Minden évben egyre többet olvasni arról, hogy a Balaton nem csak nyári – kedvenc turisztikai szakkifejezésünkkel élve – desztináció: lassan télen is megtalálja mindenki a számítását, hiszen egyre több az étterem, bulihely, szálloda, park és egyéb élményeket kínáló hely, amely egész évben várja a vendégeit, lehetőleg azokat, akik direkt a jeges tó miatt érkeztek.
A gyakorlatban ebből annyi igaz, hogy leszámítva egy pár merész helyet, amely tényleg nyitva tart, nem sok izgalom várja a turistákat. Legalábbis tavaly, véletlenszerű pillanatban végigtekerve a déli partot lehangoló eredménnyel jöttünk vissza: nem hogy nyitva tartó helyet nem találtunk, élő embert sem kilométereken keresztül. Akkori képsorozatunk ennek megfelelően földöntúlira sikeredett. Tudjuk, a déli és az északi part közt még mindig szó szerint ég és föld a különbség földrajzilag és társadalmilag is. Megnéztük hát a nemrég felújított partszakasszal hódító Keszthelyet, el tudunk-e tölteni két-három napot úgy, hogy mindig csinálunk valamit. Az eredmény: ha nem lett volna biciklink, tanácstalanok lettünk volna. A pár egész évben nyitva tartó éttermen és borászaton kívül ugyanis nincs ott semmi.
Keszthely egyébként már csak azért is érdekes, mert állítólag most újul meg (még jobban) a part és az azt övező szolgáltatások, ebből azonban csak annyi látszik, hogy építési területek váltják egymást szép-szép, de máris kissé leharcolt partszakaszokkal és szocreál építészeti horrorral. Az utóbbi években bevásároltak ugyanis itt – nem szoktunk állást foglalni aktuálpolitikai kérdésekben, így diplomatikusan fogalmazunk – a manapság kiugróan sikeres üzletemberek körének még ebben a viszonylatban is durván gazdagodó tagjai, övék a kikötő, a hotelek, a kemping. Eddig azonban nem nagyon kezdtek vele semmit, elkezdődött egy luxustársasház-beruházás, miközben a rendszerváltás előtti hotelek (Via, Helikon) megbízható tempóban rohadnak le.
A hattyúk viszont még mindig szépek, és az őket etető napi hat-nyolc nyugdíjas is cuki. Más nincs, csak ezek a képek, amelyek, ha minden igaz, megragadják a két korszak közé szorult balatoni város hangulatát, ahol kétpercenként váltja egymást a festői romantika és az emberi hanyagság. Természetesen visszatérünk.
Fotó: Neményi Márton
Fotó: Neményi Márton
Fotó: Neményi Márton
Fotó: Neményi Márton
Fotó: Neményi Márton
Fotó: Neményi Márton
Fotó: Neményi Márton
Fotó: Neményi Márton
Fotó: Neményi Márton
Fotó: Neményi Márton
Fotó: Neményi Márton
Fotó: Neményi Márton
Fotó: Neményi Márton
Fotó: Neményi Márton
Fotó: Neményi Márton
Fotó: Neményi Márton