A coloradói Michael Papadakis festőnek tekinti magát, azonban se műtermet, se vásznat, se ecsetet, de még festéket sem használ. Neki csak egy napsütéses délutánra van szüksége, ha valami maradandót szeretne alkotni.
Michael Papadakis ráunt a hagyományos festegetésre, ezért keresett valami mást (Fotó: YouTube)
Papadakis a heliográfia módszerét alkalmazza, igaz, a szónak több jelentése is van. Eredetileg a korabeli fotografikus módszert hívták így, amellyel a francia feltaláló, Joseph Nicéphore Niépce 1822-ben elkészítette az első ismert (pontosabban az első fennmaradt) fényképet, amelynek a Kilátás a dolgozószobából címet adta.
Napjainkban azonban a heliográfia – illetve szolárgráfia – arra vonatkozik, amikor a napfényt felhasználva hoznak létre különleges képeket. A szolárgráfia művelői például fotópapírt helyeznek egy lezárt dobozba, amelyre egy kis lyukat vagy rést vágnak, majd ezt elhelyezik valahol a természetben. Néhány nap vagy akár pár hét múltán a papíron kirajzolódik a nap égen bejárt útja, szerencsés esetben pedig a környék jellegzetes épületei, fái is láthatóvá válnak a képen.
Papadakis azonban nem így készíti műveit, hanem különféle nagyítók és tükrök segítségével. Vászon helyett falapokat használ, ezekbe égeti bele a képeit, feliratait, a nap fókuszált sugarait használva „ecsetként”. Aki pedig azt gondolná, hogy ezen a módon nem lehet túl változatos alkotásokat létrehozni, az téved, az amerikai férfi ugyanis a tájképektől kezdve a portrékon át egészen a romantikus jelentekig mindenfélét „fest”, akár cégek logóit is.
Ehhez jól jön, hogy lakóhelyén, a Colorado államban található Golden nevű városkában az év 365 napjából 300 napon biztosan süt a nap, így sok ideje van gyakorolni és újabb műveket létrehozni.