Feltalálta a fürdőruhát, elsőként vetkőzött a filmvásznon, majd férfiimitátor lett a sydney-i hableány

1916 őszén nem elég, hogy javában pusztított az első világháború, még egy új hollywoodi szuperprodukció is végzetes támadást intézett a törékeny közerkölcsök ellen. A Fuchs Vilmos által alapított Fox filmvállalat (később 20th Century Fox) alkotása, az A Daughter of the Gods (Istenek lánya) egy igen látványos és nem kevésbé költséges fantasy film volt, amelyben egy gonosz szultán, egy túlvilági herceg, boszorkányok, tündérek, eunuchok, kevés ruhát viselő hajadonok és valami misztikus, víz alatti birodalomban élő csodalények keveredtek lélegzetelállító kalandokba (legalábbis úgy tippeljük, mivel a műből, néhány sajtófotót leszámítva, mára nem maradt semmi), mindezt ráadásul egzotikus helyszíneken, merthogy az egészet Jamaicán forgatták.

De az Istenek lánya nem csak a káprázatos jelmezek, a monumentális tömegjelenetek és az egész fantasztikus mesevilág miatt bizonyult az év legnagyobb szenzációjának, és pláne nem ezek miatt lett botrányfilm. Ahhoz arra is szükség volt, hogy a címszerepet alakító színésznő, Annette Kellermann anyaszült meztelenül jelenjen meg a vásznon. Igaz, leomló loreleyi (pót)hajzuhataga nagyjából ugyan elfedte a kritikus, ám annál érdekesebb testrészeit, és annyiban ez nem is volt újdonság, hogy vetkőztek már színészek korábban is különféle erotikus és pornográf alkotásokban (bár ezekben is sokszor inkább testszínű ruhákat használtak), viszont ilyesmire, hogy egy nagy stúdió nagy sztárja teljesen pőrén mutassa meg magát, még nem nagyon volt példa. Szóval Kellermann művésznő már csupán ruhátlan produkciójával is történelmet írt volna, de ő szerencsére ennél sokkal többet tudott; egy évtizeddel korábban például éppen a ruhájával diktálta a divatot.

Eredetileg ugyanis nem hollywoodi némafilmsztár volt, hanem korának legnagyobb ausztrál úszócsodája. A sydney-i születésű lánynak gyermekkori angolkórja miatt deformálódtak a lábai, és ezért kezdett rendszeresen úszni, ami annyira bejött, hogy 15 éves korától már sorra nyerte a versenyeket, minden rekordot megdöntött rövid- és hosszútávon, nagyjából 1905-re, azaz 18 éves korára pedig gyakorlatilag nem maradt komolyan vehető ellenfele az egész országban. Eközben sudár, izmos és nagyon vonzó fiatal nővé érett, így nemcsak az élsport, hanem a szórakoztatóipar is tárt karokkal várta.

Úgyhogy versenyzőből inkább profi hableánnyá képezte át magát, és elmerült a vízi revük varázslatos, mellesleg sokkal több pénzzel kecsegtető világában: halakkal úszkált egy óriási akváriumban, nyaktörő toronyugró mutatványokat végzett, és vízi baletozott (ez a sport akkor még tulajdonképpen nem is létezett) előbb csak hazájában, majd Angliában és az Egyesült Államokban is, fellépéseit pedig rendszerint tomboló közönségsiker és élénk médiaérdeklődés kísérte, sőt Londonban még a királyi család előtt is bemutathatta műsorát. Talán az egyetlen dolog, ami nem jött össze neki, az a La Manche csatorna átúszása volt, noha háromszor is nekiugrott. De még a próbálkozások is akkora publicitást biztosítottak neki a sajtóban, hogy ebből is jól jött ki. 

De az ausztrál sellő nemcsak a nagyközönség figyelmét keltette fel, hanem a hatóságokét és az önjelölt erénycsőszökét is: Kellermann kisasszony ugyanis nem az akkori divatnak, illetve elvárásoknak megfelelő szoknyás-gombos-galléros, inkább valami könnyű nyári viseletnek beillő női fürdőruhában lubickolt, hanem egyrészes, áramvonalas, testhez simuló úszódresszben. Ausztráliában ezzel még nem is volt gond, azonban a viktoriánus erkölcsöktől nehezen szabaduló Angliában, valamint a prűd Amerikában már támadtak kisebb-nagyobb kellemetlenségei.

A Boston környéki Revere Beachen 1907-ben le is tartóztatták, mert szoknya nélkül úszott, szerencsére később a tárgyaláson ezt kimagyarázta azzal, hogy a parton még viselte a nevezett ruhadarabot, és csak később, már a víz alatt szabadult meg tőle. És vajon a nagy sajtóvisszhangot kiváltó kínos incidens után igyekezett jól viselkedni, és lehetőleg illedelmesen felöltözni? Dehogy. Inkább piacra dobta a saját magáról elnevezett egyrészes úszódresszt, amivel meg is született a modern női fürdőruha, vagy legalábbis annak közvetlen elődje.

Tehát a huszadik század tízes éveinek elején Annette Kellermann már verhetetlen úszóbajnok, ünnepelt és nagyon jól fizetett vízi tündér, valamint sikeres üzletasszony és divatdiktátor, és még bőven nincs harmincéves se. Ezek után már tényleg csak azt volt hátra, hogy Hollywoodot is bevegye, ami hamarosan meg is történt, természetesen a művésznőtől megszokott lendülettel és céltudatossággal. 1914 és 1924 között több főszerepet is játszott, talán nem feltétlenül a filmművészet legmaradandóbb alkotásaiban (ezt akár szó szerint is lehet érteni, mert a többségük azóta elveszett), de nem is ez volt a lényeg: a BBC vonatkozó cikkében megszólaló Peter Cox Kellermann-szakértő (ki ne szeretne ilyen titulust?) szerint a színésznő hozzájárulása a mozgóképkultúrához inkább abban állt, hogy egyrészt többnyire vakmerő, emancipált hősnőket alakított, másrészt pedig mindig maga végezte akár a legrázósabb kaszkadőrmutatványokat is, ezzel pedig gyakorlatilag megteremtette a női akciósztár archetípusát, röpke fél évszázaddal Ellen Ripley, Foxy Brown és a többiek előtt. A történelmi jelentőségű meztelenkedésről meg, ugye, már írtunk.  

Filmes munkái mellett még arra is maradt ideje és energiája, hogy a jazzkorszak első számú fitneszgurujaként csináljon még szédületesebb karriert. Mivel sok nő vágyott az övéhez hasonló tökéletes alakra és elképesztő fizikai kondícióra, nagy volt a kereslet levélben postázott személyi edzői tanácsaira, a különböző női magazinokban publikált cikkeire és fotóira és az általa írt könyvekre (csak pár jellemző cím: A gyönyörű test – Hogyan ússzunk? – Hogyan őrizzük meg a fizikai szépségünket?), amelyekben az egészséges táplálkozás és a testedzés fontosságát hangsúlyozta – utóbbiak egyébként akkoriban még korántsem számítottak olyan evidenciának, mint manapság.  És időről időre azért még belekóstolt a szórakoztatóiparba is, csak ezúttal már nem akváriumokba ugrált egy toronyból, hanem kabarékban lépett fel cilinderes, monoklis férfiimitátorként, English Johnny művésznéven; csoda, hogy ennyi energiával végül nem jutott fel minimum a Holdra.

Pedig bőven megérte még a holdra szállást is: 1975-ben, 88 éves korában hunyt el az ausztráliai Queenslandben. Még a halála előtt is rendszeresen kijárt úszni, hamvait pedig, kívánsága szerint, az óceánba szórták, ahogy az egy igazi hableányhoz illik. Férje, egyúttal volt menedzsere már évekkel korábban meghalt, gyermekei nem születtek. És hogy élete alkonyán mire volt a legbüszkébb, mire emlékezett vissza legszívesebben kétségkívül imponáló pályafutásából? Természetesen arra, hogy teljesen meztelenre vetkőzött az Istenek lányában.