A világtörténelem egyik legnagyobb hadvezére, Makedónia királya, Egyiptom fáraója, Perzsia királya, Hódító Nagy Sándor bölcs ember volt. A fél világot bekebelezte , hatalma gyakorlatilag az indiai szubkontinensig tartott.
Mindössze 33 évet élt, bár ez az ókorban magasabb kornak számított, mint ma. A Wikipedia így ír a haláláról: „Halálának oka az ókori híradások alapján valószínűsíthető. Az antik leírások arra engednek következtetni, hogy Nagy Sándor tüdőgyulladással súlyosbított maláriában halt meg. Annyi bizonyos, hogy az állandó fizikai igénybevétel, a kicsapongó életmód és a mértéktelen alkoholfogyasztás hatalmas kárt tettek a szervezetében, s ezért a májzsugorodás sem kizárt, mint halálának egyik oka.”
Az a monda járja, hogy a hadvezér halálos ágyán nagyon különleges kéréseket fogalmazott meg. Miközben szembenézett a halállal, rádöbbent, hiába voltak oly sikeresek a hódításai, hiába volt nagy hadserege, éles kardja és óriási vagyona, mindez itt, a halál kapujában már mit sem ér. Egyedül arra vágyott, hogy otthon lehessen és újra láthassa édesanyja arcát. Tehetetlenül, ágyban fekve várta az utolsó lélegzetvételét. Magához hívatta tábornokát és azt mondta:
„Van három kívánságom, kérem, teljesítsd. Azt akarom, orvosaim vigyék a koporsómat. Azt akarom, amikor koporsóm leszáll a sírba, a temetőbe vezető út tele legyen szórva mindazzal a kinccsel, amit valaha megszereztem: szórjátok szét az aranyat, az ezüstöt, a drágaköveket. Mindent, amit a kincstáram őriz. Azt akarom, a kezeim lógjanak ki a koporsómból.”
A tábornok visszahőkölt, nem értette a kéréseket. Nagy Sándor elmagyarázta, mire gondol: válaszát a Deluxe Caféblog posztjában olvashatod.