A 25 000 tamponból készült csillár sok volt Versailles-nak – Ismerd meg Joana Vasconcelos művészetét!

Joana Vasconcelosra akkor figyelt fel a világ, amikor a portugál művész a 2005-ös velencei biennálén kiállította A Noiva (A menyasszony) címet viselő installációját: egy gigantikus kristálycsillárt, amelyhez nem fényesre csiszolt üvegdarabokat, hanem 25 000 tampont használt fel.

Vasconcelos 1971-ben Párizsban született, a francia fővárost azonban hátrahagyta, és napjainkban Lisszabonban él. Már a kilencvenes években rendezett kisebb önálló kiállításokat, a világhírt azonban a már említett velencei szereplés hozta meg neki. Ezután ő lehetett az első nő, egyben a legfiatalabb művész, aki kiállíthatott a versailles-i kastélyban, nemrég pedig első portugálként ő kapott önálló kiállítási lehetőséget a bilbaói Guggenheim Múzeumban. I’ll Be Your Mirror című kiállítása egyszerre egyfajta retrospektív gyűjtés korábbi műveiből, ugyanakkor vitriolos tükör, amelyet korunk társadalma elé tart.

Aki járt már a Frank Gehry által tervezett, rendkívül látványos épületben, az tudja, milyen kihívást jelent, ha egy művész szeretné elkerülni, hogy maga a múzeum vonja el a figyelmet az alkotásairól. Joana Vasconcelos biztosra ment, és egy gigantikus textilinstallációval, a Valkűrrel már a bejáratnál lecsap a látogatókra. A Valkűrből több változat is készült – többek között a már említett velencei biennáléra – mindig a kiállítóhely sajátosságait kihasználó módon.

A bilbaói Valkűr a hatalmas épület rejtett zugaiba is beférkőzik, mintha csak valamilyen szerv lenne, amely behálózza a rendelkezésére álló teret. A valkűrök a skandináv mitológia harcos istennői, akik a csatában elesett hősöket kísérték a Valhallába. A fonalból, textilből, LED-égőkből és acélkábelekből összeállított, narancs-rózsaszín-kék színekben pompázó műalkotás elképesztő méretei – egyes „csápjai” a Guggenheim harmadik emeletéig is felérnek – Vasconcelos védjegyének is tekinthetőek. Tavaly például több mint 25 méter magas, sötétben világító rózsafüzérrel köszöntötte a Portugáliába látogató Ferenc pápát.

A Valkűröket a művész nem egyedül készíti, hanem egy lelkes csapat segítségével, akikkel egy Lisszabonhoz közeli gyárat béreltek ki művésztelepként. Vasconcelos nemrég a The Independent brit lapnak nyilatkozva elmondta, gyakran kap megkereséseket különböző múzeumok igazgatóitól, akik arra kérik, tervezzen valamit, amellyel kitölthetőek a hasonló intézmények előtereiben  kialakított, jellemzően hatalmas, üres terek. A művész azt is elmondta, hogy ilyenkor jellemzően igazgatónőkről van szó, a szóban forgó múzeumokat pedig az esetek többségében férfiak tervezték, akik betonnal és fémmel dolgoznak. A Valkűröket részben ezért is olyan anyagokból készítik, amelyek felhasználását jellemzően inkább a nőkkel azonosítja a társadalom.

Vasconcelos egyébként elkötelezett aktivista, számos társadalmi kérdésben szólal fel a nemek közti jogegyenlőségtől az univerzális oktatáson, akadálymentesítésen, gyerekjogokon át az AIDS vagy épp a rák ellenes küzdelemig. Az ilyen és ehhez hasonló megmozdulásokba jótékonysági árverésekre felkínált műveivel – például a Star Wars-filmek jellegzetes rohamosztagosainak „megdolgozott” változataival száll be.

Feminista társadalomkritika

A kiállításra belépők elsőként egy hatalmas, lassan forgó szívvel, a Red Independent Heart nevű alkotással találkozhatnak, ezzel megadva a kiállítás alaphangját: a számtalan, hatalmas műgonddal, kézzel meghajlított piros műanyag evőeszközből megformált szív egyszerre mutatja be, hogy egy nőnek mennyi elszántságra és humorra van szüksége ahhoz, hogy érvényesülhessen a férfiak uralta világban.

Vasconcelos művei olykor sokkoló, olykor humoros módon jelenítenek meg mindennapi tárgyakat, illetve mindennapi tárgyakból épített, nem hétköznapi installációkat, amelyek valamilyen módon a nőket, a női(es)séget állítják a középpontba valamilyen csavarral.

A nőiség két oldala

A legjobb példa erre a 2011-ben elkészült, Marilyn nevet viselő alkotás, amely szintén részét képezi a bilbaói kiállításnak. Két óriási, magas sarkú cipőről van szó, amelyeket közelebbről megvizsgálva tűnik csak fel a szemlélőnek, hogy rozsdamentes fazekakból készültek. Vasconcelos saját bevallása szerint ezzel a művel arra próbált rámutatni, hogy a nők milyen erőfeszítéseket tesznek, amikor a férfiaknak akarnak tetszeni, ezért tűsarkúba bújnak, illetve később szintén a férfiak számára főznek vacsorát a felhasznált edényekben.

De említhetnénk a Full Steam Ahead (Teljes gőzzel előre) nevet viselő installációt, amely több mint 100 színes vasalóból áll össze három lassan szétnyíló, majd összecsukódó virággá. A művész ezzel is a szépség, illetve a házimunka fogalmait állítja szembe egymással.

Marie Antoinette helikoptere

De hasonló kettősség jelenik meg az I’ll Be Your Mirror kiállítás „címszerepét” képviselő óriási, kerek tükrökből összerakott maszkban, amely egyszerre jeleníti meg a hiúságot és a rejtőzködést. Ahogy a művész a The Independentnek elmondta, az installáció ötvözi a hétköznapiságot a barokk kor karneváli maszkjainak stílusával. Más műveire jellemző módon az I’ll Be Your Mirror is az átalakulásról, átlényegülésről is szól, és egyszerre tükrözi vissza a múzeumlátogatók és a többi kiállítási tárgy képét.

Ezzel összecseng a kiállítás kurátorának, Petra Joosnak kedvenc Vasconcelos-alkotása, a 2002-es Burka is, amely rámutat, hogy a radikális iszlám hogyan kényszeríti rá a nőket személyiségük elfedésére. Érdekesség, hogy a Burka létrehozásához a művész haditudósítóként dolgozó édesapját kérte meg, hogy hozzon neki egy eredeti burkát Afganisztánból. Miután felpróbálta, rájött, hogy a nők hogyan álcázzák vagy leplezik saját identitásukat a hétköznapokban – olyan helyeken is, ahol nem kell burkát hordaniuk.

Az ambivalencia folytatódik a kiállítás egyik termét uraló Lilicoptère esetén is. A strasszokkal kirakott, aranyszínűre festett, rózsaszín strucctollakkal ékesített helikoptert Vasconcelos eredetileg a 2012-es versailles-i kiállításra készítette: ilyen járművel közlekedne a hírhedt Marie Antoinette, ha most élne. Ugyanakkor a fentiekben már bemutatott kettősséget is jól megjeleníti a jellemzően a nőknek tulajdonított csillogó-rózsaszín látványvilágot a jellemzően a „férfias” tevékenységek közé sorolt repüléssel egyesítő Bell 47 típusú helikopter. Érdekesség, hogy Vasconcelos volt az első nő, akinek megengedték, hogy kiállítson a palotában, igaz, a Bride-ot túl soknak találták az ottani kiállítás szervezői, ezért jöhetett létre a Lilicoptère.

Más alkotások, például a Call Center nevű óriási, 168 régi bakelittelefonból összeállított pisztoly a fogyasztói társadalom és a tömegkommunikáció jelenségének ad fricskát. Az összhatást a véletlenszerűen megszólaló telefonok csörgése változtatja fülsértő kakofóniává, amit Vasconcelos alkotótársa, a portugál Jonas Runa programozott.

A művészre jellemző humor is megjelenik a bilbaói kiállítás falai között: egy hatalmas játszótéri körhintára maguk a látogatók ülhetnek fel, és magukat bepörgetve válhatnak kiállítási tárgyakká – a többi nézelődő általános derültsége közepette. 

Bár a jelenlegi kiállítás már egyfajta visszatekintés, a jövőben is érdemes lesz figyelemmel követni Joana Vasconcelos munkásságát, ha pedig a bilbaói kiállítás esetleg Budapestre érkezne, felkeresni az I’m Your Mirrornak helyet adó galériát vagy múzeumot.