“Amikor Pozsony partjai elűznek,
Van-e szavad a komáromi Szűznek,
Ki szembekacag a nyugati szélnek,
És aki bánt, annak fügét mutat”
Sík Sándor: A Duna forrásához (1939)
A bevehetetlennek tartott komáromi erőd (vagyis hivatalosan erődrendszer) a történelmi Magyarország talán legimpozánsabb épületmonstruma, amely a török hódoltság korától egészen a Monarchia időszakáig európai viszonylatban is egyedülállónak számított, már csak monumentális méretei miatt is. Az erőd egyik népszerű látványossága az Újvár nyugati bástyáját, az ún. Madonna-bástyát őrző szép és tiszteletet parancsoló nőalak, a Kőszűz vagy Komáromi Szűz nemcsak nevében idézi a lovagi eposzok és hősköltemények világát, hanem pontosan úgy is néz ki, mintha a vár elvarázsolt úrnője lenne.
A szobor valamikor a 17. vagy 18. században, I. Lipót uralkodása idején került a várfokra, a talapzatán olvasható latin nyelvű felirat (NEC ARTE, NEC MARTE) pedig azóta is büszkén hirdeti, hogy az erődítményt sem csellel, sem erővel nem lehet elfoglalni, ami nagyjából egyébként fedi is a valóságot; a komáromi vár rendíthetetlenül helytállt a török háborúk és a napóleoni hadjáratok idején, és Klapka György is csak azért adta fel 1849. szeptember 27-én, Világos után egy bő hónappal, mert időközben már feltűnően vége lett a szabadságharcnak.
A Komáromi Kőszűz (fotó: Csuhai István/kozterkep.hu)
A Kőszűzben ezen kívül nincs semmi különös: kinyújtott jobbjában babérkoszorút tart, baljával hosszú, leomló stóláját fogja össze, szóval összességében igen méltóságteljes benyomást kelt. Legalábbis jelenlegi állapotában. A hagyomány szerint ugyanis Komárom védangyala egyik kezével eredetileg fügét, közismertebb nevén fityiszt mutatott az ellenségnek, ami talán még a kőbe vésett latin mottónál is határozottabb állásfoglalás. Hogy ez valóban így volt-e, arról viszont nehéz megbizonyosodni.
Tóth Béla, a századfordulón megjelent Mendemondák című népszerű anekdotagyűjtemény szerzője például határozottan fityiszpárti (habár hozzáteszi, hogy ez a füge viták tárgya), és több korábbi szövegre, egy 1786-os pozsonyi históriai lexikonra, illetve az 1821-es Széplitteraturai Ajándékra hivatkozik, amelyeknek szerzői még saját szemükkel látták a mutogatós szüzet. Ami ma már Tóth szerint azért nem mutogat, mert bal kezét úgy megviselte az idő, hogy nem lehet az ujjakat megkülönböztetni. A Dóczy József cisztercita szerzetes által szerkesztett Európa tekintete című, 1830-ban megjelent kultúrtörténeti kiadvány is a fityisz mellett teszi le a garast:
Ez a rettenetes erős vár, mellynek keleti bástyáján ama borostyán koszorús Komora szüz kép oszlopa füge mutatással jelenti meg vehetetlen izmosságát az erősségnek: mind eddig soha ellenség kezére nem jutott.
Azért egy szerzetes, egy komoly, tudós ember csak nem írná, hogy van füge, ha nincs füge, ugye. Ahogy nem írna ilyesmit a 18. század egyik legfontosabb magyar költője, Baróti Szabó Dávid sem, aki az 1763-as nagy komáromi földrengést megéneklő A komáromi földindulásról című költeményében emlékezett meg a legendás fityiszről: „Kőből egy lányka-személyt a fokra kimetszett, melly folyvást mutatna fügét a durva töröknek”
A kőszűz egy régi képeslapon (forrás: digipedia.mandaonline.hu)
Az ugyancsak jelentős ellentábor szerint viszont szó sincs fügéről: egyszerűen csak letört a koszorút tartó kéz egy darabja (tehát ebben a verzióban a jobb kéz, nem a bal) és távolról ez a csonk tűnhetett kihívó gesztusnak. Meg egyébként is, minek vesződtek volna ezzel az egésszel, hisz viszonylag eldugott helyen van a nemes Kőszűz, nem is szembeötlően nagy méretű, így alighanem az sem tűnt volna fel az ellenségnek, ha kezek helyett csápokat farag neki az ismeretlen alkotó.
Az erődítményt ma már egy hiteles másolat díszíti, az eredeti (vagy javarészt eredeti) szobrot a Duna Menti Múzeumban lehet megnézni, habár fityiszt vagy legalább arra utaló nyomokat valószínűleg hiába keresünk rajta. Ami kár, mert egy illetlenségeket mutogató, szép és pimasz komáromi hajadon csodás allegóriája vagy szimbóluma lehetne Magyarországnak, amibe tényleg mindenki azt lát bele, amit csak szeretne, és amivel mindenki könnyedén tudna azonosulni; akár igaz a történet, akár nem, alakját érdemes lenne valahogy beemelni a tömegkultúrába.
És ha valaki esetleg szeretne még egy jó nyomasztó anekdotát így a végére, hát íme, a fügemutogatás eredete a nyest.hu cikke szerint:
Rőtszakállú Nagy Frigyes, megbüntetendő a milánóiakat, amiért azok a feleségét kiutasították városukból, fejvesztés terhe mellett igen kellemetlen feladatot rótt a város lakóira. Nevezetesen: egy öszvér farából úgy kellett kihúzniuk, majd visszadugniuk egy szem fügét, hogy a kezüket nem használhatták. Vagyis eszerint a milánóiak megszégyenítő kalandjára való emlékeztetőül terjedhetett el Európa-szerte a csúfolkodó jellegű szólás és gesztus.
Szívmelengető!