Ha valaki felhúzta a szemöldökét a cím láttán, már most eláruljuk: természetesen nem emberekről van szó. A történet középpontjában egy Owen nevű bébivíziló áll, akit 2004-ben egy óriási cunami sodort el élőhelyéről. A kis jószág csodával határos módon túlélte a kalandot, pedig viszonylag hosszú ideig hánykolódott egy folyóban, míg végül az Indiai-óceánban kötött ki. A hullámok vetették partra szegényt, és valószínűleg már nem lett volna messze a vég, amikor a vadőrök rátaláltak az elárvult vízilókölyökre.
A kisborjút Kenyába szállították, a Haller Park vadállatmenhelyre, ahol gondos állatorvosok vizsgálták meg, és gondozták, amíg vissza nem nyerte az erejét. Ezután elhelyezték egy kifutóban, ahol azonban nem volt egyedül, hanem egy különleges szomszéddal osztotta meg az új otthont. Az új „szobatársa” Mzee, az aldabrai óriásteknős volt, aki ekkor már bőven elmúlt százéves.
A morcos öregúr eleinte nem repesett az örömtől az izgő-mozgó kis izé láttán, amely minduntalan a közelébe akart férkőzni. Először kifejezetten elutasító volt, és sziszegő hangokkal adta Owen tudtára, hogy nem vágyik túlzottan a társaságra. A kis víziló ettől eleinte megtorpant, azonban a kíváncsisága felülkerekedett, és elkezdte követni mindenhová különös szomszédját. Még a medencébe is utánament, Mzee kérges szíve pedig idővel meglágyult, és gondoskodni kezdett a kis Owenről.
Mzee eleinte nem volt oda a nyomában tipegő vízilóbébitől (Fotó: owenandmzee.com)
„Egészen elképesztő látvány volt, a teknős pedig mintha élvezte volna az »anyai« teendőket” – mondta Paula Kahumbu ökológus a Mutual.com-nak nyilatkozva. Paula a kezdetektől szemtanúja volt a barátság kibontakozásának.
Owen és Mzee ezután elválaszthatatlanok lettek, együtt úsztak, együtt táplálkoztak, és együtt is aludtak. A vízilovak borjai körülbelül négy évig követik az anyjukat, az akkor egyéves Owen így teljesen természetesnek vette, hogy különös külsejű „anyukáját” mindenhova elkísérje. Sőt, idővel már védelmezni is kezdte a teknőst, és agresszívan reagált, ha bárki Mzee közelébe akart menni.
Owen féltékenyen vigyázott az „anyukájára”, ha bárki a teknős közelébe akart menni (Fotó: owenandmzee.com)
A furcsa páros annyira népszerű lett, hogy Paula Kahumbut megkereste egy apa-lánya páros, Craig és Isabella Hatkoff, akik könyvet is írtak Owen és Mzee történetéről. Sőt, nem is egyet: míg az első kötet a különös barátság történetéről szólt, a második Owen és Mzee mindennapjaiba kínált betekintést. Talán a legmeglepőbb, hogy a teknős és a víziló között kialakult egyfajta sajátos nyelv is: különös hangokkal, illetve egymás böködésével kommunikáltak.
A nagy barátkozásnak azonban idővel megmutatkoztak a hátrányai: Owenről kiderült, hogy fogalma sincs, hogyan kell vízilóként viselkedni, mivel nagyjából egész életét egy teknőssel töltötte. Ez többek között megmutatkozott az étrendjében is, ugyanis szinte egyáltalán nem fogyasztott füvet, ami a vízilovak jellemző tápláléka, helyette leveleket és répát csócsált, akárcsak az „anyja”. Emellett pedig éjszakánként aludni tért, ami nem jellemző a vízilovak életmódjára.
Idővel szoros barátság alakult ki a két állat között (Fotó: owenandmzee.com)
Ennél is nagyobb gondot okozott, hogy a kezdetben aprócska víziló gyors növekedésnek indult, a gondozók pedig attól tartottak, hogy idővel ez Mzee biztonságának a rovására is mehet. Nem kell feltétlenül agresszióra gondolni, de egy Owenhez hasonló víziló kifejlett példánya akár a 3-4 tonnát is elérheti, ekkora tömegnél pedig elég egy apró botlás, és kész a baj. Arról nem beszélve, hogy a koros teknős idővel már nem bírta tartani a tempót az ifjonti hévtől duzzadó Owennel.
Annyira megszerették egymást, hogy mindent együtt csináltak, még az alvást is (Fotó: owenandmzee.com)
A gondozók emellett arra is gondoltak, hogy Owennek idővel majd a fajfenntartásban is részt kell vennie, ezért szépen fokozatosan összeismertették Cleóval, a fiatal nőstény vízilóval. A pár szépen lassan egymásra talált, Mzee-nek pedig megengedték, hogy végre teljes biztonságban élvezhesse nyugdíjas éveit.
Bár a két jó barát ma újra saját útját járja, biztos sokat gondolnak a másikra (Fotó: owenandmzee.com)
Arról nem szól a fáma, de biztosak vagyunk benne, hogy mindketten sokat gondolnak egymásra, elvégre ennyi cukiság nem múlik el nyomtalanul!