Mit kapunk, ha a Rómeó és Júliát a Trónok harca legvéresebb epizódjaival vegyítjük? Portugália legismertebb szerelmi történetét, amely olyan mélyen beleivódott a nép kollektív tudatába, mint amennyire Shakespeare tragédiája az egyetemes kultúránkba. I. Pedro portugál király és Inês de Castro románca mára legendává vált, számtalan festőt, írót, költőt, zeneszerzőt megihletett, a szerelmük és annak története pedig annyira a portugál identitás része, hogy a „Most már késő, Inês halott” egy mindennap használatos mondás az országban. Pedro és Inês mindenhol jelen vannak, különösen Coimbrában – a városban, ahol örökre megváltozott a szerelmesek élete –, ahol a helyiek számára szinte már unalmassá vált a tragikus románc meséje. Ellentétben a világ többi részévél, élén Európával. Pedig ez egy olyan történet, ami igazán érdemes a megismerésre.
Jelenet A halott királyné című portugál filmből (Fotó: PNG Pictures)
Mindent elsöprő szerelem
Az egész a 14. században kezdődött, egészen pontosan 1340-ben, amikor Pedro herceg találkozott a Kasztíliai Királyság Constançájával. Pedro arra számított, hogy a számára előre kijelölt feleségét fogja megismerni, akit elrendezett házasságban el kell majd vennie – ehelyett élete szerelme sétált be a palotába. Akit azonban nem Constançának, hanem Inês de Castrónak hívtak, ő volt ugyanis a kasztíliai hercegnő egyik udvarhölgye és unokatestvére. Pedro egyből tudta, hogy Inêst és őt egymásnak teremtették, amiről Inêst sem kellett sokáig győzködni: a fiatalok azonnal egymásba szerettek, annak ellenére, hogy Pedro teljesítette a trónörökösi kötelezettségét, és feleségül vette Constançát.
Viszonyukat öt éven át folytatták – mondanánk, hogy zavartalanul, de az nem volna igaz. Az egymás iránt lángoló érzelmeiket nem tudták senki elől elrejteni (nem is nagyon próbálkoztak: Pedro szerelmes leveleket küldözgetett egy vízvezetéken keresztül Inês szálláshelyére), így Constançától Pedro apjáig, IV. Alfonz királyig mindenki igyekezett elválasztani őket egymástól. A herceg felesége azért, mert nyilván bántotta, hogy szeretője van, apja pedig azért, mert félt, hogy Inês hatására megromlik Kasztíliával Portugália jó kapcsolata. Hogy férje románcának véget vessen, Constança az udvarhölgyét kérte fel elsőszülött fia, a néhány hetet megélt Luis herceg keresztanyjának, abban a reményben, hogy ezáltal Inês családtaggá, a viszony pedig incesztussá válik. Mikor ez nem vált be, a király egyszerűen száműzte Inêst az udvarból, aki így 1344-ben visszaköltözött Kasztíliába. A távolság sem szakította el kettejük kötelékét, sőt, Pedro minden további nélkül meglátogatta szíve hölgyét az otthonában. Nem sokkal később aztán Constança belehalt a szülésbe, így már semmi sem állhatott a szerelmesek útjába. Pedro nem is szomorkodott túl sokat: azonnal visszahozta Inêst Portugáliába, és Coimbra városában telepedtek le.
Pedro és Inês boldogabbak voltak, mint valaha. Végre nem kellett titkolózniuk, nyíltan élhettek és szerethették egymást, így hát hivatalossá tették a kapcsolatukat – annyira azért nem, hogy Pedro másodjára is oltár elé álljon, ezúttal az igazi szerelmével, IV. Alfonz király ugyanis megtiltotta, hogy összeházasodjanak. Ennek ellenére úgy éltek együtt Coimbrában, mint egy házaspár – sőt, állítólag titokban mégis örök hűséget fogadtak egymásnak –, idővel pedig már négy gyereket neveltek. Amilyen felhőtlen volt ez az időszak Inês és Pedro számára, annál elégedetlenebb kezdett lenni a király és tanácsadói. Meggyőződésük volt, hogy Inês jelenléte túl nagy politikai kockázatot jelent a portugál királyi családra és a vérvonalra, ezért 1355-ben a király elrendelte, hogy öljék meg Inês de Castrót.
Mint mondtuk, a történetet legendák is övezik. Ezek egyike Inês meggyilkolásával kapcsolatos. A nőt Coimbrában, a palota kertjében végezték ki, a legenda szerint pedig az ott található szökőkút kövét a mai napig Inês vére színezi, ezért is kapta a Fonte Das Lágrimas, azaz a Könnyek szökőkútja nevet. A kertet pedig nem véletlenül hívják Könnyek farmjának, ugyanis a monda szerint néha még mindig hallani Inêst, ahogy elveszett szerelmét, Pedrót keresi és utána sír.
Megőrülök érted
Amikor Pedro megtudta, mi történt a távollétében a szerelmével, képzelheted, milyen engesztelhetetlenül mérges lett. Miután Coimbrában eltemették Inêst, a herceg bosszút esküdött, és polgárháborút indított a saját apja ellen. Ezt azonban már nem bírta tétlenül nézni Pedro édesanyja, a királyné, aki most először közbeavatkozott: követelte, hogy apa és fia béküljenek ki, a herceg pedig végül formálisan megígérte, hogy megbocsát a királynak. Arról viszont nem mondott semmit, hogy Inês gyilkosainak is megkegyelmez. Így hát, mikor két évvel később IV. Alfonz király meghalt, Pedro pedig megörökölte a trónt, azonnal akcióba lépett. Megparancsolta, hogy vadásszák le és hozzák elébe az Inês haláláért felelős férfiakat, akiket megkínzott és kivégzett. A merénylők végzete egészen szimbolikus – de annál kegyetlenebb – volt: Pedro úgy tépte ki a szívüket, ahogy ő érezte kiszakadni a helyéről a sajátját Inês halálakor. És ezt most értsd szó szerint.
Pierre Charles Comte festménye Ines de Castro koronázásáról (Fotó: leemage / Leemage via AFP)
Bár a történészek szerint szerint I. Pedro király egész uralkodása az ő kedves és jóindulatú természetéről árulkodott – ezért is kapta az Igazságos jelzőt –, amiket közvetlenül a trónra kerülése után tett, elnyerte számára a Kegyetlen ragadványnevet is. Mert ez még nem volt elég I. Pedro király számára. A férfi ugyanis megesküdött, hogy a szerelme akkor is királyné lesz, ha már nem ülhet mellette elevenen a trónon. Az Alcobaça-kolostorban óriási koporsókat készíttetett a királyi párnak (egyikre a saját, másikra Inês szobrát vésték, és mindkettőn jól látható a királyi rangjuk), hogy halálukban is örökre együtt maradhassanak. Majd miután hivatalossá tette a titkos házasságkötésüket, 1360-ban, évekkel a felesége halála után kiásta Inês holttestét és Coimbrából Alcobaçába szállíttatta. Inês azonban nem nyugodhatott még békében – először királynévá kellett koronázni. Hogy valóban megtörtént-e, vagy ez is már csak a legenda része, kérdéses, de
állítólag a szerelembe szinte már beleőrült Pedro felöltöztette kedvese csontvázát, koronázási palástba bújtatta, koronát rakott a koponyájára, és arra kényszerítette a nemeseket, hogy csókolják meg új királynéjuk kezét, akinek hűséget is esküdtek.
Inês és Pedro története a leguniverzálisabb témákat fedi le: szerelem és hűség, ártatlanság és igazságtalanság, politika, háború, őrület, megszállottság, halál és gyász. Emellett pedig tényleg nem lehet eléggé hangsúlyozni, mennyire beleitta magát a portugál kultúra szövetébe. A gyerekeknek a Pedro és Inês sírján ábrázolt kutyáik szemszögéből mesélik el a rossz csillagzat alatt született szerelmesek regéjét, általános iskolában pedig már úgy tanulnak róla, mint a magyar gyerekek a március 15-ei forradalomról. Ezért is olyan megdöbbentő, hogy Pedro és Inês párosa egészen a mai napi képtelen volt kitörni a portugál burokból. Hiszen még a mai napig inspirálják a művészeket: három film és sorozat is készült a témában (a legutóbbi 2018-ban, A halott királyné címmel, ami egy 2001-es regény adaptációja), mégsem robbant egyik sem elég nagyot. Pedig Inês de Castro legalább annyira megérdemelné, hogy valaki megírjon róla egy olyan mesterművet, mint Júliáról Shakespeare…! Úgyhogy mi ezúttal kérvényeznénk az HBO-tól, hogy a Harry Potter újraélesztése helyett Inês de Castrót tegyék halhatatlanná, a nőt, akibe szó szerint őrülten beleszeretett I. Pedro, Portugália királya.
(Forrás: BBC, The Royal Articles, Daily Art Magazine)