Southforkban jártunk: Volt, aki azt hitte, hogy tényleg Jockey Ewing lakott itt

„Vesztek cowboycsizmát? Mekkora steaket fogtok enni? Megnézitek, hol forgatták a Dallast?” Nagyjából ezekre a kérdésekre számítson, aki Texasba készül. A harmadikra szerettünk volna határozottabb igent felelni, de az utazás tervezésekor a Southfork Ranch honlapjára maximum ráfogni lehetett, hogy működik (azóta kiváló, sőt fent vannak a Facebookon is, ahol viszont nem kerestük).

Mivel a GPS jelölte a helyszínt, úgy voltunk vele, hogy legrosszabb esetben kívülről megnézzük – a kocsikázás már csak azért sem gond, mert a benzin az Amerikai Egyesült Államokban tényleg viccesen olcsó az itthoni árakhoz képest. A sorozat főcíméből ismert felüljárókon vezetni pedig már eleve Dallas-élmény: ezeken az utakon ingáztak a Ewingok is, az otthonuk és az olajtársaság között. Igazából sokkal több dugóban ülős, semmi közepén vezetős jelenetet készülhetett volna, hiszen a távolság nem kevés, úgy 30 mérföld (48 kilométer).

Dress code: cowboy kalap

A navigáció a Ewing birodalom lelakatolt kapuja előtt tesz le, innen próbáljuk kikémlelni, hogy van-e mozgás a birtokon. Eléggé feszélyez, hogy az út szélén egy igazi seriff ül a szolgálati autójában, még úgy is, hogy teljesen unottnak tűnik. Végre ráakadunk a látogatóközpont irányába mutató táblára – kiderül, hogy az nem ugyanaz, mint a ház. Az utóbbiba két óránként indulnak csoportok, éppen elcsípünk egy turnust. Az itteni belépőjegy vásárlásánál történik meg először, hogy hiába fizetek én, a visszajárót a páromnak nyújtják. Ő finoman, a frissen felvett texasi akcentusát próbálgatva jelzi, hogy az a pár dollár nem őt illeti, erre hangosan felnevetnek, hogy a nőnél van a kassza.

Ebből Texasban rendszer lesz, csak egy idő után már annyiban hagyjuk.

Ahogy átverekedjük magunkat a dallasos és vadnyugati szuvenírek tengerén, egy stábszékekkel telepakolt műterembe érkezünk. A fotós szívélyes határozottsággal állít meg: úgy senki nem megy tovább, hogy nem készült róla cowboykalapos kép. J.R. és Sue Ellen lesz belőlünk – azaz, a magyar szinkron keresztségében Jockey és Samantha.

Odakint egy traktor mögé kötött dottó vár, a csoportban van, aki már saját kalapban feszít. Hiába mondja el az idegenvezető, hogy útközben fogni kell, néhány fejfedőt már az indulásnál elrepít a szél. Az első látványosság egy zöld placc, ahol a Dallast vetítő országok lobogói sorakoznak: a magyar nincs köztük, pedig a kultusz itt is hatalmas volt, tömegek rajongtak a Ewing családért, akik a lassan elénk táruló fehér–sárga napellenzős házban élték mindennapjaikat.

Mint annyi nevezetességnél, itt is kiderül, hogy a képernyő csal: az 1970-ben épült ház kisebb, mint amilyennek a felvételek alapján hinnénk, mindössze 550 négyzetméter. Hogy hosszabbnak tűnjön, az épületet és az ikonikus kapubejárót összekötő úton a színészek fel-alá vezettek, aztán az utómunkarészlegen volt a világ szeme, hogy a csalás ne tűnjön fel – ezt már a házbeli vendéglátónk meséli, aki a nappaliba terel bennünket. A kandalló felett az öreg Jock portréja lóg, a kanapé pedig olyan kényelmes, hogy órákig elhallgatnánk itt a sztorikat.

Aranybánya az olajföldeken

A ‘70-es évek végén igencsak megbolydult az élet ezen az akkoriban Duncan Acresnek nevezett, ismeretlen birtokon, amikor váratlanul leszállt itt egy helikopter. A hívatlan vendégek forgatási helyszínt kereső tévések voltak, akiket a tulajdonos keresetlen szavakkal fogadott – az üzlet megkötése ezért egy darabig váratott magára.

Később ugyan a CBS stábja zöld utat kapott a külső jelenetek leforgatására, de mivel a család ténylegesen itt élt, szigorúak voltak a feltételek: évente két hónapot dolgozhattak a tévések, és kizárólag a nyár elején. A népszerűség szele időközben a ranchre is elért, egyre több lett a bámészkodó, vagy a bemerészkedő rajongó. A valóság és a fikció kettéválasztása nem mindenkinek sikerült: volt, aki azért jött,

mert szeretett volna meginni egy csésze teát Ellie nénivel.

Egyre nagyobb lett az igény arra is, hogy különböző összejöveteleket tartsanak itt, a skála a kisebb magánbuliknál kezdődött és a sorozatban is gyakran megrendezett rodeókig tartott. A család csakhamar megelégelte az új helyzetet és a rendezvénysátrakat, ezért túladtak a birtokon. 1985-ben sok rajongó álma teljesült, amikor a ranch megnyitotta a kapuit a látogatók előtt. Az új tulajdonos az itteni bevételek ellenére csődbe ment, a birtok ekkor került a jelenlegi tulaj, az aloe vera businessből ismert Rex Maughan kezébe: az arizonai származású üzletember folytatta a turisztikai aranybánya üzemeltetését, a házban szobákat rendeztek be az első szériákban szereplő családtagoknak: Bobby rezidenciája például egy vadászlakot idéz, Lucy pedig annak ellenére kapott igazi babaszobát, hogy karaktere a sorozat elején is tinédzser volt (megformálója, Charlene Tilton pedig ma már nagymama). Az alsó szint ékessége egy életnagyságú Jockey figura, aki a pult mögött áll, előtte whiskeysüveg és poharak: aki szeretne, fotózkodhat úgy, mintha együtt iszogatnának. A házigazdák egy percig sem próbálják tagadni, hogy Larry Hagman tényleg rengeteget ivott: azt mondják, napi két üveg pezsgő alá nemigen adta, és már reggel nekiállt az adagjának. A színésznek visszaemlékezésük szerint még egy nagy szenvedélye volt: a sorozat. A sztori annyira a szívügyévé vált, hogy amikor kiderült, hogy már csak hónapjai vannak hátra, gondoskodott arról, hogy Jockey-t is utolérje a sors: haldoklott, de eljátszotta karaktere utolsó jelenetét. Sőt, arról is tett, hogy sorozatbeli ellenlábasa, Barnes a börtönben végezze. Az egyik emeleti szobában egy pár évtizeddel fiatalabb Jockey arcképe díszíti a falat: hiába, tényleg életre szóló szerep volt ez.

A házban sok mindent meg lehet érinteni, ki lehet próbálni, de arra például kifejezetten kérik a látogatókat, hogy a „lakók” WC-jét ne használják, mert az nem nekik van odatéve. Ha már vizesblokk: a gazdagon díszített, tapétás, aranyozott, márványozott fürdőszobák mellett nem lehet szó nélkül elmenni, az egyikben még pezsgőt is készítettek a kád mellé.

Öltönyös, medencés bulik

Southforkból a kiléptetés nem szigorú: a benti idegenvezetés után szabad a pálya, zárásig lehet maradni. A ház körül bőven akad néznivaló: itt tartották például a sorozatbeli esküvők jó részét és a barbecue partykat. A Dallas sütögetős jelenetei egyébként kulcsszerepet játszottak abban, hogy Amerikában elterjedtek a gázzal működő udvari grillezők: az addig ismeretlen terméket a Ewing családtól irigyelték el a nézők. A medence, amibe az évadok során annyi szereplő beleesett ruhástól – Jockey-val és Bobbyval az élen – most is fel van engedve vízzel. Elég csábító, hiszen ottjártunkkor Texasban stabilan 30 fok feletti volt a hőmérséklet.

A teraszon végtelenítve szól a sorozat főcímzenéje, ami eleinte kifejezetten hangulatos, de aztán egyfajta ösztönző erő arra, hogy kicsit messzebb menjünk a háztól és felfedezzük a melléképületeket. Ezek egy részét még a második tulajdonos építette, aki nem elégedett meg a belépőjegyekből összeszedett pénzzel, így a birtokon hatalmas, többezer fő befogadására alkalmas rendezvény- és konferenciaközpontot hozott létre. Még ma is bátran építenek a sorozat vonzerejére, de meg is becsülik a látogatókat – ottjártunkkor is egy nagy eseményre készültek, de nyugodtan körbe lehetett nézni. Az egyik terem közepén például Jock autója áll: a szürke, Ewing-1 rendszámú Lincoln Continental akkora, hogy a csomagtartójába egész kényelmesen be lehetne feküdni.

Az épületeket körülvevő ranch ma is sok állatnak ad otthont, a fűben békésen pihennek a szarvasmarhák és bikák – bár elég magasak a karámok, mégsem örülnénk, ha bármelyik megindulna felénk. A lovak már sokkal bizalomgerjesztőbbek, a teljesen autentikus élményre vágyók számára egyébként lovas birtokbejárást szerveznek, sőt, oktatáson is részt lehet venni.

A megfáradt turisták az Ellie néni nevét viselő kis boltocskában vehetnek magukhoz némi ételt, italt, süteményt. Hasonlóan picike az olajtársaság irodájának berendezett melléképület. Úgy tűnik, a Ewingok haláluk után sem hagyják el szeretett otthonukat: Ellie néni, Jock bácsi és J.R. (Jockey) sírkövei egymás mellett sorakoznak a fák alatt – az utóbbin az a felirat áll, hogy

„The Only Deal He Ever Lost” (Az egyetlen üzlet, amit valaha elbukott).

Az udvarról egy dolog hiányzik: állt itt egykor egy igazi fúrótorony is, amit a második tulaj ajándékba vett a feleségének. Udvari dísznek használták egészen addig, amíg az anyagi gondjaik miatt túl nem adtak rajta – az idegenvezetők szerint jó eséllyel még ma is kőolajat termel ki valahol.

Kincstári darabok

A túra végén, az ereklyék gyűjtőhelyén járunk: itt meg lehet például nézni a fegyvert, amivel rálőttek Jockey Ewingra, vagy a meglepően kis méretű menyasszonyi ruhát, amiben Lucy férjhez ment. Eredeti, aláírt szövegkönyvekből, promóciós fotókból sincs hiány: ezek egy részét jól ismerjük az egykori TV műsorújságok hasábjairól. A családi kapcsolatok, románcok felidézésében egy fal nagyságú, fényképes családfa segít: ezen a lövöldözések elkövetői és áldozatai is össze vannak kötve.

A partyfotók előtt önkéntes idegenvezetőnk lesz: a cowboykalapos képeket készítő alkalmazott elmeséli, hogy a stáb rendszeresen összegyűlt itt. A szokás az volt, hogy ilyenkor a sorozatbeli karaktereik stílusa szerint öltözködnek: igen ám, csak Bobby (azaz Patrick Duffy) cowboyruhákkal megpakolt csomagja egyszer lemaradt a repülőről. Ezért úgy feszített, ahogy Miamiból eljött, és inkább emlékeztetett egy Baywatch-sztárra, mint olajmágnásra. De ha Duffy stílusa a téma, akkor a ranch dolgozói nagy valószínűséggel a hosszú, szürke haját fogják emlegetni, melyet gyakran lófarokban hord.

Van, amihez ezen a nosztalgikus hangulatú helyen nehezebb kapcsolódni: ezek a 2012 után forgatott reboot részek kellékei. Az új epizódok bevezető kampányában például van egy promófotó, ami kifejezetten bizarr: több generációnyi Ewing állt be egy csoportképhez úgy, hogy mindenkin csak egy-egy szál törölköző van. Ez a kép az egyetlen dallasos dolog, ami nyugodtan Southfork titka maradhatott volna.