Közel húsz, a zsidó kultúrát, életmódot, emlékezetet bemutató filmet válogattatok a programba. Mit tudnál ajánlani a fesztivál programjából?
A fesztivál válogatásának több filmje női életpályákra, sorsokra fókuszál: szuper film például az RBG című dokumentumfilm, amely Ruth Bader Ginsburg, az amerikai legfelsőbb bíróság sokáig egyetlen női tagjának életét mutatja be. „RBG”, aki gyakorlatilag egy rocksztár státuszát és ismertségét érte el az Egyesült Államokban, évtizedek óta a női egyenjogúság aktív szószólója. Fontosnak tartom, hogy a fesztivál programjában a közelmúlt több elismert hazai alkotása is szerepel; nagy örömömre a ZsiFin lesz A Pásztor film díszbemutatója.
Hol látod a fesztivál helyét a magyar filmes, kulturális szcénában?
Bár idén már több mint 5 ezer nézőre számítunk, és a filmes programunk nemzetközi összehasonlításban is megállja a helyét, nem szeretnénk a „nagy” filmfesztiválokkal versenyezni: nincs vörös szőnyeges fotózás, nincsenek a fesztiválnak díjai, sem protokolleseményei. Mi sokkal inkább egy közösségi eseményt látunk benne: a filmek, a vetítések utáni találkozások összekötnek, összehoznak minket, akik ebben a városban élnek, vagy éppen kultúrákat, vallásokat, érzéseket és indulatokat. Összehoznak bennünket, a közösség tagjait egy jó együtt gondolkodásra, nevetésre vagy sírásra, Izraelről, zsidóságról vagy csak egyszerűen az életről való vitázásra, identitáskeresésre.
Mostanában milyen filmet láttál moziban?
Kicsit megkésve, pár hete jutottam el Danny Boyle filmjére, a Tegnapra. Imádtam. Egyrészről habkönnyű szórakozás, más részről a kreatív alapötlet és az érzelmekkel teli megvalósítás engem abszolút magába szippantott.