Megállapították a tudósok, hogy melyik volt a legrosszabb év

Horowitz Katalin | 2018. November 21.
Ahogy mondani szokták, az idő mindent megszépít, ennek ellenére voltak olyan évek a világtörténelemben, amelyekre nehéz lenne pozitív jelzőket találni. Most már azt is tudjuk, melyik volt a legrosszabb esztendő.

A rendhagyó kutatás a University of Nottinghamen zajlott, történészek és a gleccsereket kutató szakemberek, úgynevezett glaciológusok részvételével. A tudósok történelmi események összefüggéseit vizsgálták, és ezeket vetették össze a gleccserek jegében található részecskékkel.

Az eredmény szerint a legrosszabb év 536 volt, amikor események olyan láncolata indult el, amely évtizedekre meghatározta a bolygón, de legalábbis Európa környékén élők sorsát.

Abban az évben ugyanis egy hatalmas vulkánkitörés borította be hamuval az északi féltekét, ami a hőmérséklet tartós csökkenéséhez vezetett. Ennek eredményeként jelentős területen estek vissza a terméshozamok, ami éhínséget okozott.

Egy, az izlandi Eyjafjallajökull vulkánhoz hasonló tűzhányó kitörése miatt lett 536 a legrosszabb év (Fotó: USGS)

Dr. Christopher Loveluck professzor, a kutatás vezetője szerint azonban ez csak a kezdet volt, 542-ben ugyanis a fázó és éhes lakosság körében felütötte a fejét a bubópestis is, amely rengeteg áldozatot követelt.

A szakemberrel együtt dolgozott Paul Mayewski, a University of Maine Klímaváltozási Intézetének glaciológusa is, aki segített meghatározni a vulkáni hamufelhő eredetét. Eszerint a vulkán Izlandon tört ki, nem pedig Kaliforniában, ahogy korábban feltételezték. Mayewski ehhez a svájci Colle Gnifetti gleccser jegéből vett mintákat vizsgálta meg, ez lehetővé teszi az elmúlt kétezer évben a Föld légkörébe bekerült anyagok elemzését.

A vulkánkitörés, majd az 542-ben kitörő pestisjárvány gazdasági válságot okozott Európában, amely több mint 30 éven át tartott, egészen 575-ig, amikor érzékelhetővé váltak az enyhülés első jelei.

Loveluck szerint ezt az igazolja, hogy a jégmintákból ez idő tájt válnak kimutathatóvá az ólomrészecskék, amelyet akkoriban az ezüst olvasztásához használtak. Ez azt jelzi, hogy 575 környékén kezdett ismét növekedni a kereslet az ezüstérmék iránt, ahogy az európai gazdaság ismét lassú fejlődésnek indult – míg végül 640 környékén gyors ütemű gyarapodás kezdődött a kontinensen.

„Történelmi bizonyítékok vannak rá, hogy 640 és 660 között már jelentős gazdasági változásokat lehetett tapasztalni a térségben” – tette hozzá a szakértő.

Vagyis, ha valaki úgy érzi, nehéz az élete, így 2018-ban, gondoljon arra, hogy milyen lehetett egy olyan korban élni, amikor a pestisjárvány és az éhínség csak egy-egy tényező volt, ami rontotta az a kor emberének életminőségét.

Exit mobile version