„Ritkán látni a filmekben olyan nőket, akik szabadon élik meg a szexualitásukat”

TóCsa | 2022. Január 21.
Aki látta már A világ legrosszabb emberét, tudhatja, hogy a főszerepet játszó Renate Reinsve legalább akkora durranás, mint Julia Roberts volt a Micsoda nő, vagy Audrey Tautou az Amélie csodálatos élete után. A fantasztikus norvég színésznő a filmje Oscar-turnéja közben szakított egy kis időt, hogy az nlc-vel beszélgessen.

Úgy tudom, intenzíven turnézol Amerikában a filmmel. Most is ott vagy?

Ott kellene lennem és folytatni az Oscar-kampányt, de helyette most itt vagyok a kis házamban, és a hó borította kertemet nézem. (ekkor felemeli a telefonját, és megmutatja a norvégiai kertjét) Körülbelül egy hét múlva azonban utazom vissza Amerikába, már ha a vírus nem szól közbe. Szoríts értünk!

Még ha épp nem is vagy ott, egyre több amerikai híresség látja a filmeteket. Kifejezte már a tetszését a vígjátékkirály Judd Apatow (40 éves szűz, Staten Island király – a szerző), a romantikus vígjátékok specialistája, Nancy Meyers (Holiday, Minden végzet nehéz), sőt maga a nagy Diane Keaton is. Milyen érzés, amikor ilyen emberek dicsérnek? Találkoztál velük személyesen?

Személyes találkozók nem voltak, de természetesen hozzám is eljutott, hogy a közösségi médiában dicsérik a filmünket. Egészen hihetetlen volt, hogy Barack Obama rátette A világ legrosszabb emberét a kedvenc tavalyi filmjeinek listájára. Nem találtuk a szavakat. Amikor Joachim és Eskil (Joachim Trier és Eskil Vogt) a forgatókönyvön dolgozott, rengeteg inspirációt merített a felsorolt filmesekből. Diane Keaton pedig rám volt nagy hatással: emlékszem, ahogy beszélgettünk róla a forgatáson, sőt már a forgatás előtt, mert megláttuk a hasonlóságokat Julie karaktere és Annie Hall között. Nagyon furcsa, hogy egyszer csak lesz egy sikerfilmed, és a korábban hatalmasnak tűnő világ hirtelen összezsugorodik. Azok, akik korábban olyan távolinak és elérhetetlennek tűntek, hirtelen közel kerülnek, megnézik a filmedet és esélyed lesz beszélgetni velük a filmekről és a szakmánkról.

Kifejtenéd, milyen hasonlóságokat látsz Julie karaktere és Diane Keaton Annie Hallja között?

Mindkét figurában van valami könnyedség, és az is összeköti őket, hogy egyikük sem veszi magát túl komolyan. Az is közös pont, hogy mindketten kicsit zűrösek, zavaros az érzelmi világuk és az életük. Ugyanakkor Julie-ban sok van Ingmar Bergman skandináv látásmódjából, melankóliájából és egzisztencializmusából is, miközben a film valahol mégis csak egy romantikus vígjáték. Miközben az is félrevezető, ha valaki egyszerűen csak leromkomozza.

Lekicsinylőnek tartod, ha valaki romkomnak hívja A világ legrosszabb emberét?

Nem erről van szó. A legjobb romkomok nagyon is komoly témákkal foglalkoznak, és képesek ezekről a humor segítségével mesélni. Ebben olyan jók például Judd Apatow vagy Diane Keaton filmjei. Ha romkomnak nevezik A világ legrosszabb emberét, azzal pusztán az a bajom, hogy kissé félrevezetik a közönséget. Ha valaki úgy ül be rá, hogy egy szimpla romkomra vágyik, valószínűleg sokkolni fogják a látottak. Ez a film sokkal több annál, egészen sötét témákat érintünk benne.

Te milyen műfajba sorolnád be a filmet?

Ha azt mondják rá, hogy melankolikus romkom, azzal bármikor kiegyezek.

A világ legrosszabb embere (2021)

Egy ismert amerikai lap kritikájában Dakota Johnson norvég hasonmásának neveztek. Mit szólsz ehhez?

(nevet) Csodálatos. Sok-sok vele készült interjút láttam már, nagyon csípem őt. Okosnak, viccesnek, kedvesnek és menőnek látom, hihetetlenül tehetséges. Alig várom, hogy megnézzem végre Az elveszett lányban. Tudom, hogy fent van a Netflixen, de annyira pörgősek voltak az elmúlt hónapok, hogy egyszerűen semmire nem jut időm. Én bóknak veszem, ha hozzá hasonlítanak. Igazából már találkoztam is vele személyesen egy fotózáson. Elmentünk egymás mellett és én egy hangos hellóval ráköszöntem, ő meg kedvesen visszahellózott. Nyilván fogalma sem volt arról, hogy ki vagyok. (nevet)

Nyáron a Cannesi Filmfesztiválon téged választottak a legjobb színésznőnek. Sejtetted, hogy a következő fél éved azzal telik majd, hogy erről a filmről fogsz mesélni?

Eredetileg az volt a terv, hogy ősszel lesznek színházi munkáim, de rá kellett jönnöm, hogy ehhez most túl eseménydús az életem. Ha színdarabban játszol, akkor arra kell fókuszálnod, az viszi el az energiáidat, és én most képtelen lettem volna kellően koncentrált maradni. Elmentem egy megbeszélésre a színház igazgatójával, és arra jutottunk, hogy ezt most kihagyom, mert jelenleg arra vágyom, hogy elkísérjem az útjára a filmet. Ilyen lehetőség csak nagyon ritkán adódik az életben, nem akartam kihagyni, hogy találkozhassak sok általam nagyra becsült emberrel. Teljes erőbedobással szerettem volna csinálni a filmünk Oscar-kampányát. Hat hónapja tényleg nem foglalkozom semmi mással, csak A világ legrosszabb emberével. Ez meglepően fárasztó és megterhelő ilyen hosszú távon, ugyanakkor arra is jó, hogy újra éhes legyek, és a következő munkámba nagy energiákkal, megújulva vethessem majd bele magam.

Az mikor lesz?

Várhatóan tavasszal, és addigra biztosan száz százalékban készen állok majd. Már várom.

Olvastam rólad egy meglepő dolgot a film kapcsán, miszerint a fő inspirációdat Julie megformálásához Timothée Chalamet szerepe jelentette a Szólíts a neveden című filmből. A szememben ez a két szerep egy egészen más világ.

Bármily meglepő, tényleg így van. (nevet) Igazából a kamera előtti jelenléte jelentett számomra sokat. Nagyon mély érzelmeket mutat, miközben az alakítása mégis könnyed marad. Az ő érzelmei is zavarosak, ő mégis felvállalja azokat, és ezt nagyon szerettem benne. Amikor egy forgatáson elveszett voltam, és nem tudtam, mit csináljak, sokszor feltettem magamnak a kérdést: mit tenne ebben a helyzetben Timothée Chalamet? (nevet) Ő volt az én szellemállatkám. Persze a két karakter nem feleltethető meg direktben egymásnak már csak azért sem, mert Julie-nak sokkal több ideje van az érzelmei átélésére és a gondolatai tisztázására, mint Eliónak, de lényegében mindketten ugyanazt a leckét tanulják meg a filmjük végén: szembe kell nézniük az érzéseikkel, mert csak akkor találhatják meg a lelki békéjüket, és tudják elfogadni önmagukat.

Renate Reinsve a 74. Cannes-i Filmfesztiválon (Fotó: Valery HACHE / AFP)

Julienek ráadásul radikálisan más a kapcsolata az édesapjával, mint Eliónak. Kifejezetten rossz a viszonyuk. Ez szerinted hogyan hatott a személyiségfejlődésére?

Joachim (Joachim Trier, a film rendezője) nagy tisztelője Freudnak, ezért ő is úgy gondolja, hogy alapvetően a legkorábbi emberi kapcsolataink határozzák meg, ki lesz belőlünk. Julie-t az apja sosem értette meg, sőt meg sem próbálta megérteni őt, vagy legalább bármiféle érdeklődést mutatni a lánya iránt. Ő viszont vágyott erre a figyelemre, sokáig küzdött érte, még ha olykor nem is tudatosan. Ez az egyik hajtóereje a személyiségének, a másik pedig az, hogy ezt leszámítva amúgy jó élete van, nagyon sok lehetőséget kapott ettől az élettől. Egy mai fiatal élete teli van lehetőségekkel. Ha csak bemész az élelmiszerboltba, számtalan választási lehetőség vár rád a polcokon. Csak venni akarsz egy liter tejet, és hirtelen ott találod magad több tucatnyi tejmárka között. Lehetetlen választani. (nevet) De ez csak az élelmiszerbolt. A szerelmi élettel is hasonló a helyzet. Ott vannak ezek az appok, amiknek a segítségével minden eddiginél egyszerűbbé vált a randizás. Ha valaki nem jön be annyira, azonnal továbbmehetsz a következőre. Annyi információval vesszük körbe magunkat, hogy hajlamosak vagyunk elveszni köztük. Aztán jött a Covid, ami mindenkit arra kényszerített, hogy otthon, magában töltse az idejét és szembesüljön önmagával. Ez sokak számára jelentett elképesztő nehézséget. Nehéz volt, de úgy hiszem, hogy fontos volt ezt végre megtennünk. Kellenek az ember életében olyan helyzetek, amikor szembe kell néznie önmagával, mert csak így lehetsz igazán önmagad, csak így tudsz fejlődni. Csak az tud boldogan élni, aki tisztában van önmagával. Le kell tisztáznod magadban, hogy mi az, ami boldoggá tesz, ez az első lépés. Julie nem a helyes indokokból választ: eleinte azért akar például fotós lenni, mert az menőnek tűnik, és nem azért, mert igazán lelkesedik iránta. Julie olyan helyzetekbe kerül és olyan választások elé néz a filmben, amikkel könnyű volt azonosulnom, hiszen sokunknak egyáltalán nem könnyű rájönni arra, hogy mik az igazi értékeink, és mit szeretünk igazán. Ennek keresése az egyik legfontosabb feladatunk az életben.

Egy nappal azelőtt, hogy felkínálták neked A világ legrosszabb embere főszerepét, még azon gondolkodtál, hogy felhagyj a színészi karriereddel. A film sikere visszahozta a lelkesedésedet a munkád iránt?

Újra beleszerettem a munkámba. Előtte egymás után kaptam a kétdimenziós szerepeket, amik ugyan viccesek meg szórakoztatóak voltak, de semmi közük nem volt ahhoz, amiért annak idején a színészetet választottam hivatásul. Egzisztenciális kérdésekben szerettem volna elmerülni, de nem kaptam olyan munkákat, amikben ezt megtehettem volna. Julie az életem szerepe. Ha hasonló kaliberű szerepeket tudok játszani más rendezők munkáiban is, akkor nagyon elégedett leszek.

Most nagy nemzetközi figyelem irányul rád, nemcsak az európai, hanem az amerikai filmipar is figyel téged. Ilyenkor jellemző fordulat, hogy érkezik Hollywood, hogy felkínálja a feltörekvő európai színésznőnek a kétdimenziós szerepeket…

Úgy vélem, jó szerepek mindenütt vannak, Hollywoodban is. Egyelőre azt látom, hogy az olyan projektek, amikben korábban érintett voltam, hirtelen mind finanszírozásra leltek a rám irányuló figyelemnek köszönhetően, miközben korábban azért zárták el előlük a pénzcsapokat, mert nem találták őket elég közönségbarátnak. Örülök annak, hogy a sikeremmel hozzájárulok ahhoz, hogy ezek a projektek végre valóra váljanak. Szerencsére Amerikában is születnek izgalmas filmtervek, még akkor is, ha ezek nem a stúdiórendszerben, hanem a független színtéren készülnek. Az biztos, hogy nem szeretnék kétdimenziós karaktereket játszani Hollywoodban sem.

Jó látni, hogy Julie karaktere szexuálisan milyen szabad. Nagyon viccesnek találtam, amikor írt egy cikket Orális szex a #metoo korában címmel, majd simán megmutatta azt az édesanyjának, a nagymamájának, sőt átküldte az apjának is.

Joachimmal már nagyon korán beszélgettünk arról, hogy olyan ritkán látni a filmekben olyan nőket, akik szabadon élik meg a szexualitásukat, és a szex egyáltalán nem számít náluk tabunak. A szexben semmi szégyellnivaló nincs, hiszen egy hihetetlenül jó móka. Úgy voltunk vele, hogy ha már Julie kapcsolatai amúgy is annyira komplikáltak, legalább a szexhez való viszonya legyen tiszta és egyszerű. Sok-sok problémával küzd, de ezek egyikének sincs köze a szexuális életéhez. Teljes mértékben kézben tartja a szexualitását, és ez is fontos szerepet játszik abban, hogy kicsoda ő valójában. Ez abban is meglátszik, hogy amikor megírja az általad említett cikket, és eszébe sem jut, hogy bármi gond lenne azzal, hogy megmutassa a szüleinek vagy a nagyanyjának. Talán ezen a ponton kissé elveti a sulykot, valószínűleg nem gondolta át ezt a lépést igazán. Nagyon bírtam ezt a jelenetet, mert tök vicces volt arról beszélgetni, hogy lehetsz-e feminista úgy, hogy közben élvezed, amikor egy farok van a szádban. Imádtam, amikor a filmbéli anyukám megkérdezi a nagymamámat, hogy olvasta-e már a cikket. (nevet)

Fotó: Renate Reinsve Instagram

Egyetértesz azzal, hogy a fiatalok felnőtté válása nagyon kitolódott, és ma már a harminc számít az új húsznak?

Ma már sokkal elfogadottabbnak számít, ha valaki azt mondja, hogy nem akarok gyereket vállalni, és egyre kevésbé nézik hülyének azt, aki azzal áll elő, hogy időre van szüksége, mert szeretné jobban megismerni önmagát, mielőtt elköteleződne valaki vagy valami felé. Létezik egy elmélet, a választás paradoxona, ami azt mondja, hogyha az embernek túl sok választási lehetősége van, az boldogtalansághoz vezet. Nagyon zavaró ennyi választási lehetőség között élni, és ezért is toljuk egyre távolabbra a döntéseinket. Régen az embereknek nem volt ennyi választási lehetőségük, sokszor azt kapták, ami jutott nekik, és lehet, hogy mégis boldogabbak voltak. Persze ez csak egy elmélet, egyáltalán nem biztos, hogy így is van, de én abban hiszek, hogy egészséges hozzáállás, ha az ember kordában tartja a választási lehetőségeinek számát, mert így könnyebb megtalálni a belső békénket. Ha mindig nyitva tartasz más lehetőségeket, akkor örökké nyughatatlan maradsz, mert mindig ott motoszkál majd benned a kisördög, hogy mi van, ha rosszul választottál. Ha elköteleződsz egy döntésed mellett, könnyebben rátalálhatsz a boldogságra. Ezt még én is tanulom, és próbálok fejlődni.

A film legnagyobb hatású jelenete az volt, amikor Julie körül megáll a filmben az idő. Ez a te kedvenc jeleneted is?

Csodás volt azt a jelenetet leforgatni, hihetetlenül nagy és szervezett stáb kellett ahhoz, hogy egy kisebb városrészt leállítsunk, és rengeteg statisztának kellett mozdulatlanul állnia. Mindig csak kb. három perc állt a rendelkezésünkre, mert utána el kellett engednünk a megállított forgalmat, és hosszan kellett várnunk, hogy újra belekezdhessünk. Ez nehéz és nagyon-nagyon stresszes volt mindenkinek. Azonban egészen más élmény szerepelni egy filmben, és más később megnézni azt. Nézőként azt a jelenetet imádtam a legjobban, amikor Julie belóg egy esküvőre, és flörtölni kezd egy ott megismert sráccal, miközben rájön, hogy mennyi intim dolgot lehet csinálni úgy, hogy közben mégsem csalja meg a párját. Ugyanakkor színésznőként, a filmet forgatva számomra a zárójelenet adta a legtöbbet. Jó volt eljátszani, hogy a karakterem végre rátalált a lelki békéjére, és végre elfogadta önmagát.

Exit mobile version