Dan Mancina gyerekkora óta tudta, hogy meg fog vakulni, ugyanis retinitis pigmentosában, magyarul festékes szemideghártya-gyulladásban szenved. A fiatalember azonban már a gimnázium óta rajongott a gördeszkázásért, ezért érettségi után egy kaliforniai deszkásboltban kezdett dolgozni. Profi is válhatott volna belőle, neki azonban nem tetszett a hivatásos deszkások között uralkodó erős versenyszellem – mint mondja, jobban szerette, ha csak úgy, a haverokkal elmehetett deszkázni.
Végül úgy 5 évvel ezelőtt bekövetkezett, amit már jó ideje tudott: szinte teljesen elvesztette a látását.
„A bal szememre teljesen megvakultam. Megpróbálkoztam egy műtéttel, de ez nem járt sikerrel – mondta a Jenkem gördeszkásmagazinnak adott interjújában. – A jobb szemem is elkezdett gyorsan romlani, ma már csak minimális perifériás látásom van, ami nagyjából annyit jelent, hogy a perifériában látom a fényt, de azt is úgy, mintha több réteg fólián keresztül nézném. Ha nagyon lassan megyek, akkor ennek köszönhetően még észreveszem a nagyobb tárgyakat, de ha gördeszkázom, a lábamat vagy a deszkámat egyáltalán nem látom. Szóval az elmúlt öt évben már inkább tartottam magam vaknak, mint látónak.”
Valódi kaliforniai deszkásmentalitásról téve tanúbizonyságot Dan azonban azt állítja, hogy egy percig sem aggódott emiatt – inkább elkezdett masszázsterapeutaként dolgozni, mert ezt a munkát lehet vakon is végezni. Elmondása szerint a legnagyobb kihívást az utazás és a közlekedés jelenti számára, mert míg régen egyszerűen csak beült az autóba, ma már a vezetést másnak kell átengednie. Okostelefonja segítségével azonban rengeteg mindent meg tud oldani egyedül, például használ olyan applikációt is, amely a szupermarketben az egyes termékekről a kamera segítségével megmondja, hogy milyen márkájú és típusú élelmiszerről van szó.
A fehér bot csak látványelem
Dan Mancina egyszerűen nem volt hajlandó lemondani a gördeszkázásról, ezért miután látását gyakorlatilag teljesen elvesztette, kitalálta, hogyan fogja folytatni. Ácsolt egy dobozt, majd úgy helyezte el az aszfalton, hogy pár centire legyen egy repedéstől, így pontosan tudta, mikor ér elég közel ahhoz, hogy át tudja ugratni.
„A fehér botot nem is használtam eleinte, de rájöttem, hogy nagyon drámai hatást kelt – mondta az interjúban. – Nagyon vicces, amikor hallom, hogy felkiáltanak: »Nézd már, az a csávó vak!« Persze az utcán nem deszkázom, pedig nagyon szeretnék, de ennél kreatívabbnak kell lennem. Van millió ötletem, és mindegyiknek úgy állok neki, mint amikor még láttam. Ha érzem, hogy egy hely jó egy trükkhöz, tudom, hogy meg fogom tudni csinálni.”
Mancina emellett más tevékenységeket is kipróbál, amelyekről sokan azt gondolnák, hogy csak a látók élvezhetik őket, ilyen például az íjászat, a favágás vagy a céllövészet. A fiatalember elmondása szerint azért készít ilyen felvételeket, hogy megmutassa, pontosan ugyanaz az ember, mint aki akkor volt, amikor még látott.
Ami pedig a gördeszkázást illeti, kell-e deszkásnak nagyobb elismerés annál, mint hogy a nemrég 50. szülinapját ünneplő Tony Hawk megosztotta a videóját Facebook-oldalán?
