Ledobjuk a cukiság-atombombát: íme, a szamárdadusok!

Horowitz Katalin | 2018. November 06.
Ha jó napod van, azért, ha rossz napod van, azért nézd meg az alábbi szívmelengető fotót! Imádod? Imádod!

Magyarország nem bővelkedik magas hegycsúcsokban így sajnálatos módon nálunk kicsi az esélye, hogy hasonló cukiságokat lássunk, mindenesetre ha olvasóink közül valaki találkozna szamárdadusokkal, feltétlenül küldjön róluk néhány fotót!

Ellenben Közép- és Dél-Amerikában jóval gyakoribb látvány lehet, ahogy az erre a célra kiválasztott csacsik a hátukra terített, oldalzsebes pokrócokkal fuvarozzák a kisbárányokat.

Erre azért van szükség, mert a gyapjas apróságok nem tudnák még megtenni a hosszú utat, ami a magasabban fekvő legelőket és a völgyekben megbúvó tanyákat köti össze.

Ilyenkor jönnek a szamárdadusok, akik a nyájjal együtt bandukolva, afféle négylábú iskolabuszként szállítják a báránykákat. A nap végeztével aztán a juhászok újra felnyalábolják a kis jószágokat, mindenki beül szépen a saját kis zsebébe, és már indulhat is a hazafelé zötykölődés a meredek úton.

A kisbárányokat a nap végén természetesen kiszedik a zsebekből, kapnak egy kis vacsorát, majd mindannyian odabújhatnak az anyjukhoz.

IÁÁÁÁdni… pontosabban imádni valóak! (Fotó: Tumblr)

Az élet szép. A világnak szüksége van szamárdadusokra. Nem beszélve a felügyeletükre bízott báránykákról.

Exit mobile version