Az eredetileg az 1851-es világkiállításra felhúzott öntöttvas- és üvegcsoda, az ipari forradalom Neuschwanstein kastélya, a Crystal Palace a 19. századi London reprezentatív épülete volt; azért csak volt, mert 1936-ban leégett, ami a brit fővárosban, ugye, viszonylag gyakran előfordul. Azonban a Kristálypalota környékén helyet kapó viktoriánus őslénypark, amely 1854-ben, a dinómánia hőskorának kezdetén nyílt meg, máig látogatható.
A Crystal Palace 1854-ben
Az egészen furcsa és fantasztikus külsejű dinoszauruszokkal és más prehisztorikus fenevadakkal benépesített szabadtéri kiállítás betonszobrai anatómiailag ugyan már nem teljesen tükrözik az őslénytan mai (tegnapi, tegnapelőtti) állapotát, de a maga korában ez a londoni dinópark tényleg egyedülállónak számított, hisz azelőtt még senki nem próbálkozott ilyesmivel. A figurákat, szám szerint harminchármat, Benjamin Waterhouse Hawkins, a kifejezetten paleotémákra specializálódott képzőművész készítette Sir Richard Owen professzor, a dinoszaurusz szó megalkotójának irányításával, szóval a park már a megnyitó előtt is nagy szenzációnak ígérkezett, de Hawkins és a Crystal Palace tulajdonosai, hogy még fokozzák egy kicsit az egyébként is maximumra fokozott várakozásokat és a heves sajtóérdeklődést, még egy zseniális happeninggel is előálltak. 1853. december 31-én zártkörű, rangos meghívottaknak és pár újságírónak szóló vacsorát rendeztek a parkban, egy meglehetősen rendhagyó helyszínen: egy még nem teljesen elkészült (és mai szemmel nem is igazán helytálló) iguanodon-szobor belsejében.
fotó sajnos nem készült az eseményről
A házigazda Hawkins volt, természetesen Owen professzor ült az asztalfőn, a gigantikus őshüllő fejénél, a díszes asztaltársaságot pedig különféle akadémikusok és természettudósok alkották; csupa kiművelt férfiú és úriember. Ehhez képest állítólag elég hangos és jóval éjfél utánig nyúló harsány bulizás lett a komoly, tudományos vacsorából, ami nem is csoda, hisz viszonylag ritkán adódik olyan alkalom az ember életében, hogy egy betondinoszauruszban ülve vedelhet szilveszter éjszakáján. Érthető, ha ilyenkor valamelyest mindenki izgatottabb a szokásosnál. A jelenlévő professzor urak, lapszerkesztők és üzletemberek egyébként egy igen impozáns, sokfogásos menüt fogyasztottak el aznap: volt háromféle leves és hal, hétféle hús, hegynyi gyümölcs és desszert, valamint több liter drága bor. Igazán sajnálatos, hogy nem készült fotó erről a történelmi zabálásról.
19. századi Megalosaurus
Ahogy a vacsora, úgy maga az park is óriási siker lett, de aztán hamar túlhaladta az idő és a tudomány éppen aktuális állása, így a századforduló környékére már ki is ment a divatból. A dinoszauruszok állapota leromlott, karbantartásukra vagy felújításukra sem pénz, sem kedv nem jutott, és a Crystal Palace pusztulása után lassan benőtte őket a gaz. Hogy a szobrok mégsem jutottak eredeti modelljeik szomorú sorsára, az egy Victor H.C. Martin úrnak köszönhető, aki az ötvenes években a kezébe vette az ügyet: a park azóta igazi, közkedvelt londoni látványosságnak számít, a bájos és idejétmúlt viktoriánus sárkánygyíkok pedig műemlékvédelem alatt állnak.
Képek: wikipedia, cpdinosaurs.org