Magyarország nem bővelkedik magas hegycsúcsokban így sajnálatos módon nálunk kicsi az esélye, hogy hasonló cukiságokat lássunk, mindenesetre ha olvasóink közül valaki találkozna szamárdadusokkal, feltétlenül küldjön róluk néhány fotót!
Ellenben Közép- és Dél-Amerikában jóval gyakoribb látvány lehet, ahogy az erre a célra kiválasztott csacsik a hátukra terített, oldalzsebes pokrócokkal fuvarozzák a kisbárányokat.
Erre azért van szükség, mert a gyapjas apróságok nem tudnák még megtenni a hosszú utat, ami a magasabban fekvő legelőket és a völgyekben megbúvó tanyákat köti össze.
Ilyenkor jönnek a szamárdadusok, akik a nyájjal együtt bandukolva, afféle négylábú iskolabuszként szállítják a báránykákat. A nap végeztével aztán a juhászok újra felnyalábolják a kis jószágokat, mindenki beül szépen a saját kis zsebébe, és már indulhat is a hazafelé zötykölődés a meredek úton.
A kisbárányokat a nap végén természetesen kiszedik a zsebekből, kapnak egy kis vacsorát, majd mindannyian odabújhatnak az anyjukhoz.
IÁÁÁÁdni… pontosabban imádni valóak! (Fotó: Tumblr)
Az élet szép. A világnak szüksége van szamárdadusokra. Nem beszélve a felügyeletükre bízott báránykákról.