Álruhás császár, Sissi-futópálya és Disney-kastély: biciklitúra Alsó-Ausztriában

A Bécsi Erdő egy igazi kis paradicsom a hobbi bringásoknak, és azoknak is, akiknek már óvodában is bicikli volt a jele. Tapasztalatból mondom, és nem félek beismerni, hogy én magam az előbbi csoportba tartozom. Szeretek biciklizni, nagyon is szeretek, de nem szoktam komolyabb biciklitúrákra indulni, inkább csak a lazán tekergetős, nézelődős típus vagyok, rajongásom a meredek bicikliutak iránt erősen véleményes, sík és lankás terepen viszont szívesen biciklizgetek. Útitársam viszont a második csoportba tartozik, igazi bringarajongó, most épp a Balaton körbebiciklizésére készül, de nem ám három, hanem mindössze egy nap alatt, és úgy egyébként is, ahova csak lehet, biciklivel megy. Így indultunk tehát útnak, hogy felfedezzük Alsó-Ausztriát, és hamar rájöttünk, hogy ez a terep mindkettőnk számára tökéletes lesz.

Baden volt a bázisunk, ahol a belvárosi at the Park Hotelben szálltunk meg, ami egy „Bett + Bike” típusú szálláshely. Ez azt jelenti, hogy extra szolgáltatásokat biztosítanak a bringásoknak. A kerékpáros vendégek akár egy éjszakára is megszállhatnak, van biztonságos kerékpártároló, ruha- és felszerelés-szárítási lehetőség, kerékpárjavító készletek, kerékpáros térképek, kerékpárjavító műhelyekre vonatkozó információk, busz-, vonat-, hajó- és kompközlekedésre vonatkozó információk és reggeli vagy főzési lehetőség is.  A Bécsi Erdőben 16 ilyen Bett+Bike szálláshely van, így aki biciklitúrára indul a környéken, annak érdemes ezeket a szállásokat keresni. Az at the Park Hotelt jó szívvel ajánlom,  egy igényes, négycsillagos szálloda, tökéletes helyen, a belvárostól 2 percre, gyönyörű virágos parkra néző ablakokkal és remek reggelivel.

Helenental – azért a csend az úr

Sokat nem időztünk érkezéskor a szállodában, alig, hogy megérkeztünk, már biciklire is pattantunk. Baden belvárosából indulnak a kerékpárutak, elég csak megkeresni a Turistairoda épületét, és már indulhatunk is. Mi az első napunkon Badenből Heiligenkreuzig bringáztunk, és azt hiszem, ennél jobban nem is indíthattuk volna a kirándulásunkat, mert ez, a Helenen-völgyben futó kerékpárút a régió egyik legszebb útvonala. Csendes, békés erdei út a Schwechat patak partján, ahol 10 perc után azon kaptuk magunkat, hogy újra és újra meg kell állnunk egy kicsit nézelődni, annyira szép az egész. Az osztrák értelmező kéziszótárban valószínűleg elég lenne egy itt készült képpel illusztrálni az idill fogalmát, és mindenki értené, miről van szó. Egyáltalán nem csodálkozom, hogy a bécsiek is szívesen jönnek ide pihenni, felüdülés lehet a nagyvárosi őrület után ez a nyugalom.

Amikor aztán még egy-két kutya is megmártózott a vízben, és jókedvűen szaladgált a parton, akkor már tényleg gyanús volt, hogy egy képeslap-fotózáson vagyunk, de persze szó sem volt ilyesmiről, ez csak egy sima csütörtök délután volt Alsó-Ausztriában. 

Kb. 12-13 km az út, végig ki van táblázva, még a gyönyörködéssel töltött megállókat beleszámolva is megtehető a táv egy bő óra alatt. Szerencsére szinte végig árnyékban halad az út, így még akár nyári hőségben is nyugodtan bevállalható! Mi ebédidőben érkeztünk meg Heiligenkreuz-ba, így a kolostori séta előtt még meg is ebédeltünk a főtéren lévő Klostergasthof étteremben. Szép, hangulatos, teraszos hely, a kolostorra néző asztalokkal, saját kis szökőkúttal, és finom ételekkel. Jól megférnek itt egymás mellett a sportos ruhában érkező bringások (jelen esetben mi) és az elegáns vendégek is. Jellegzetes fogás a kútban úszkáló pisztrángból sütött grillezett pisztráng, és érdemes kipróbálni a Klosterhof-desszertet is, ami egy habos-vaníliasodós leveles tészta, piros bogyós gyümölcsös szósszal. Látványos desszert, szó se róla, de óriási adag, bőven elég két főnek egyet rendelni!

A kiadós ebéd után átsétáltunk a kolostorba, ahol újra a bicikliúton is tapasztalt csend és nyugalom várt ránk. A régió vallási központja, a heiligenkreuz-i apátság a világ legrégibb ciszterci kolostora, mely 1133-as megalapítása óta folyamatosan működik. Heiligenkreuz (Szentkereszt) nevét egy híres, itt őrzött ereklyéről kapta, V. Lipót herceg szerezte meg a Szentföldön a  Krisztus-kereszt egy 24 cm-es darabját, ami az újjáépített keresztkápolnában kapott helyet. Az egész kolostort be lehet járni vezetett túra keretében, minket a több mint 15 éve a kolostorban élő (magyar) Rozina-testvér vezetett körbe. Ma is 70-75 szerzetes él a heiligenkreuzi kolostorban, akik nagyon kedvesek, barátságosak a vendégekkel, és mindenkivel, aki a csendet, a nyugalmat és/vagy az Istennel való kapcsolatot keresi itt.

Piknik urasan a Disney-kastély parkjában

Második napunkon Laxenburg felé vettük az irányt. Ehhez Baden központjából az Eurovelo 9 kerékpárúton kellett haladnunk, ami egyébként a Balti-tengert köti össze az Adriával, és közben többször is érinti Alsó-Ausztriát. Patak partján halad az út, és bár itt nincs erdő, a szőlőskertekkel teli domboldalak látványa legalább olyan jó, sőt, kora esti órákban, szomjasan kifejezetten hívogató. De erről majd később.

A bicikliút egyenesen Laxenburg főterére vezet, onnan pár száz méterre van a Schloss Laxenburg parkjának bejárata. A park évszázadokon keresztül a Habsburgok kedvelt üdülőhelye volt, Mária Terézia és Ferenc császár is sokat foglalkozott a fejlesztésével, így a 18-19. századi kertépítészet mintapéldája lett. Sissi is imádta ezt a helyet, nászútjukat is itt töltötték Ferenc Józseffel, és négyből két gyermekük is Laxenburgban született. A parkban kijelölt futópályák egyike is Sissiről kapta a nevét, míg a másik kettő Rudolf és Ferenc császár nevét viseli. Sissi-kört futni leginkább a helyiek járnak ide, de maga a park ma is nagyon népszerű, a bécsiek kedvelt kirándulóhelye, szívesen jönnek ide piknikezni, csónakázni, lazítani.

Itt mi átmenetileg megváltunk a bringáktól, a parkba ugyanis nem lehet bevinni kerékpárokat, csak gyalogosan lehet közlekedni (vagy idősebbeknek és mozgásukban korlátozottaknak kisvonattal). Érdemes beszerezni egy térképet a bejáratnál, mert hatalmas a park, és bár ha véletlenül eltévedünk, akkor sincs baj, mert biztos, hogy szép helyeken fogunk sétálni, annyi látnivaló van itt is, hogy mégis csak jobb, ha tudjuk, mit merre találunk.

Ott van például közel a bejárathoz a Zöld Pavilon, egy gyönyörűen felújított pavilon, ahova még maga Mária Terézia járt kártyázni (soha nem gyalog, csak szigorúan lovaskocsival), a Kék Udvar, és a Park legkülönlegesebb épülete, a Franzensburg-kastély. Komppal lehet megközelíteni (vagy nagyobb kerülővel akár gyalog is) a romantikus kastély épületét, ami olyan, mint egy Disney-kastély. A túravezetőnk szerint nincs kizárva, hogy Walt Disney tényleg ismerte ezt a helyet, és valójában a laxenburgi Franzensburgról mintázta a mesebeli kastélyt, nem pedig a sokak által emlegetett neuschwansteini kastélyról. Ehhez biztos az ottaniaknak is lenne egy-két szavuk, de maradjunk annyiban, hogy tényleg szép ez a kastély is.

A kastélytorony tetejébe vezetett túra keretében lehet felmenni, és kár is lenne kihagyni, mert gyönyörű a panoráma fentről. Mickey egér és Donald kacsa felbukkanásától nem kell tartani, a szépséges park és a Bécsi Erdő látványáért viszont mindenképpen érdemes felmenni. A kastély épületében is körül lehet nézni: a Lotaringiai Terem, a Habsburg terem és a Magyar Koronázási Terem is nagyon szép, a történelem-faktosok (jelen!) számára igazi felüdülés lesz a sok érdekes történetet hallgatni.

Kedvenc történetem Ferenc császárról szól, aki – a legenda szerint – imádott itt a parkban kertészkedni, és mert ilyenkor mindig civil ruhában volt, senki nem ismerte fel. Egyszer aztán egy stájer férfi útbaigazítást kért tőle, majd miután Ferenc készségesen válaszolt, és körbevezette a parkban, a férfi pénzt nyújtott felé hálája jeléül. Ezt azonban a „kertész” nem fogadta el, kalapját megemelve felfedte magát, mire a férfi úgy megrémült, hogy sarkon fordult, és elrohant.

A történetet hallgatva felmerült a gyanú, hogy esetleg a mi túravezetőnk is egy álruhás Habsburg császár, de mivel ő – állítása szerint – nem rendelkezik arisztokrata pedigrével, így mi nem rohantunk el fejvesztve, higgadtan hagytuk el a parkot, és egy, a környékbeliek által is sokat emlegetett remek fagyival öblítettük le a túrát mielőtt újra biciklire pattantunk volna.