A notgeld egy szép német szó, ami akár egy Neue Deutsche Welle-zenekar neve is lehetne, és amit magyarul úgy szoktunk mondani, hogy szükségpénz, habár ínyenc numizmatikusokon (numizmatákon?) kívül alighanem senki nem használta ezt a kifejezést az elmúlt ötven, esetleg száz évben. A Magyar nyelv értelmező szótára szerint a notgeld a rendes pénzforgalom fennakadása idején (pl. háború, infláció) kibocsátott ideiglenes jellegű pénz, rendszerint papírpénz, a némileg bőbeszédűbb magyar Wikipedia pedig még azt is hozzáteszi, hogy a szükségpénz-kibocsátás leginkább Németországra, valamint kisebb részben Ausztriára és Magyarországra volt jellemző, illetve hogy ezt a tevékenységet többnyire amúgy pénzkibocsátási joggal nem rendelkező intézmények végezték, mint például városok, cégek vagy akár magánszemélyek. Ez egyébként mind stimmel is, de a dolog ennél azért jóval érdekesebb.
A szükségpénzek gyakorlatilag az első világháború kitörésével egy időben, 1914-ben jelentek meg Németországban, mivel a közelgő világégés hírére a polgárok annyi pénzt halmoztak fel a metaforikus párnacihában, hogy a kisebb címletek szinte egyik napról a másikra eltűntek a forgalomból. Az első notgeldek – a komor időkhöz méltóan – elég nyomorultul néztek ki: az alább is látható szánalmas cetli, amelyet Allenstein városa (ma Olsztyn néven találjuk meg Lengyelországban) adott ki, például egészen olyan hatást kelt, mint valami iskolai ebédjegy a kilencvenes évekből:
Egy csúnya notgeld (Forrás: YouTube)
Aztán szépen-lassan valami megváltozott. Ugyanis az emberek – noha még bőven az első világháború sűrűjében jártunk, és nyilván mindenkinek volt sok más egyéb dolga – elkezdték gyűjtögetni ezeket a gyenge minőségű, csúnya kivitelezésű kis papírcédulákat, mintha csak valami érdekes kis csecsebecsék lettek volna, és nem egy nyomasztó, borzalmas háború kellemetlen velejárói; talán még alkalmi klubok is alakultak, amelyekben komoly harc ment egy-egy ritkább darabért. Szóval 1917-ben hiába bocsátott ki hivatalosan is olcsó, cinkből vagy vasból vert háborús pénzeket a német a kormány, a kevésbé (vagy semennyire sem) hivatalos notgeldekre továbbra is nagy igény mutatkozott, annál is inkább, mivel ezek már egyre művészibb kivitelben készültek, rendes nyomdákban, színpompás illusztrációkkal ellátva.
A háború vége felé (vagy valamivel utána) pedig már külön szakmai folyóiratok is foglalkoztak a notgeldgyűjtéssel: ilyen volt például a téma egyik legnagyobb professzora, dr. Albert Keller szerkesztésében megjelent Das Notgeld. A szükségpénzek kultusza valószínűleg a húszas évek elején, az infláció és a hiperinfláció idején hágott a tetőfokára, ami érthető, hisz tényleg egészen fantasztikus gyűjtői darabok, illetve komplett sorozatok jöttek ki ekkoriban, amelyek sokkal jobban néztek ki, mint bármely ország bármely papírpénze. Hazafias-romantikus grafikák, vidéki életképek, humoros vagy tanulságos történetek és egyéb csodás, nemritkán akár expresszionista hatásokat is mutató műalkotások díszítették a vesztes háború súlyos következményeit nyögő Németország értéktelen szükségpénzeit, ami – ha jobban belegondolunk – meglehetősen furcsa, de azért illik is ezekhez a kaotikus évekhez.
1923–24-ben aztán jött a pénzreform, a viszonylagos gazdasági stabilitás és a birodalmi márka, a Reichsmark, így a notgeld aranykorának hamar leáldozott, majd a második világháború idején teljesen el is tűntek ezek a pazar kidolgozású játékpénzek.
A képek forrása: cabinet-of-wonders.blogspot.com/Wikipedia