A gömbvillámok, ezek a rejtélyes, elektromosan izzó gömbök hosszú évszázadok óta nyűgözik le és töltik el rettegéssel az emberiséget, pedig a tudósok sokáig még abban sem voltak képesek megegyezni, hogy ezek az extrém ritka tünemények egyáltalán valódiak-e, vagy csak afféle kollektív hallucináció eredményei, és ami azt illeti, ma sem tudunk olyan sokat róluk. A gömbvillámokról szóló különböző beszámolók annyira eltérőek, illetve ellentmondásosak, mintha nem is ugyanarról a jelenségről szólnának. Ezek alapján megállapíthatjuk, hogy a gömbvillám:
- fel-le, oldalirányban vagy kiszámíthatatlan pályán repked, lebeg, a széllel együtt vagy ellenszélben mozog
- vonzódik az épületekhez, emberekhez, autókhoz és más tárgyakhoz, vagy épp ellenkezőleg, taszítja őket
- bármilyen látható nyom nélkül hatol át a szilárd fa- vagy fémtömegeken keresztül, de az is lehet, hogy megolvasztja vagy elégeti ezeket az anyagokat
- leggyakrabban villanyvezetékek környékén, 300 méter feletti magasságban, valamint zivatarok és szélcsendes időjárás idején jelenik meg
- átlátszó, áttetsző, többszínű, egyenletesen világító, sugárzó láng vagy szikrák formájában manifesztálódik, alakja a gömb, ovális forma, könnycsepp, rúd vagy korong között változik
- hirtelen eltűnik, fokozatosan szétoszlik, elnyelődik egy tárgyban, valamint kis pukkanás vagy hangos robbanás kíséretében semmisül meg
- az emberre halálos fenyegetést jelent, de az is lehet, hogy teljesen ártalmatlan
Szóval a gömbvillám az valami olyasmi, mint Dargay Attila, Sajdik Ferenc és Csukás István klasszikus mesehőse, Pom Pom, akit “igazán senki sem ismer, mert hol ilyen vagyok, hol olyan. Bámulatosan tudom változtatni az alakomat: ha akarom, olyan vagyok, mint egy szőrpamacs, vagy paróka, vagy egyujjas kifordított bundakesztyű, vagy szobafestőpemzli, vagy papucs orrán pamutbojt.”
Gömbillám egy 1901-es illusztráción (forrás: Wikipedia)
Egy 1972-es tanulmány már jóval szakszerűbben próbálta összefoglalni a tipikus“gömbvillám tulajdonságait, ugyanakkor szerzők óva intettek attól, hogy túlzottan a szemtanúk beszámolóira hagyatkozzunk. Eszerint a gömbvillámok
- gyakran jelennek meg az ún. felhő-föld villámkisüléssel szinte egy időben
- általában gömb vagy körte alakúak, homályos szélekkel
- átmérőjük 1-100 cm között mozog, leggyakrabban 10-20 cm
- fényerejük nagyjából egy háztartási lámpáénak felel meg, így nappali fényben is jól láthatóak
- leggyakrabban vörös, narancssárga vagy sárga színűek
- az egyes gömbvillámok élettartama egy másodperctől hatvan másodpercig tart, és a fényerő ez idő alatt viszonylag állandó marad
- általában másodpercenként néhány méteres sebességgel mozognak, többnyire vízszintes irányban, de mozoghatnak függőlegesen, maradhatnak mozdulatlanul, vagy kiszámíthatatlanul vándorolhatnak, némelyikük pedig forgó mozgást is végez
- a megfigyelők ritkán számolnak be hőérzetről, bár néhány esetben a gömb eltűnését hő felszabadulása kíséri.
egyes gömbök vonzódnak a fémtárgyakhoz, és olyan vezetők mentén mozognak, mint a vezetékek, fémkerítések vagy vasúti sínek - bizonyos esetekben épületeken belül jelennek meg, áthaladnak a zárt ajtókon és ablakokon
előfordult, hogy repülőgépek belsejében is megjelentek, és anélkül léptek be és távoztak, hogy kárt tettek volna a járműben - eltűnése általában gyors, és lehet csendes vagy robbanásszerű
- időnként kénre vagy nitrogén-oxidokra emlékeztető szagokat árasztanak
Hát, ettől sem kerültünk sokkal beljebb.
A legelső írásos beszámoló, amely – nagy valószínűséggel – egy gömbvillámról szól, Canterbury Gervase angol szerzetes krónikájából származik, és 1195. június 7-én kelt. Azt írja: “London közelében csodálatos jel ereszkedett alá az égből, amely egy sűrű és sötét felhőből állt, és fehér anyagot bocsátott ki; a felhő alatt gömb alakúvá nőtt, és egy tüzes gömb hullott belőle a folyó felé”.
Brian Tanner fizikus professzor és Giles Gasper történész a Durhami Egyetemről biztosak benne, hogy itt egy gömbvillámról van szó, a leírás ráadásul figyelemreméltóan nagy hasonlóságot mutat más, későbbi beszámolókkal,
A legelső, minden kétséget kizáróan gömbvillámról szóló leírás pedig az angliai Devonban, Widecombe-in-the-Moorban vetették papírra 1638. október 21-én. Egy heves vihar során négy ember meghalt, és körülbelül 60-an szenvedtek kisebb-nagyobb sérüléseket egy templomban, miután szemtanúk leírása szerint egy 2,4 méteres tűzgömb csapódott be a az épületbe, kis híján elpusztítva azt. A tűzgolyó állítólag összetörte a padokat és számos ablakot, a templomot pedig bűzös, kénes szaggal és sötét, sűrű füsttel töltötte meg.
A tűzgömb két részre vált szét, az egyik az egyik ablakot betörve távozott, a másik pedig valahol a templom belsejében tűnt el.
A tűz és a kénszag miatt az emberek a tűzgömböt az ördöggel vagy a “pokol lángjaival” magyarázták. Később egyesek az egész esetet két emberre fogták, akik a prédikáció alatt kártyáztak a padsorokban, és ezzel Isten haragját vonták magukra.
A gömbvillámkutatás még ma is gyerekcipőben jár. Egy kínai egyetem kutatói véletlenül rögzítettek egy gömbvillámot, miközben egy 2012-es zivatart tanulmányoztak videokamerák és spektrométerek segítségével. A gömb közvetlenül a villámcsapás után jelent meg, és körülbelül 10 métert haladt vízszintes irányban. A spektrométer szilíciumot, vasat és kalciumot mutatott ki a gömbben, amelyek mind jelen voltak a helyi talajban is.
A kutatók tanulmánya alátámasztja azt az elméletet, miszerint a gömbvillámok a talajba csapódó oxigén és a talajból elpárolgott elemek közötti reakció eredményeként jönnek létre. Ez az ionizált levegő vagy plazma, ugyanaz az állapot, ami létrehozza a Szent Elmo-tüzet (egyfajta koronakisülést), amelyet néha összetévesztenek a gömbvillámmal.
Egy másik, 2012-ben közzétett elmélet szerint az üveg jelenléte is generálhat gömbvillámot. A légköri ionok felhalmozódhatnak egy ablak felületén, és a túloldalon elegendő elektromos mezőt hozhatnak létre ahhoz, hogy kisülés keletkezzen. Egy 2016-ban kutatás szerint pedig a villámok földbe csapódásakor keletkező mikrohullámú sugárzás plazmabuborékba záródhat, ami gömbvillámot eredményezhet.
A gömbvillámokat földrengésekkel is összefüggésbe hozták már. A földrengések környékén néha megfigyelhető ritka fényvillanásoknak számos formája lehet: kékes lángok, amelyek látszólag bokamagasságban törnek elő a földből; gyors, erős fényű villanások, amelyek hasonlítanak a szokásos villámcsapásokra, csakhogy az ég helyett a földből erednek; és a gömbvillámként ismert lebegő gömbök. A földrengésfényekről szóló 2014-es tanulmányukban a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy bizonyos sziklák hajlamosak elektromos töltéseket felszabadítani, amikor egy szeizmikus hullám becsapódik, ami színes fényjelenségeket idéz elő.
A gömbvillámok keletkezésének megértése érdekében a tudósok megpróbálták újraalkotni azokat: 2006-ban az izraeli Tel Aviv-i Egyetem kutatói létrehozták a gömbvillám laboratóriumi változatát. De a vizsgálatok és a laboratóriumi kísérletek ellenére a gömbvillámot még a mai napig sem sikerült teljesen megfejteni.