„Bele kell bújni az áldozat bőrébe” – legendás sorozatgyilkos nyomába eredt a volt rendőr

Sal LaBarbera nem egyszerűen nyugalmazott rendőr. Valóságos intézmény, akit nemes egyszerűséggel csak L.A. Murder Cop néven emlegettek, ami nem kis teljesítmény, ha figyelembe vesszük, hogy az angyalok városában évente több száz gyilkosság történik, de néhány évtizeddel ezelőtt ez a szám bőven meghaladta az ezret is.

LaBarbera összesen 33 évet töltött a rendőrség kötelékében, ebből 28 éven át dolgozott a Los Angeles-i rendőrség gyilkossági csoportjánál. Szakmai teljesítményét jól mutatja, hogy nyugdíjba vonulásának hírére a Los Angeles Times hosszú cikkben méltatta érdemeit. Több mint 6000 gyilkossági nyomozásban vett részt, a mai napig a legeredményesebb nyomozónak tartják, kollégái pedig úgy emlékeznek rá, mint kitartó és az igazságot szenvedélyesen kereső detektívre, aki a kaliforniai nagyváros legdurvább környékein is megtalálta a hangot az emberekkel.

Sal LaBarbera most a History tévécsatorna Zodiákus gyilkos: Az ügy lezárva? című dokumentumsorozatában mutatja meg szaktudását, ahogy a hatvanas-hetvenes évek Amerikájának egyik leghírhedtebb sorozatgyilkosának ügyét veszi elő újra.

Számomra nincs olyan, hogy lezáratlan ügy, legfeljebb még megoldatlan ügyeket ismerek.

Ezt mondja az alábbi előzetesben, ami jól mutatja, hogy milyen kitartással deríti fel a gyilkossági eseteket.

A hírhedt Zodiákus

A Zodiákus gyilkos a hatvanas évek végén és a hetvenes évek elején volt aktív Kaliforniában. Bár „mindössze” öt gyilkosságot tudtak rábizonyítani, a gyanú szerint legalább 37 ember életét oltotta ki. Hírnevét annak köszönheti, hogy a gyilkosságok idején különös leveleket küldött a sajtónak.

Az első gyilkosságokat, amiket neki tulajdonítanak, 1968. december 20-án követték el. Két helyi fiatal, Betty Lou Jensen és David Faraday egy koncertre terveztek ellátogatni, előtte azonban Faraday autójával egy félreeső mellékúton megálltak, feltehetően romantikázni. A rendőrségi jelentés szerint este 22.15 perckor parkolhattak le. Háromnegyed órával később a közelben lakó Stella Borges bukkant a holttestükre. A helyi rendőrség semmilyen használható nyomot nem talált. Robert Graysmith, aki amatőr nyomozóként a Zodiákus megszállottja lett, arra következtetett, hogy nem sokkal este 11 előtt egy másik autó érkezett a helyszínre, amelynek vezetője kiparancsolta a kocsiból a fiatalokat. Jensen már kint volt, amikor a gyilkos egyszerűen fejbe lőtte az éppen kiszálló Faraday-t. Jensen futni kezdett, őt az elkövető ötször hátba lőtte, majd elhajtott.

Fél évvel később, 1969. július 5-én, mindössze négy mérföldre az előző gyilkosság helyszínétől két fiatalra, Darlene Ferrinre és Michael Mageau-ra hasonló módon lőttek rá. Aznap éjjel egy férfi telefonált a helyi rendőrkapitányságra és magára vállalta a gyilkosságot, megemlítve, hogy ő a tettese a fél évvel korábbi esetnek is. A rendőrök a hívást egy telefonfülkéig vezették vissza, de nem találtak további nyomokat. Bár Darlene Ferrin belehalt a lövésekbe, Michael Mageau életét sikerült megmenteniük az orvosoknak. Ő később azt mondta a rendőröknek, hogy egy 26-30 év körüli, nagyjából 170-172 centiméter magas, világosbarna göndör hajú, erős testalkatú férfi volt az elkövető.

A Zodiákus a hírnevét annak köszönheti, hogy szűk egy hónappal később, 1969. augusztus 1-én három levelet küldött a Vallejo Times Herald, a San Francisco Chronicle és a The San Francisco Examiner szerkesztőségébe. A közel azonos levelekben ismét felelősséget vállalt a gyilkosságokért. Emellett a három levélben szerepelt egy összesen 408 karakterből álló kódolt üzenet egy-egy részlete, amely a levél szerint a gyilkos személyazonosságát tartalmazta. A levél írója azt követelte az újságoktól, hogy címlapjukon közöljék a kódokat, különben egy hétvége alatt egy tucat embert fog megölni.

A kódot Donald és Bettye Hardennek sikerült feltörnie egy héttel később. Az üzenetet sajátos helyesírással írták, lényege pedig az volt, hogy a gyilkos azért öl embereket válogatás nélkül, mert így gyűjt magának rabszolgákat a túlvilágra. Egy sorban pedig azt is leírta, hogy mégsem árulja el a kilétét, mert csak lelassítanák a gyűjtögetésben.

Imádok embereket ölni, annyira jó szórakozás, sokkal jobb, mint vadállatokra vadászni az erdőben, mert az ember a legveszélyesebb állat, amelynek leölése a legizgalmasabb élmény számomra

– állt a levélben, amelynek utolsó 18 karakterét sosem sikerült megfejteni. A Chronicle eleget is tett a gyilkos kérésének, a címlapon szereplő kód mellett pedig egy cikkben Vallejo rendőrfőnökét, Jack E. Stiltzet idézték, aki további részleteket követelt a gyilkostól, mert nem volt meggyőződve róla, hogy valóban az elkövető írta a leveleket. Erre 1969. augusztus 7-én érkezett a válasz a San Francisco Examiner szerkesztőségébe. Ebben a levélben a gyilkos már a Zodiákusként hivatkozott magára, és olyan részleteket árult el a két említett esetről, amelyet csak az elkövető ismerhetett.

A Zodiákus a következő években további feltételezett gyilkosságokat követett el, eközben pedig számos levelet és képeslapot küldött a rendőröknek és az újságoknak, amelyekben azon gúnyolódott, hogy nem tudják elkapni. Az utolsó előtti levelét követően három év csend következett, majd 1974. január 29-én a Chronicle szerkesztőségébe érkezett egy lap, amelyben egy különös szimbólum szerepelt, illetve egy borzongató összesítés: Zodiákus – San Francisco-i Rendőrség (SFPD) 37:0.

Bár az ezt követő években további levelek is érkeztek, jellemzően a Chronicle szerkesztőségébe, mindről kiderült, hogy nem az eredeti Zodiákus írta. Az ügyben ezután nem történt sok előrelépés, az SFPD ezért 2004 áprilisában inaktívnak minősítette az ügyet. 2007 márciusában végül újra megnyitották az aktát, így a kutatás újrakezdődhetett.

A Zodiákus kilétére azóta sem derült fény. A legerősebb gyanú egy Arthur Allen Leigh nevű férfival kapcsolatban merült fel, aki az egyik gyilkosság helyszínéhez közel búvárkodott, egy barátja szerint pedig egyszer arról beszélt neki, hogy embereket akar ölni, és a Zodiákus nevet is megemlítette. A rendőrök, akik házkutatást tartottak nála, egy Royal márkájú írógépet is találtak, amelynek típusa egyezett a gyilkos által használttal. Leigh-t később pedofília miatt börtönbe zárták, 2002-ben azonban a korábbi leveleken használt bélyegek alól szerzett DNS-minta segítségével kizárták a gyanúsítottak köréből.

Egy Dennis Kaufman nevű férfi 2007-ben azt állította, hogy mostohaapja, Jack Tarrance volt a Zodiákus. Több dolgot is elküldött a rendőröknek, köztük egy olyan kapucnis pulóvert, amit a gyilkos több alkalommal is viselt. A DNS-vizsgálat azonban nem hozott egyértelmű eredményt.

Csak 2014-ben derült rá fény, hogy 2001 februárjában pedig egy Louis Joseph Myers nevű férfi májcirrózisban haldoklott, ekkor kérte meg barátját, Randy Kenney-t, hogy miután meghalt, menjen el a rendőrségre, és mondja el nekik, hogy ő volt a Zodiákus. Myers végül 2002-ben halt meg, Kenney-t pedig eleinte nem vették komolyan, annak ellenére, hogy több olyan körülmény is volt Myers életében, ami alátámasztotta állításait. Például ugyanabba a gimnáziumba járt, mint Farraday és Jensen, illetve ugyanabban a étteremben dolgozott, mint Darlene Ferrin. Ráadásul az 1971-1973 közti időszakban, amikor nem érkezett levél a Zodiákustól, Myers a tengerentúlon katonai szolgálatát töltötte.

Sal LaBarbera a Zodiákus nyomába ered

A hosszas felvezetőre azért volt szükség, mert a Zodiákus ügye a mai napig az egyik legkomplexebb eset, amely még napjainkban is foglalkoztatja a rejtélyek rajongóit. A Zodiákus figurája valóságos popkulturális ikon lett, nem véletlen, hogy 2007-ben David Fincher rendezésében film is készült a titokzatos gyilkosról. Sal LaBarberának és munkatársainak tehát fel van adva a lecke, hogy az évtizedek óta megoldatlan ügy végére pontot tegyenek. A nyugalmazott nyomozót Los Angelesben értük utol, telefonon.

Évtizedeken át dolgozott gyilkosságokon. Hogyan lehet ép ésszel feldolgozni a rengeteg erőszakot és gyászt, amivel nap mint nap találkozott?

Nagyon nehéz megőrizni az egyensúlyt, főleg saját magad lelki épsége na meg a családi életedet tekintve. Már-már sterilen, szinte orvosi szemmel kell nézni az eseteket, mert ezt a munkát tényleg nem viheted haza magaddal. Nagyon kemény feladat ez, amibe sok embernek beletörik a bicskája. Én a rendőrségnél eltöltött 33 évemből 28 éven át dolgoztam gyilkossági nyomozóként és bár nagyon szerettem, hogy segíthetek a közösség tagjainak, és én lehetek a hangja azoknak, akiket elhallgattattak, ennek azért megvan az ára: ott vannak a rémálmok, a gyerekek kihagyott születésnapjai vagy iskolai előadásai. Ez nagyon nehéz volt, ugyanakkor nagyon szerettem segíteni az áldozatok családjainak.

Los Angeles egyik legzűrösebb környékén dolgozott. Innen Magyarországról nézve leginkább a hollywoodi filmeken és a videoklipeken keresztül ismerjük ezt a világot, de gondolom ez nem feltétlenül fest valós képet a különböző bandák által uralt utcákról.

Na igen, az olyan filmek, mint például a Kiképzés, nagyon hollywoodiak, nagyon el vannak túlozva. Ettől függetlenül Los Angeles a 80-as, 90-es években elég kemény hely volt, rengeteg gyilkosságot követtek el, a bandák egymással háborúztak és rengeteg drog volt az utcákon. Azóta sokat változott a helyzet: akkortájt évente több mint 1000 gyilkosságot követtek el, az elmúlt években nagyjából 300 esetünk volt átlagosan. Persze ez sem kevés, de régebben tényleg csak futottunk magunk után…

Az olvastam önről, hogy kollégái szerint különlegesen jó érzéke volt hozzá, hogy megtalálja a hangot a szemtanúkkal, még a legkeményebb helyeken is. Mi a titok nyitja, hogyan lehet információhoz jutni olyanoktól, akik nem szívesen mutatkoznak együtt a rendőrökkel?

Sok múlik azon, hogy kialakítsunk egyfajta hírnevet ezeken a környékeken. De valójában az a lényeg, hogy tisztelettel forduljunk az emberekhez, mintha a családtagjaink lennének. Ha egy olyan környéken dolgozol, mint ahol én dolgoztam, ismerned kell a közösség tagjait. Ezért a rendőri munka részeként rengeteg különféle helyi eseményen vettünk részt, mert itt tudtunk megismerkedni az emberekkel. Főleg az idősebb korosztály tagjaival lehetett így kialakítani egyfajta beszélőviszonyt és rajtuk keresztül lehetett eljutni a fiatalabbakhoz, akiknek elmondták, hogy ezek az emberek segíteni akarnak nekik. Óvatos egyensúlyozásra van szükség egy ilyen helyzetben, de a befektetett idő és energia szinte mindig megtérült. Gyilkossági nyomozóként főleg a jó kommunikáció a lényeg és az, hogy kitartóak legyünk.

Beszéljünk a sorozatgyilkosokról, elvégre a Zodiákus nyomába ered a History új sorozatában. Gondolom több évtizedes munkája során volt már dolga más sorozatgyilkosokkal is.

Igen, több ügyön is dolgoztam, illetve volt több olyan esetem is, amelyekről utólag, DNS-vizsgálat segítségével derült ki, hogy összefüggenek. Főleg prostituáltak voltak az áldozatok, az elkövetőt pedig úgy hívták, The Grim Sleeper, mivel 1985 és 2007 között gyilkolt, de 1988 és 2002 között 14 éven keresztül inaktív volt.

Az egyik definíció szerint három gyilkosság elkövetése után tekintenek valakit sorozatgyilkosnak. Tudna erről bővebbet mondani?

Igen, ez egy elég komplex terület, mivel ahány szervezet annyiféle definíciót használnak, még sokszor az FBI is hol egyik, hol másik meghatározás alapján dolgozik. De általánosságban elmondható, hogy három vagy több, azonos módon, hasonló indítékból, egymáshoz időben közel elkövetett gyilkosság után beszélünk sorozatgyilkosról. Mint a Grim Sleeper esete is mutatja, ugyanakkor előfordulnak ehhez hasonló „lehűlési” időszakok, amikor az elkövető eltűnik, és nem követ el újabb gyilkosságokat.

Nem gondolja, hogy a Zodiákushoz hasonló sorozatgyilkosok jellegzetesen amerikai jelenségnek számítanak? Persze máshol is vannak sorozatgyilkosok, de ez a fajta, rejtjeleket használó, vagy az áldozatait különös kegyetlenséggel, szadista élvezettel gyilkoló típus mintha tipikusan az Egyesült Államokra lenne jellemző.

Jogos a kérdés, most elgondolkodtam, Jack Unterweger jutott eszembe, aki osztrák volt, igaz, az Egyesült Államokban is gyilkolt. Igen, most, hogy mondja, talán mintha tényleg az USA-ra lennének jellemzők az ilyen típusú sorozatgyilkosok, de hogy miért, arra nem tudom a választ.

Amikor egy sorozatgyilkos valóságos popkulturális ikonná válik, mint a Zodiákus, ez mennyiben segíti, és mennyiben hátráltatja a nyomozást?

Ez attól függ, hogy milyen médiafigyelem irányul rájuk. Ha a Zodiákust vesszük, ő a levelein keresztül képes volt félelmet kelteni az emberekben. De ugye ez a hatvanas évek végén történt, ma valószínűleg nem is sorozatgyilkosként, hanem belföldi terroristaként tekintenének rá. Óvatosan kell egyensúlyozni, mert tájékoztatni kell a lakosságot is, ugyanakkor mindent meg kell tenni, hogy elkapjuk a tettest. A Zodiákus napjainkban nem tudná megúszni a gyilkosságokat, a modern technológiának köszönhetően hamar elkapnánk. Ugyanakkor, mivel a média valószínűleg széles körben tájékoztatná a lakosságot, sokkal több beáramló információt kellene átfésülni. A Zodiákus idejében pedig kézzel írt papírokat, dokumentumokat kellett átnézni, ami nagyon megterhelő munka volt.

Úgy tudom, a mostani nyomozás során a legmodernebb technológiát is bevetik majd.

Igen, a terepmunka javát partneremmel, Ken Mains-zel végezzük, azonban velünk dolgozik Kevin Knight is, aki a University of California kódtörő szakértője. Ő fejlesztette ki azt a CARMEL nevű szuperszámítógépet, amit a munka során használunk majd. Gyakorlatilag, azokat az információkat, amiket begyűjtünk a terepen, valós időben fel tudjuk dolgozni a CARMEL segítségével, ilyesmire korábban nem volt példa.

A Los Angeles-i rendőrség is használ számítógépes eszközöket, például a Palantir nevű adatfeldolgozó megoldást. Ezt is bevetik a nyomozás során?

A Palantir mellett más hasonló rendszereket is használtam a rendőrségi munkám során, ez azonban inkább egyfajta előrejelző rendszer. Prognózison alapuló bűnüldözésnek (predictive policing) is nevezik ezt a módszert, amely a korábban elkövetett bűncselekményekkel kapcsolatos információk alapján képes jelezni, hogy hol valószínűsíthető újabb bűnelkövetés. Ez azonban a bevitt információk minőségén múlik, ha rossz adatokat viszünk be, használhatatlan eredményeket kapunk. Itt azonban több évtizedes esetekről van szó, így az előrejelzésnek nem sok hasznát vesszük.

Hogyan lehet nekiállni egy több évtizedes megoldatlan ügy feltárásának?

Attól függetlenül, hogy az eseteket néhány hónapja, pár éve, vagy, mint a Zodiákus esetében, 50 éve követték el, hasonló megközelítéssel kell hozzálátni: a „kályhától” kell indulni, átnézni az eredeti rendőrségi jelentéseket. Szerencsére nagyon jó együttműködést alakítottunk ki több olyan rendőri szervvel, amelyek részt vettek a nyomozásban és tudtunk beszélni azokkal, akik még ugyanott dolgoznak. Ezután pedig el kell látogatni az eredeti helyszínekre, ami hatalmas kihívást jelent, mert egy csomó olyan helyszín van, amit mára beépítettek, ezért köszönőviszonyban sincs az eredeti állapottal. De attól még oda kell menni és meg kell próbálni végigjárni a helyeket, miközben az áldozat bőrébe is bele kell bújni és megnézni, hogy mit láthatott, mit hallhatott, és mit élhetett át.

Mennyire lehet megbízható az egykori szemtanúk vallomása ennyi idő elteltével?

Gyakran előfordul, hogy még több információhoz is jutunk így, mint korábban, mert az eredeti vallomások idején fiatalabbak, bizonytalanabbak voltak az emberek, de olyan is volt, aki nem szívesen állt szóba a rendőrökkel. Mára ez megváltozott, mert már teljesen más életet élnek. De mivel egy 50 éves ügyről beszélünk, nem mindenkivel lehet újra beszélni, van olyan nyomozó, aki már nem is él azóta.

A Zodiákuson kívül vannak még olyan megoldatlan esetek, amiken szívesen dolgozna?

Egyelőre a Zodiákus köti le minden időmet, elég sok munka van ezzel az üggyel. De ki tudja, elvégre korábban gyilkossági nyomozó voltam, nem pedig Zodiákus-szakértő. Ott van például a Golden State Killer esete, akinek a személyazonosságára szintén nem derült fény, azon szívesen dolgoznék. De hallottam egy New York-i ügyről is, ahol több prostituált tűnt el nyomtalanul. Dolgozom az FBI-jal is, amióta nyugdíjba mentem, gyakran adok tanácsokat hasonló eseteknél.

A Zodiákus Gyilkos: Az ügy lezárva? című sorozat epizódjai péntekenként, 22 órakor láthatóak a History csatorna műsorán.