Ha az ember 34 fokban ül be mozizni, a légkondi jótékony hatásai mellett azt is szereti élvezni, ha a filmben nagyon más időjárási viszonyok uralkodnak, mint a saját valóságában. Ilyen szempontból a Twisters – Végzetes vihar a lehető legjobbkor jött. Az Oklahoma államban tomboló tornádókról szóló film viharjelenetei szinte felfrissítik az embert, már-már a saját bőrünkön érezzük a szélvihar miatt rohamosan csökkenő hőmérsékletet, hogy aztán a film végeztével kisétáljunk a lehűtött moziteremből a kinti éghajlati pokolba.
A Twisters – Végzetes vihar mindenképp hűsítő filmélmény, de ez még nem jelenti azt, hogy jó is. Az azonban mindenképp mellette szól, hogy pontosan annyi agyi tevékenységet kíván meg a nézőjétől, amennyire ilyen körülmények között még képesek vagyunk. Magyarul: régimódi popcornmozival van dolgunk, kellően kiszámítható cselekménnyel, kétdimenziós karakterekkel és annyi pusztításpornóval, ami láttán még a filmes pusztítás pápája, Michael Bay is csettintene egyet.
Repül az ember, ki tudja, hol áll meg (forrás: InterCom)
Biztonsági játék biztonság nélkül
Aki nem látta az 1996-os, Bill Paxton és Helen Hunt főszereplésével készült eredeti filmet, nem kell feltétlenül pótolnia (bár ha szeretné, a SkyShowtime kínálatában épp megtalálja), ugyanis a folytatás egy teljesen önálló sztori, vadonatúj szereplőgárdával. A fő összekötő elem, hogy az elődjéhez hasonlóan ez is Oklahoma államban, a tornádók paradicsomában játszódik, szóval a vizuális világa emiatt kicsit hasonlít az elődjéhez.
A film ugyan hivatalosan nem remake vagy reboot, azért a cselekmény egyes elemeit ügyesen emelte át a kilencvenes évekbeli nagy elődből. A régi tornádós tragédia, ami az egyik szereplőt kísérti a múltból, a rivális tornádóvadász banda és még számos más elem köszön vissza ’96-ból, de mindig változtattak rajtuk annyit, hogy ne lehessen teljes mértékben remake-nek hívni, mégis ismerős legyen azoknak, akik szerették Jan De Bont moziját. Mondhatjuk úgy is, hogy ez film egy óriási biztonsági játék, már amennyire biztonsági játék lehet egy majdnem harmincéves film folytatását elkészíteni vadonatúj szereplőkkel 2024-ben.
Star Power és tornádók
Érdekes módon a rendezői székbe nem egy tapasztalt látványfilmes veteránt ültettek, pedig a 200 millió dolláros költségvetés ezt indokolta volna. Helyette az a Lee Isaac Chung kapott lehetőséget, aki a Minarival egy keserédes, intim bevándorlódrámát mutatott be, amit még a Filmakadémia tagjai is szerettek az Oscar-gálán.
Valószínűleg a rendezőnek köszönhető, hogy bár a film akciójelenetei telis-tele vannak elképesztő túlzásokkal – egyszerűen túl sok az „egy centire csapódik be a fejétől” vagy az „utolsó pillanatban ugrik félre” pillanat –, a karakterek és a környezet végig nagyon emberiek maradnak, mintha csak egy kis amerikai független filmet néznénk. Nem túl színesek, nem túl érdekesek, de emberiek.
A filmben az öt évvel korábbi vihartraumájából visszatérő Kate Carter próbál egy forradalmi vihartanulmányozó eszközt bevetni a társaival, miközben megismerkedik a viharvadász cowboy-influenszerrel, Tyler Owensszel és vagány csapatával. Ahogy az lenni szokott, itt a furcsa különcök a jófiúk, a céges egyenruhát viselők pedig a rossz arcok, de ez csak idővel derül ki. Aki spoilert kiáltana: egyrészt a dolognak nincs túl nagy jelentősége a filmben, és a sztori amúgy is teljesen kiszámítható.
Glen Powell és Daisy Edgar-Jones a Twistersben (forrás: InterCom)
A viharüldözések és a tornádók pusztítása ugyan a film feléhez érve elég önismétlővé válik, de ettől még a Twistersnek van egy olyan lendülete és régimódi, spielberges (executive producerként felügyelte a produkciót) bája, hogy mosollyal a szád szélén nézed végig. Ehhez nagyban hozzájárul a karizmagépként funkcionáló, vagány, de nagyszívű cowboyként is hiteles vadonatúj szupersztár, Glen Powell, és a minimális szerepéből embert faragni képes Daisy Edgar-Jones közti kémia is. Azért viszont nagy kár, hogy az új filmbe egyetlen olyan ikonikus jelenet sem jutott, mint amikor ’96-ban a szél megröptette a tehenet. Bár tény, hogy próbálkoznak repülő csirkékkel.
A Twisters – Végzetes vihar már látható a mozik műsorán.