Börtön helyett világhír várt a budapesti nőrablóra

Szabó Sz. Csaba | 2020. November 02.
Bár a naiv úrilány és a dörzsölt bálszervező nagy szökése csupán bő két hétig tartott, annyit cikkeztek róla a korabeli magyar lapok, mintha ez lett volna Krisztus második eljövetele.

1936 februárjában egy romantikus társasági botránytól volt hangos Magyarország: egy fiatal, jóképű és szerelmes jogászember, bizonyos dr. Sárga Ferenc megszöktette – vagy akár azt is mondhatnánk, hogy elrabolta – Darkó Magdát, a közismert és előkelő úrilányt. Noha a lányszöktetés Magda hozzájárulásával, mi több, tevékeny közreműködésével zajlott, mégsem igazán nyerte el a család tetszését, a középosztálybeli Sárga Ferencet ugyanis nem tartották megfelelő partinak: apja Kolozsvárról elszármazott tehetős aranyműves volt, ő maga szürke, közepesen rosszul fizetett kishivatalnokként dolgozott, szabadidejében pedig a Horthy-korszak szombat esti lázát hajszolta, azaz többedmagával bálokat szervezett, és talpig frakkban, brillantintól ragyogó frizurával szédítette a jó házból való hajadonokat.

A húszéves Darkó Magda viszont egészen más közegből érkezett. Apja, Dankó Jenő köztiszteletben álló egyetemi tanár volt Debrecenben, nagyapja, Schober Béla pedig a Magyar Nemzeti Bank elnöke, a két világháború közötti Magyarország egyik legbefolyásosabb pénzembere, aki Sárga Ferencet nem epekedő hősszerelmesnek, hanem gátlástalan hozományvadásznak tartotta.

Darkó Magda és Sárga Ferenc a Színházi Életben (Fotó: Angelo)

Részben talán jogosan. A gavallérként és párbajhősként egyaránt fantasztikus teljesítményt nyújtó Sárga alighanem tényleg egy kissé rámenős, krakéler természetű figura lehetett, aki afféle parvenü igyekezettel próbált meg született úriembernek tűnni.

Mint említettük, összeállt néhány hasonszőrű barátjával – akiket különös módon csaknem mind Tibornak hívtak, habár ennek nincs nagy jelentősége – egy bálrendezői kartellbe, és együtt aztán olyan tempóban szervezték a fényesebbnél fényesebb estélyeket, mintha csak a 18. századi Versailles-ban lettek volna; persze, elsősorban nem szórakozásból, és pláne nem a bevételek miatt (az ilyen bálokon egyébként is inkább csak bukni lehetett, keresni nemigen), hanem azért, mert a kispénzű, ám ambiciózus és lehengerlő modorú fiatalemberek ezzel a módszerrel tudtak legkönnyebben bizalmas viszonyba kerülni a különféle méltóságos urakkal, mesés hozományokkal kecsegtető kisasszonyokkal és a felső tízezer egyéb tagjaival, hogy aztán jól fizető állásokban landoljanak, netán előnyös házasságokat kössenek (hát, vagy mindkettő). Ahogy az egyik Tibor nyilatkozta – a nőrablási botrány miatt félig inkognitóban – egy korabeli interjúban:

„A bálrendezés kizárólag azért jó, hogy az ember bejusson a jó társaságba, szívesen lássák úri házaknál és esetleg ezen az úton-módon jó összeköttetések segítségével az ember el tudjon majd helyezkedni az életben. […]

Nemsokára doktor leszek, ami ugyan még nem jelent egzisztenciát, de legalább vagyok valaki. A bálrendezés most már nem is szórakozás, inkább teher. Ha az ember egyszer elkezdte, nem kerül ki belőle. Itt is felkérik, ott is, azután nem lehet kibújni, mert megsértődnek. Sárga Feri a legnépszerűbb bálrendező volt. Soha nem volt panasz egy olyan bál ellen, amit ő rendezett. Hiába 210 pengős kis MABI- tisztviselő [Magánalkalmazottak Biztosító Intézete], tavaly mégis őt kérték fel az elmaradt Operabál helyett a Filharmonikus Bál főrendezésére és mindez azt bizonyítja, hogy a múltban szerettek és becsültek bennünket.”

Élő sakkjáték a Vigadóban, a fehér király szerepében: Darkó Magda (Fotó: Színházi Élet)

Magdát a korabeli cikkek egy kissé naiv, tapasztalatlan és befolyásolható bakfisként festik le: Mackó Muki történeteit olvasgatja, babákkal játszik, mozisztárok képeivel tapétázza ki lányszobájának falát és precíz listát vezet az általa látott filmekről. Példaképe Marlene Dietrich, és maga is filmszínésznői karrierről álmodik: Egy kicsit kábult volt a mozitól, folyton arról ábrándozott, hogy ő is filmszínésznő lesz. […] Imádta a kalandosságot, a mozidrámák bonyodalmait. Az ún. hétköznapi valóságról egyébként sincs sok ismerete, ugyanis rövid életének nagy részét magyar és külföldi internátusokban töltötte, és csak két évvel korábban költözött haza az anyjához és annak második férjéhez, Kubinyi Andorhoz, a Pénzintézeti Központ ügyészéhez.

Elöl, szemüvegben Sárga Ferenc, a bálkirály (Fotó: Színházi Élet)

Hogy doktor Sánta Ferenc tetteit őszinte szerelem vagy hideg számítás vezette-e, azt nehéz eldönteni, szóval maradjunk abban, hogy is-is. Az mindenesetre biztos, hogy Magdát valósággal a tenyerén hordozta: a bálrendezői kartell segítségével elintézte, hogy a lányt bálkirálynővé válasszák és hogy a fotója minden fontosabb színházi és társasági lapban megjelenjen (mondjuk Darkó Magda feltűnően szép és remekül fotózható fiatal nő volt, úgyhogy Sárgának vélhetően nem kellett megszakadnia a nagy intézkedésben). Magda tehát látványos, filmcsillaghoz illő antréval robbant be a budapesti társasági életbe, és a rá irányuló kitüntetett figyelem, valamint Sárga Ferenc heves udvarlása teljesen elszédítették. A kezére pályázó férfi először a hagyományos úton próbálkozott, azaz tiszteletét tette a lány anyjánál és nevelőapjánál, majd előadta, hogy mit szeretne. Dr. Kubinyi nem volt éppenséggel elragadtatva:

Hát kérlek, én most azt sem kérdem meg, szeret-e a Magda téged? Az a kérésem, hogy az egész ügyet halasszuk el egy esztendővel, fiatalok vagytok, tudtok várni. Majd egy év alatt kiderül, tényleg egymásnak valók vagytok-e, el tudod-e tartani Magdát, illetve olyan ember vagy-e te, aki megérdemli, hogy mi támogassunk.

Dr. Sárga Ferenc erre felállt, tiszteletteljesen meghajolt, és azt mondta, köszöni szépen, majd egy év múlva újra jelentkezik. Ez a jelenet január 11-én játszódott le, és másnap, harmadnap gyanúsan sűrűn csengett a lakásban a telefon. Mindig Magdát keresték. Kubinyiék hallották, hogy a lány kuncogva efféléket mondd a telefonba: „Nem, azt nem lehet… Ugyan, szó se lehet róla…”. Mikor megkérdezték, hogy kivel és miről beszélt, csak annyit válaszolt, hogy kis szamárságokról az egyik barátnőjével. Aztán a lánynak egy nap nyoma veszett. A nyomozati anyagból idézünk:

„1936. január 14-én délután fél öt óra tájban dr. Sárga Ferenc Darkó Magdát telefonon anyja lakásáról lehívta az utcára. A leány fekete télikabátban, háziruhában és házicipőben mindenféle csomag nélkül lement az utcára, amikor is a gyanúsított őt egy autóba ültette, amelyben már benn ült Sárga három barátja: Lovag Ashbash Frigyes, Gebey László és Telkes Tibor. Darkó Magdát előbb dr. Mittler Iván orvos Margit körút 9. szám alatti lakására, majd Reisner György fővárosi tisztviselő Lónyay utca 18. szám alatti lakására, végül pedig saját édesanyjának Molnár utca 10. szám alatti lakására vitte a gyanúsított.”

A szerelmes bálrendező és a szerelmes bálkirálynő (Fotó: Színházi Élet)

A lányszöktetésből szinte azonnal hatalmas szenzáció lett, részben egyébként azért, mert dr. Sárga, akinek újságírói körökben is kiváló nexusai voltak, ügyesen használta a nyilvánosságot, illetve manipulálta a közvéleményt, és valahogy mindig elérte, hogy vele és Magdával legyenek tele az újságok; egy ízben még egy interjút is adott a lány titkos rejtekhelyéről, ahova bekötözött szemmel léphettek be az újságírók. Ráthonyi János, a harmincas évek ismert bulvárújságírója egyenesen viharos sajtóháborúnak titulálta a korabeli cikközönt: a lapok egy része amerikai stílusú gengszternek, nőrablónak nevezte az ifjút és eljárást követelt ellene, a sajtó másik része pedig a fiatalokkal rokonszenvezett, akárcsak az olvasók jelentős hányada. Még a korszak egyik legnépszerűbb írónője, Erdős Renée is szentelt az ügynek egy véleménycikket, amelyben természetesen a fiatalok mellett foglalt állást.

Közben a bankigazgató Schober nagypapa tajtékzott, Kubinyi Andorné – Magda anyja – összeomlott és szanatóriumba vonult, a rendőrség meg egyre csak szerencsétlenkedett, és nem tudott semmiféle eredményt felmutatni (leginkább azért nem, mert fogalmuk sem volt arról, milyen jogcímen lehetne dr. Sárgát letartóztatni, hisz Magda állítólag saját jószántából ment vele).  

Darkó és Sárga csárdást táncolnak (Fotó: Színházi Élet)

Íme az események rövid kronológiája az Újság tálalásában:

A szökés után néhány nappal Darkó Magda szülei közölték a hatóságokkal, hogy Sárga Ferenc leányukat kivonta a szülők jogkörének hatása alól. Ezt a panaszt megkapta az árvaszék is, amely január 25-én tárgyalást tűzött ki ebben az ügyben. A tárgyalásra Darkó Magda orvosi bizonyítványt hozott, amelyet Sárga Ferenc dr. közbenjárására és befolyására produkált s amely orvosi bizonyítvány szerint Darkó Magda nem áll befolyás alatt. Az árvaszéki tárgyaláson Darkó Magda azt kérte, hogy szüleivel ellentétben az árvaszék adjon engedélyt a házasságkötésre. Az árvaszék nem adta meg ezt az engedélyt, ezzel szemben a szülők kérésére karhatalmat rendelt ki, hogy a leányt visszavigyék a szülői felügyelet alá.

 Négy nappal az árvaszéki tárgyalás után, január 25-én, a Pannonia-szállodában találkozás folyt le, amelyen megjelent Darkó Jenő egyetemi tanár, a leány apja, Darkó Magda és Sárga Ferenc. Ezen a találkozáson már Darkó Magda Sárga Ferenc hatalmában és befolyása alatt állott. Mi sem mutatja ezt jobban, mint hogy a tárgyaláson jelen voltak Sárga Ferenc meghitt barátai, Geley László, Arányi Jolán, valamint Darkó Magda ügyvédje, Horváth József dr., akit Sárga Ferenc dr. bízott meg a leány képviseletével.

Arról volt szó, hogy Darkó Jenő, az apa járuljon hozzá leányának Sárga Ferenccel való házasságához, azonban az apa ezt nem volt hajlandó megtenni, mire abban állapodtak meg, hogy másnap, január 26-án Magda és Sárga Ferenc Darkó Jenővel együtt elmennek a Siesta szanatóriumba, ahol Darkó Magda édesanyja ápolás alatt volt és van mind a mai napig. Január 26-án a Molnár-utca 10. számú ház előtt, ahol akkor Darkó Magda Sárgáéknál tartózkodott, megjelent Darkó Jenő és ügyvédje, Burger Dénes dr. Rövid ideig vártak, mire megjelent Sárga Ferenc is Darkó Magdával. Néhány percig beszélgettek egymással, majd valóságot biztosított menetben autótábor indult el a Siesta-szanatórium felé. Burger dr. előrement az egyik autón, egy másik autón ült Darkó Jenő és Horváth József dr, Magda ügyvédje, egy harmadikon Sárga Ferenc, Darkó Magda és Arányi Jolán, mig egy negyedik autón, amely a menetet bezárta, ült Rainer Tibor, Müller Tibor, Asbash Frigyes és Geley László, mint testőrök.

A szanatórium előtt hirtelen megállt az az autó, amely Darkó Magdát vitte. Kiszállt belőle Sárga Ferenc és közölte Darkó Jenővel, hogy meggondolta a dolgot, nem viszi be a szanatóriumba a leányt, mert attól fél, hogy ott tartják. Az apa nem is ért rá válaszolni, amikor az az autó, amelyben Darkó Magda ült, elindult és a leányt mindaddig ismeretlennek tartó helyre szállították, amíg a rendőrség megállapította, hogy Bakonyszombathelyen tartózkodik.

Erre már a rendőrség is elő tudott varázsolni a kalapból egy régi büntetőkönyvi paragrafust, a nőragadást, mely szerint: „Aki fajtalanságra vagy házasságkötésre irányzott céllal valamely nőszemélyt annak akarata ellenére (?) erőszakkal, fenyegetéssel vagy ravaszkodással hatalmába kerít, elvisz vagy letartóztat, öt évig terjedhető fegyházzal büntethető …”. Sárga Ferencet letartóztatták, a Bakonyszombathelyen álnéven bujkáló Magdát meg hazavitték.

A fiatalok Erdős Renée társaságában (Fotó: Színházi Élet)

Mondjuk sokra nem jutottak vele, hisz a lány továbbra sem vallott Sárga ellen, úgyhogy ezzel az ügy tulajdonképpen le is zárult: némi jogi hercehurca után Ferenc és Magda összeházasodtak, és nem sokkal később gyerekük is született. A Schober nagypapa által beígért hozományt ugyan valószínűleg nem kapták meg maradéktalanul, de valami kellemes kis tartásdíj azért rendszeresen érkezett a családtól. Feri a biztonság kedvéért még lezavart – állítólag – 44 darab párbajt, miután úgy érezte, hogy az ügy kirobbanásának idején többen is nyilvánosan belegázoltak a becsületébe. Ennek örömére néhány remek fotográfiát is készíttetett magáról, amelyeken félmeztelenül, karddal a kezében pózol; a vad, keleti barbárként megörökített nőrabló párbajhős képei a világsajtót is bejárták, ami bizonyára nagy megelégedettséggel töltötte el az egykori kishivatalnokot. Dr. Sárga Ferenc végre a csúcsra ért.

Aztán nem sokkal később belépett a Nyilaskeresztes Pártba, de ez már egy másik történet (annyit azért még elárulunk, hogy 1942-ben kizárták, mivel provokáltatta Szálasit). 

 

forrás: Ráthonyi János: Nőrablás magyar módra és még egy sor korabeli újságcikk

További szerelmi botrányok a múlt századból:

Exit mobile version