttetett a nő 35. születésnapjára. A Guirlande de Julie (Julie virágfüzére) címet kapó remekműhöz a kor legkiválóbb francia költői járultak hozzá madrigáljaikkal (még maga a herceg is írt néhányat), de igazán káprázatossá egyrészt Nicolas Jarry kalligráfusi munkája, másrészt Nicolas Robert miniatűrfestő virágillusztrációi varázsolták. Julie a csodás ajándék láttán természetesen azonnal igent mondott, bár utána még négy évig váratta a férfit, mielőtt hozzáment volna, és ezzel sikerült a hosszas epekedésre és a szűzies szerelemre építő főúri pásztorjátékok világát gond nélkül átemelni a valóságba, ami igen figyelemre méltó teljesítmény.
A presziőz virágoskertet galériánkban lehet megtekinteni:
Nem tartozik ugyan szorosan a tárgyhoz, de mindenesetre érdekes, hogy Molière a kék szalon miliőjéről és Charles de Sainte-Maure hercegről is megemlékezett egy-egy komédiájában: a kifinomult modorú hölgyek a Kényeskedőkhöz, a főúr alakja pedig a Mizantróp címszereplőjéhez szolgáltak inspirációval.
képek: gallica.bnf.fr