Karády Katalin titokzatos élete és interjúi

Már 111 éve annak, hogy Kőbányán megszületett Karády Katalin, az 1940-es évek ünnepelt filmcsillaga. Titokzatos nő volt, aki rövid, alig négyesztendős mozis karrierje alatt 19 nagyfilmet forgatott.

Azt gondolnánk, hogy abban a korban, amikor még nem volt internet, mobiltelefon, és nem voltak bulvárlapok sem, a hírességek megengedhették maguknak, hogy elefántcsonttoronyban élve ne is érintkezzenek a rajongókkal. Ám hogy ez mennyire nem így volt, arról maga Karády beszélt egy interjúban 1944 márciusában. Úgy fogalmazott, hogy ő soha nem a népszerűséget kereste, és azt a fajta elképesztő érdeklődést, amit ez magával hozott. „Nekem olykor terhes a zaklatás, amellyel éretlen rajongók elhalmoznak. De színésznő vagyok, így egyrészt természetes, hogy a mozi közönsége szeretne az életemről, s a szerepeimről is tudni. A többségnek sohasem jut eszébe, hogy kinyomozza a telefonszámomat és hajnal négykor felhívjon azzal a követeléssel, hogy énekeljek néhány dalt. De ilyen is sűrűn előfordul, s emiatt vagyok kénytelen gyakran változtatni a telefonszámomat. Hat-nyolc hét után ugyanis valaki mégis megtudja, akkor aztán feltartóztatatlanul elterjed azok között, akikkel semmi dolgom, s azontúl úgy igénybe veszik felesleges és tolakodó hívásaikkal a telefonomat, hogy éppen azokkal nem tudok beszélni, akikkel kellene” – mondta az interjúban a színésznő, aki számára a tapintatlanság és a kíméletlenség voltak a leginkább elviselhetetlen megnyilvánulások. Ezeket villámcsapáshoz hasonlította, amelyeket képtelenségnek tartott kivédeni, ugyanakkor még ilyen esetekben is tartotta magát ahhoz, hogy ne legyen udvariatlan.

Előfordul, hogy 12-14 óra munka után, több száz rajongó vár éjszaka a színház hátsó bejáratnál. Volt, hogy letaposták a cipőmet, elszaggatták a ruhámat, kivágtak egy darabot a bundámból.

Karády nem szívlelte a túlságosan fiatalokból álló, „rajongói klubokat” sem, szerinte mással kellett volna elütniük az idejüket a fiataloknak, de a katonák leveleire, kéréseire mindig nagy örömmel válaszolt.

Fotó: Bajor Gizi Színészmúzeum

Karády az újságírókat is megbabonázta

De ki tudott volna ellenállni kora – talán hívhatjuk így – szexszimbólumának? A korabeli lapok sem azzal kezdték a Karádyról szóló cikküket, hogy milyen csodálatos alakítást nyújtott az aktuális filmjében, hanem azzal, hogy milyen páratlan szépség. „Karády Katalin megjelenése, tündöklő, megdöbbentő szépsége mindig újból elakasztja a lélegzetemet. Most is így történt. Ott állt a lámpák fehér, éles fényében a Film iroda műtermében. Türkizkék háziköntöse alatt valamilyen puha rózsaszín selyem símül sudár alakjára, zöld szeme csillog-villog, mint a drágakő, vérpirosra festett, érdekes rajzú ajkai…” – írta a Moziújság munkatársa 1942-ben, amikor a színésznő egyik készülő filmjének forgatásán járt.

Ha egy újságíró ennyire rajongott érte, akkor el lehet képzelni, hogy mennyire imádták a rajongók. Karády sokszor csak arra vágyott, hogy a híressé vált Mercedese megálljon a számára oly kedves belvárosi otthona előtt, letörölje arcáról az erős, színpadi sminket, kifésülje haját, házi köntösbe bújjon, gyönyörködjön a sok frissen vágott virágban, melyet befolyásos emberek vagy tehetős csodálói küldtek számára, behúzza a sötétítőket a csipkefüggöny előtt és megpihenjen a nappalijában szépen elrendezett kényelmes fotelek egyikében.

„Szeretem az életet és éppen akkor tanultam meg értékelni, amikor ezernyi baj és keserűség talán az ellenkezőjére tanított volna, de mégis azt hiszem, hogy a csalódás az emberek többségének lelkét feltörte és lázas sebeket égetett bele” – nyilatkozta sejtelmesen 1942 telén a Moziújságnak. Karády élete éppen olyan sejtelmes volt, mint maga a nyilatkozatai. Ám olykor mintha szerette volna közelebb engedni a nyilvánosságot a boldogságához. Szintén ennek az évnek a telén újságolta el boldogan, de kellő titokzatossággal, hogy mit kapott elő ajándéknak karácsonyra.

Előbb érkezett meg néhány hónappal és mégis olyan új, olyan tiszta és szép, mintha most, ebben a pillanatban szállt volna be vele itt az ablakon egy puhaszárnyú angyal. Nem ékszer, nem prém ez az ajándék. Pénzért nem is lehet megvenni. Nekem mégis szebb, drágább és értékesebb, mint akár a Kohinoor-gyémánt… Egy szív az. Én olyan nagyon-nagyon boldog vagyok…