Joseph Herscher önmagát kinetikus művészként határozza meg, ami annyit jelent, hogy alkotásaiban a mozgásnak, a különféle tárgyak kölcsönhatásának kulcsfontosságú szerepe van. Herscher specialitása ugyanis az úgynevezett Rube Goldberg-gépek létrehozása. Ilyesmit valószínűleg mindenki látott már, aki valaha nézett Tom & Jerryt vagy hasonló rajzfilmeket, az efféle szerkezetek lényege ugyanis az, hogy teljesen hétköznapi, faék egyszerűségű feladatokat lehetőleg minél bonyolultabban oldjanak meg. Például érdemes megnézni, hogyan oldotta meg, hogy újságolvasás közben ne kelljen a lapozás rettentően fárasztó műveletével bajlódnia.
„Igyekszem minél abszurdabb és hasznavehetetlenebb gépeket tervezni” – mondta Herscher alkotásairól. Egyik legutóbbi projektjében az Ecomachines nevű szerkezetekkel arra próbálja meg felhívni a figyelmet, hogy bár napjainkban már teljesen természetesen számít, hogy újrahasznosítjuk a hulladékot – mindezt a környezet kímélése érdekében –, sokszor előfordul, hogy az újrahasznosítás több energiát emészt fel, mint amennyi környezeti kártól megóvja a világot. Sokszor pedig nehéz eldönteni, hogy akkor mit is kellene csinálni, hogy helyesen járjunk el. „A hasonló szerkezetekkel az ilyen jellegű frusztrációimnak szeretnék hangot adni.” A Ecomachines-sorozat egyik ilyen eszköze például képes rá, hogy lekapcsolja otthon a villanyt, ha esetleg elfelejtettük volna.
Bár sajnos a környezetvédő masinériákról nem találtunk videókat sem a Joseph’s Machines YouTube-csatornán, sem Joseph Herscher Facebook-oldalán, érdemes megnézni például az alábbi, a 2011-es velencei biennáléra tervezett automata viráglocsoló konstrukciót.
Joseph Herscher még 2007-ben fogott hozzá az első Rube Goldberg-gépe megépítéséhez, amelynek lényege, hogy egy kalapáccsal szétcsap egy csokitojást.
„Hét hónapot dolgoztam rajta” – emlékezett vissza a Creme That Egg! fantázianevű szerkezet megszületésére. „Nem igazán tudtam, mit csinálok, nem is volt konkrét tervem, csak arra gondoltam, hogy milyen jó poén lesz majd megmutatni a barátaimnak, ha átjönnek látogatóba.”
A barátoknak tetszett is a mutatvány, a gépezet működését megörökítő videót pedig azóta már közel hárommillióan nézték meg. Egyedül Joseph főbérlője nem volt felhőtlenül boldog, mivel a szerkezet egyes elemeit Herscher gombostűvel rögzítette a falhoz, amitől az tiszta lyuk lett, a fiatalember így rövid úton az utcán találta magát.
„Amikor mindent leszedtünk, körülbelül 500 lyuk maradt utánunk a falon” – mondta a művész. De addigra a videót már rengetegen látták, így innen egyenes út vezetett a tévék beszélgetős műsoraiba, majd céges rendezvényekre. Végül 2009-ben áttette a székhelyét New Yorkba, ahol eleinte programozóként dolgozott, de közben folyamatosan építgette az agyafúrtabbnál agyafúrtabb szerkezeteket. Ezután hívták meg a velencei biennáléra, amihez közösségi adományokból gyűjtötte össze a szükséges anyagi hátteret.
A művész azóta is fáradhatatlanul alkot, és bár a legtöbb szerkezetet filléres hozzávalókból – például vécépapír-gurigákból vagy papírpoharakból – állít össze, egyelőre nem tudja, mi legyen azokkal a Rube Goldberg-gépekkel, amelyeket már bemutatott a közönségnek.
„Nehéz lesz olyan helyet találni, amely befogadná őket” – mondta a New York Timesnak adott tavalyi interjújában. „De abban bízom, hogy New York olyan összetett és bonyolult hely, hogy csak találok valakit, aki érdeklődne irántuk.”