Tudtad, hogy a NASA szobrászattal is foglalkozik?

Andersen Dávid | 2018. November 26.
Az amerikai űrkutatási hivatalnak több olyan installációja is létezik, amelyek simán elmennének bármelyik kortárs képzőművészeti kiállításon.
Balra az installáció, amit az előző napi könyvbemutató romjainak nézett a takarító (Fotó: Museion)

Az amerikai űrkutatási hivatalt, a NASA-t azért hozták létre, hogy a polgári célú űrkutatási projekteket koordinálja, emellett pedig tájékoztassa az embereket és ösztönözze a világűr és az űreszközök békés felhasználását.

A NASA emiatt rendkívül fontos szerepet tölt be az oktatásban is, számtalan könyvvel, dokumentumfilmmel, számítógépes szoftverrel és applikációval népszerűsítik az űrkutatást. Emellett azonban akad néhány szokatlanabb megoldásuk is.

Kezdjük ott, hogy a NASA egyik legjelentősebb kutatólaborja a kaliforniai Pasadenában található Jet Propulsion Laboratory (JPL), amelyet a magyar fizikus, Kármán Tódor alapított. A JPL elsősorban a NASA rakétáinak fejlesztésében vett részt, napjainkban pedig a különféle bolygókutató szondák építésében és tervezésében segítik az űrkutatási hivatalt.

Kevéssé ismert tény, hogy a JPL-nek van egy saját művészeti stúdiója is, ahol az ott dolgozó művészek olyan különleges alkotásokat igyekeznek létrehozni, amelyekkel felhívhatják a figyelmet a NASA egyik vagy másik projektjére, vagy csak az űrkutatás iránt érdeklődők számára szeretnének valami maradandót nyújtani.

Ezek közé a különös építmények közé tartozik az úgynevezett Orbit Pavilion, amely első blikkre hatalmas fémkagylóra vagy csigaházra emlékeztet. Az installáció különlegessége, hogy 19 műholddal tartja folyamatosan a kapcsolatot, ahogy azok a Föld körül keringenek. Aki pedig belép az Orbit Pavilion belsejébe, meg is hallgathatja, hogyan húznak el a feje fölött a szatellitek.

A műholdak mozgását ugyanis különféle, a természetből ismert zajokhoz rendelik hozzá, és a pozíciójuk változásának megfelelően módosítják. Vagyis a pavilon belsejében egy egészen sajátos kakofóniát lehet hallani, amely furcsa, borzongató módon érezteti az érdeklődőkkel a műholdak jelenlétét, amelyek bár nem láthatóak, a Föld légköre felett folyamatosan mozgásban vannak.

Hasonló célt szolgált a The Pulse nevű installáció is, amely első ránézésre a télvíz idején előszeretettel használt LED-es műjégcsapok óriási verziója is lehetne. Valójában azonban ennél sokkal összetettebb rendszerről van szó. A The Pulse ugyanis valóban LED-ekből áll, a fel-le futkosó fénycsíkoknak azonban fontos jelentése is van. Az installáció összeköttetésben áll több mint 30 bolygóközi űrjárművel (űrszondákkal), valamint az úgynevezett Deep Space Network nevű hálózattal, amely az amerikai űrkutatási hivatal űrjárműveinek kommunikációját bonyolítja le, emellett fontos rádiós és radaros megfigyeléseket is végeznek a segítségével.

Amikor a Földre megérkezik egy jel a Naprendszer bolygói között utazó szondákról, a The Pulse erről értesítést kap, és ezt egy felülről lefelé haladó fénycsíkkal jelzi. Amikor pedig a Földről indul el egy rádiójel valamelyik szonda irányába, a The Pulse ezt egy alulról felfelé haladó fénycsóvával jelzi.

Lehet keresni a mélyebb értelmét az efféle installációknak, azt viszont nem érdemes tagadni, hogy ha hasonló megoldásokkal népszerűsítenék minden iskolában az űrkutatást – esetleg a természettudományos tárgyakat –, soha nem lenne hiány ilyen szakemberekből.

Exit mobile version