„Akkor tudsz jól flörtölni, ha nem félsz a visszautasítástól” – A Nevers szívtipró sztárjaival beszélgettünk

Bár a Nevers című HBO sorozat főszereplői a nők, azért férfiaknak is jutnak benne izgalmas szerepek. Az nlc a sorozat két szívtipró sztárjával, a bohém, egy titkos night clubot vezető arisztokratát alakító James Nortonnal, valamint a visszafogott, szégyenlős, romantikus lelkű arisztokratát játszó Tom Riley-val beszélgethetett.

James, a karaktered, Hugo mindent tud a flörtölésről, amit csak lehet. Tanultál tőle valamit?

James Norton: Ha hiszed, ha nem, iszonyú pocsék vagyok, ha flörtölésre kerül sor.

Tom Riley: Ugyan már!

James Norton: Pedig így van. Már fiatalon, a suliban is állandóan lefagytam, amikor ilyen helyzetbe kerültem. Ilyenkor mindig előjött az angol vérem. Csak motyogtam magamban, alig bírtam megszólalni. Mindig is szerettem volna csak negyedannyira magabiztos és karizmatikus lenni, mint Hugo. A flörtölés igazából meglehetősen rizikós dolog. Kockáztatod vele, hogy megsértesz vele más embereket, és miattad kellemetlenül fogják érezni magukat, emiatt pedig végül te magad is kellemetlenül fogod érezni magad. Ahhoz, hogy valakinek igazán jól menjen a flörtölés, annyi kell, hogy ne tartson ettől. Hugo azért ilyen jó benne, mert egyáltalán nem érdeklik a következmények. Annyira magabiztos, hogy még azt is megengedheti magának, hogy ne törődjön azzal, hogy más emberek mit gondolnak róla. Neki egyáltalán nem számít, ha visszautasítják. Ha valamit megtanultam Hugótól, akkor ezt: akkor tudsz jól flörtölni, ha nem félsz a visszautasítástól.

Elég sok a közös jelenetetek, melyekben úgy megy köztetek az adok-kapok, mintha csak egy teniszmeccset néznék. Rengeteget gyakoroltatok, hogy ez ilyen flottul menjen, vagy ennyire jól működött köztetek a kémia?

Tom Riley: Igazából mindkettő. Hatalmas szerencsénk volt azzal, hogy sokat próbálhattunk, ami abszolút nem számít megszokottnak a mai tévésorozatok esetében. Kaptunk időt arra, hogy átbeszélhessük a karaktereinket, kitaláljuk azt, hogy honnan jöttek és hogyan találkoztak. A másik része pedig szerencse kérdése. Az ember odakerül a díszletbe, és vagy azt tapasztalja, hogy gyorsan megtalálja a közös hangot azzal, akivel együtt szerepel a kamerák előtt, vagy nem. Szerencsére a mi esetünkben az előbbi történt. Segített, hogy a karaktereink nem is lehetnének különbözőbbek, és ezáltal jól kiegészítik egymást. Jamesszel rátaláltunk egy közös ritmusra, ami segített abban, hogy a közös jeleneteink jól működjenek.

James Norton: A jeleneteket gyönyörűen megírták, a karaktereket jól kidolgozták, nekünk meg csak annyi volt a dolgunk, hogy odaálljunk a kamera elé, és kihívás elé állítva egymást a lehető legjobbat hozzuk ki a másikból. Tommal sokat dolgoztunk azon, hogy megtaláljuk a karaktereink közti ritmust, de nem volt nehéz dolgunk, mert ott volt már a forgatókönyvben is. Nekünk csak annyi volt a dolgunk, hogy ne csesszük el.

Fontos számotokra, hogy a munkátok a szórakoztatás mellett szóljon is valamiről?

James Norton: Csodálatos egy olyan sorozat részese lenni, ami szórakoztató és kalandos, ugyanakkor van szíve és fontos üzenete is a világról. A Nevers az emberek közti különbségeket ünnepli, és emlékeztet minket arra, hogy a különbségeinket nem üldözni, hanem ünnepelni kell, hiszen ez tesz bennünket, embereket érdekessé és különlegessé. Ez a sorozat fontos kérdéseket tesz fel a társadalom változásairól és arról, hogy ezeket hogyan fogadjuk, de szót ejt a fejlődésről és a diszkriminációról is. Tetszik benne, hogy nagyon szofisztikáltan tud beszélni ezekről a kérdésekről.

Tom, a karaktered, Augustus maga is Érintett (a sorozatban így hívják a különleges képességekkel bíró mutánsokat – a szerző), de ő ezt sokakkal ellentétben titkolja, és még a nővérének sem beszél róla. Miért?

Tom Riley: Augustus világéletében nagyra tartotta a nővérét, Laviniát, ugyanakkor ez a tisztelet valamiféle félelemmel is párosul nála: tart a testvére véleményétől. Egész életében Lavinia árnyékában élt, és ez egy életen át tartó kisebbségi érzéssel és önbizalomhiánnyal járt együtt nála. A viktoriánus korban borzasztóan bántja őt, hogy a nővérét férfiasabb jelenségnek tartják, mint őt magát, gyakorlatilag a nővére a férfi a családjukban. Ehhez még az is társul, hogy abban a magas társadalmi osztályban, ahol ő mozog, az Érintetteket lenézik, és úgy tartják, hogy igazi tragédia, ha valaki azzá válik. Emiatt Augustus szégyelli, hogy ő is különleges képességekkel bír, szánalmasnak tartja magát. A nővére az utolsó ember, akinek ezt elmondaná, mert előtte szégyelli ezt a leginkább.

Néhány éve még valószínűleg ti lettetek volna egy hasonló sorozat főhősei, a nők pedig a mellékszereplők, de most ez megfordult, és a Neversben nem nektek, hanem a női szereplőknek jutnak az izgalmas akciójelenetek és a főszerepek. Mit gondoltok erről?

James Norton: Nagyon fontosak azok a változások, amiket most átesik a szakmánk, és ez a sorozat kétségtelenül sorra teszi fel az ezzel kapcsolatos kérdéseket. Tudjuk, hogy a társadalmunk csak nyerhet azzal, ha értékeli és elősegíti a változást és a másságot, és kerüli a diszkriminációt, és a Nevers is ezt üzeni a nézőknek. Csak akkor fejlődhetünk, ha erre az útra lépünk. Fontos, hogy készüljenek a Nevershez hasonló, főképp nőkre és női sorsokra fókuszáló sorozatok, mert ezekkel a szakma már nagyon régóta adós volt. Figyelnünk kell, és meg kell hallanunk egymás problémáit, ennyi a titok. Arra pedig nagyon büszke vagyok, hogy egy olyan sorozatban szerepelhetek, aminek olyan fantasztikus főszereplője van, mint Laura (az interjúnkat Laura Donnellyvel itt olvashatod), és teli van fantasztikusabbnál fantasztikusabb nőkkel.

Tom Riley: Jó a szórakoztatóiparnak, és jó nekünk, színészeknek is, ha ilyen sorozatok készülnek. A változástól persze mindig sokan tartanak, és mindig lesznek olyanok, akik próbálják negatívan beállítani, de ez még nem jelenti azt, hogy ne lenne jó.

Nagyon tetszett, hogy ugyan sosem mentek át vígjátékba, a karaktereiteknek sok a humoros pillanata a sorozatban. Jamesnek elég sötét humorú jelenetek jutottak, Tom pedig időnként olyan jeleneteket kapott, mintha egy romantikus vígjáték szereplője volna. Ez már a forgatókönyvet olvasva nyilvánvaló volt számotokra, vagy az által jött elő, ahogyan alakítottátok őket?

James Norton: Elkaptad a lényeget. Én egy ilyen sötét humorú csávó vagyok, Tom pedig olyan, mintha egy romkomból lépett volna ki. (nevet) Csak viccelek. Ez igazából már a forgatókönyvben is ott volt, ugyanakkor a karaktereinknek nagyon finom humor jutott. Nem vicces egysorosokat dobálunk vagy vicceket mesélünk: a humor inkább valahol a sorok között bújik meg, így kicsit tartottam attól, sikerül-e jól átadnom. Emlékszem, amikor olvastam a szkriptet, jó néhány alkalommal hangosan felnevettem, ugyanakkor ez némi szorongást is okozott bennem. Ugyan már régóta színészkedem, a komédiák terepén nem igazán mozgok otthonosan, márpedig itt nagyon fontos a tűpontos időzítés, minden szónak és hangsúlynak jó helyen kell lennie ahhoz, hogy működjön a humor. Ez picit idegőrlő volt, de mivel a szövegek jók voltak és sokat gyakoroltam, bíztam benne, hogy menni fog a dolog. Persze a siker nemcsak rajtam, hanem a jelenetbéli partnereimen is múlott, de szerencsére ezzel sosem akadt problémám. Visszanéztem magam, és azt merem mondani, hogy itt-ott talán tényleg kicsit vicces vagyok. (nevet) Tom meg az életben is egy nagyon vicces csóka.

Tom Riley: Soha nem játszottam még Augie-hoz hasonló karaktert. A hozzá hasonló csendes, szerény, romantikus szerepkörről sosem én jutottam korábban a szereposztók eszébe, ezért is becsülöm nagyra a Nevers castingosait, hogy mertek kockáztatni, amikor rám osztották a szerepet. Már az is azt mutatja, mennyire másképp gondolkodnak, hogy egyáltalán elhívtak a meghallgatásra. Augie-nak sajátos tulajdonsága, hogy a sebezhetősége és az összes kétsége valahogy mindig megjelenik az arcán: egyszerűen képtelen titkolni az érzéseit, és ez adja a karakter sajátos humorát is. Korábban leginkább olyan karaktereket osztottak rám, akik elrejtik az érzéseiket és a sebezhetőségüket, Augie pedig ennek pont az ellentéte, így nagy öröm volt játszani őt. A magas gallérú, nyakig begombolt ingjeit viszont ki nem állhattam. Egész nap ilyeneket viselni piszkosul kényelmetlen volt, iszonyú merev állása lesz tőle az embernek. Szabályosan felhorzsolta a nyakam ez a gallértípus, a nap végére mindig vörös volt tőle a bőröm.

Hogyan foglalnátok össze valakinek, aki nem ismeri, hogy milyen sorozat a Nevers?

Tom Riley: Kiszámíthatatlan, vad és kalandos sorozat, aminek társadalmi mondanivalója is van. Teli van meglepetésekkel, és epizódról epizódra meg tudja lepni a nézőjét.

James Norton: Pont az a jó ebben a sorozatban, hogy annyira nehéz röviden összefoglalni, hiszen olyan sok dolog van benne. Tudjuk, hogy feszegeti a műfajok határait, és még soha senki nem csinált hasonlót. Sok barátom és családtagom kérdezte már tőlem, hogy „Figyelj már, mi ez a Nevers?”, és sosem tudtam nekik kielégítő választ adni, így inkább csak azt mondtam, hogy „Nézz bele, és majd meglátod”.

A Nevers epizódjai az HBO GO-n láthatók.

További izgalmas interjúk az nlc-n:

• Milla Jovovich: “Jobban örülnék, ha tovább adhatnam a stafétát a lányomnak”
• Farkas Franciska: “Sok mindenhez tartozom, sokféle tapasztalatból tevődöm össze”
• B. Tóth László: “Csak kétféle zene létezik: a jó és a rossz. Én a jókat játszom”