A nyolcvanas években virágkorát élte a magyar animáció: kijött Jankovics Marcell pszichedelikus ősmagyar látomása, a minden szempontból megterhelő és lenyűgöző Fehérlófia, Rofusz Ferenc Oscar-díjat kapott a Légyért, Cakó Ferenc elkészítette a varázslatosan nyugtalanító Ad Astrát, Kass János a Dilemmával az úttörők közt is úttörőnek bizonyult a digitális animáció területén, Varga Csaba komplett generációknak okozott feledhetetlen rémálmokat a Szekrénymesékkel, az ún. Kádár-kori kisemberek abszurd panaszkultúrájában és rögeszmés monológjaiban élvezettel lubickoló Szoboszlay Péter még zseniális korábbi rövidfilmjeire (Sós lötty, Rend a házban) is rá tudott tenni egy lapáttal a Megmutatom messziről-ben, és hát ezeken kívül is számos, máig nagyon népszerű klasszikus született abban az időben a Misi Mókustól a Macskafogóig.
A korszak áthallásos, artisztikus, bizarr vagy egyszerűen csak szórakoztató animációs művei közül is kiemelkedik Nagy Gyula 1983-as, manapság sajnos keveset emlegetett, alig nyolcperces stop-motion gasztrohorrorja, a Süti, amelyről egyaránt eszünkbe juthat mondjuk a Gyilkos paradicsomok támadása vagy a (mellesleg egy évvel későbbi) Szörnyecskék, de még azoknál is sokkal jobb.
A Sütiben egy tepsi nyers pogácsatészta ébred öntudatra, illetve válik szét túlvilági koboldhangon kommunikáló kis gombócokra, amelyek aztán vidám, nihilista vurstlit szerveznek a konyhapadlón, ám a felhőtlen viháncolásnak hamar vége szakad, mikor rádöbbennek a szörnyű igazságra, miszerint hamarosan a sütőben végzik, úgyhogy inkább brutálisan lemészárolják szegény mit sem sejtő háziasszonyt, mielőtt az végezne velük – majd, mintha mi sem történt volna, tovább folytatják az önfeledt körhintázást. De inkább nézzük meg, még a végére is jut egy csavar:
Az imádni való cukiságot, a sötét humort, a diszkrét társadalomkritikát és a durva erőszakot éppen megfelelő arányban elegyítő, ámokfutásszerű rövidfilmet Nagy 1983-ban, még főiskolásként készítette Kazincbarcikán, a szülői házban, szóval a cselekmény helyszínéül szolgáló szocialista konyhabelső azért néz ki annyira autentikusnak, mert tényleg egy szocialista konyhabelső; sőt az egyetlen szereplőt, a pogácsák által kivégzett fejkendős nénit személyesen a rendező édesanyja alakítja, amúgy nagyon meggyőzően. A filmnek talán csak annyi róható fel, hogy igazán lehetett volna még véresebb, habár az is elképzelhető, hogy a YouTube-on eleve a cenzúrázott verzió van fent, hisz, mint azt a rendező írja: A SÜTI eredeti verziójában elég hatásosra sikeredett a néni (anyukám játszotta a szerepet) és a még nyers tészták »találkozása« a kamrában, azonban itt és a még utána következő filmrész »szaftosabb« jeleneteiből is ki kellett vágni néhányat ahhoz, hogy a filmet később az MTV bemutathassa. Sajnos a mozikban is – a nagy film előtt – a vágott verzió futott.”
Az idén 57 éves Nagy Gyula ezután még sok mindent csinált, például minimalista szintizenére komponált epileptikus ujjkoreográfiát (Ujjhullám), diplomafilmként egy Star Wars-paródiát Star Mors címmel (ez sajnos nincs fent az interneten), tökéletes gifalapanyagként szolgáló videóklipeket a Dolly Rollnak és a 100 Folk Celsiusnak, a kilencvenes években az egyik legnépszerűbb mesesorozatot, a Krisztofórót írta és rendezte négy évadon keresztül, majd reklámfilmekkel és számítógépes játékokkal foglalkozott. A honlapja szerint 2010 óta animációs filmesként már nem annyira aktív, ami tényleg nagy kár.