Suba Tamás 2023. szeptember 9-én véghez vitte azt, amire nem sokan vállalkoznának: párjával közösen megmászta az Európai Unió legmagasabb hegyét a Mont Blanc-ot. Tamás az nlc-nek mesélt arról, hogyan készült fel a hatalmas megmérettetésre és milyen kihívások adódtak számára a mászás teljesítése közben. És mintha a hegymászás önmagában nem lenne elég lenyűgöző, Tamás a 4809 méter magas hegy csúcsáról nem gyalog tért vissza, hanem siklóernyővel.
Hogyan készült fel a nem mindennapi kihívásra? Az Alpok csúcsának megmászása egy hosszú, nagy kitartást igénylő menet, ami közben metsző szél és hideg várja az elszánt mászókat. A Fehér hegy csakúgy, mint a legtöbb társa sem, nem adja könnyen magát. A mászóknak közel 2500 méter szintkülönbséget kell legyűrniük, nagyrészt 4000 méter felett, ahol legtöbbünk szervezete már nem ugyanúgy muzsikál, mint a tengerszinten.
„Mindig is érdekelt, hogy hogyan lehet a határaimat feszegetni. Már gyerekkorom óta szerettem lógni, mászni, úszni, nagyon sokat mozgok, amióta csak az eszemet tudom. A mászásra a párommal a biztonságos oldalról kezdtük meg a felkészülést, így több via ferrata útvonalat is teljesítettünk. Eközben pedig felfedezhettünk Magyarország csodás helyszíneit is; úgy, mint Tatabánya vagy Csesznek. Ahogy egyre tapasztaltabbak lettünk, úgy vettük az irányt a magasabb hegyek felé, így jutottunk el Ausztria csúcsaihoz, ahol még inkább kitárult számunkra a világ.”
Néhány jelentősebb 2-3 ezres hegycsúcs meghódítása, majd siklóernyővel való megrepülése után jött a gondolat, hogy vajon melyik lehet az az ikonikus hegycsúcs, amelyet meg tudunk mászni és biztonsággal le is tudunk onnan repülni, ha a természet is megengedi számunkra. Így jutottunk el a Mont Blanc-hoz.
Csúcstámadás, egy kis csavarral
Az eredetileg logisztikában dolgozó Tamás és párja, Ildikó ugyanis a csúcsok meghódítása mellett 2020-ban elkezdte tanulni a siklóernyőzést is, ahol szintén a fokozatosság elvét követték. Tamásék már a kihívás előtt is tudatában voltak a mászás és a lesiklás veszélyének, emiatt mindkét műfajban szorgosan tanultak, gyűjtötték a tapasztalatot és nagy lelkesedéssel készültek.
„Az alaptanfolyam siklóernyőzésből onnan indul, hogy sík terepen kell a fejed fölött tartani az ernyőt, manőverezni, minél precízebben kell tudni az ernyőt kezelni. Következő lépésként jönnek a kis dombos lesiklások, a magas startok, az önálló repülések és a távrepülések. Ezek után az ember már el mer menni a starthely környékéről és egyre nagyobb területet jár be az ernyőjével, közben pedig megtanul olyan helyeken is leszállni, amelyek nem a legideálisabbak az érkezéshez.
A Mont Blanc esetében számunkra az új kihívást az jelentette, hogy itt az ember nagy tengerszint feletti magasságú pontról, hidegben és hóból startol, ráadásul a levegő is ritkább fent, ez pedig mind bonyolítja a helyzetet. És akkor még nem beszéltem a szélerő vagy a szélirány fontosságáról. A hóban ugyanis besüllyedhet a lábad és néha jégre is lépsz, amin el is csúszhatsz, tehát fel kell készülni az aktuális helyzet pontos felismerésére.
Bár a hegyen van egy viszonylag hosszabb rész, amin el tudsz indulni, utána jön a szakadék, így kevés a lehetőség hibázni. Ha úgy döntesz, hogy újra kezded a startot az is veszélyes, mert a nagy sebesség a hó és jég miatt nem olyan könnyű megállni. Nekünk tehát erre kellett felkészülnünk” – meséli Tamás, aki ezen túlmenően kitért a repülésbiztonságot megalapozó tréningre is:
„Ez gyakorlatilag arról szól, hogy rettenetesen ijesztő szituációkat hozol létre – az oktatód árgus szeme láttára – azért, hogy a tested megérezze ezeket a helyzeteket és később élesben is kezelni tudja – ha előfordulna. A gyakorlás során én 1000 méteren kezdtem el ezeket a gyakorlatokat. Ha valami nem úgy sikerül, ahogy kellene, jobb esetben dob az ember egy mentőernyőt – mert van egy második is mindig az embernél -, az pedig fékez annyit, hogy végül olyan lesz, mintha két méterről ugrottál volna bele a vízbe.”
Tudatosan vágtak bele a kalandba
Bár kétségtelen, hogy Tamás és párja rendkívül körültekintőek voltak a felkészülést illetően, az elszánt amatőr mászó nem tagadja, tisztában voltak azzal, hogy a mászásnak megvannak a kockázatai.
„Fejben kellett nagyon rendben lennünk. Ha valaki kellően felkészült, akkor a teste szinte bármire képes, csak a mentális akadály az, ami beteheti számára a kaput. Persze a fizikai felkészültség sem hátrány; ha le tudsz mondjuk futni egy félmaratont anélkül, hogy az gondot okozna. Nyilván tudtuk, ha felmegyünk a hegyre akkor bizonyos plusz kockázatokat vállalunk, de erről azt gondolom, hogy mi ezt egy ésszerű határon belül tartottuk, nem vállaltunk felesleges kockázatokat” – árulta el Tamás, aki a mászásukra való felkészüléskor kigyűjtötte azokat a pontokat, amelyek nagyobb veszéllyel járnak a csúcshódításuk során és mit kell tenniük a veszélyek elkerülése érdekében.
A Mont Blanc megmászása közben egy veszélyesebb pont a 3340 méteres tengerszint feletti magasságban található vízmosó, amelyen gyalog kell átkelni. Ezt úgy hívják: Grand Couloir. Ez egy nagyon meredek rész, a mászók feladatát pedig az is nehezíti, hogy fentről bármikor rájuk eshetnek a kövek.
Kifejezetten fontos volt, hogy olyan időszakban érjenek ehhez a szakaszhoz, amikor még nem kezdődött el a naptevékenység és fagyott állapotok uralkodnak, így kisebb a kőomlás rizikója. A túrázókra emellett a jégbeszakadás is komolyabb veszélyt jelent, ami ellen azzal védekeznek, hogy összekötik magukat egymással.
„Mi abban is tudatosabbak voltunk, hogy egy profi túravezetővel és egy másik barátunkkal indultunk útnak, a túravezető pedig mindig felhívta a figyelmünket egy-egy technikásabb szakaszra. Hagytunk magunknak időt az akklimatizálódásra is, ugyanis a magashegyi betegség már ezen a ponton is jelentkezhet az embernél” – fejtette ki Tamás, akinek útja úgy kezdődött, hogy a Mont Blanc megmászása előtt két nappal egy másik túrát is beiktatott a hegyen 3800 méteres magasságról 4200 méteres magasságig egy másik csúcsnál.
„Miután ezt a túrát megtettük, nagyon-nagyon kifáradtunk, de visszatekintve, sokat segített ez nekünk a csúcstámadáshoz.
A magashegyi betegség minden emberre máshogy hat. Valakinél migrént hoz elő, valaki csak szimplán nem bír tovább menni, valaki hányingerrel küszködik. Ezt nem lehet tudni, kinél, milyen formában jelentkezik. Felkészülni csak úgy lehet rá, hogy aktivitást kell csinálni magasságban és utána lemenni aludni. És azzal, hogy mi ott felmentünk és fent túráztunk, rengeteget tettünk azért, hogy megszokjuk a körülményeket.
Persze a nap végén már elképesztően nehéz ilyenkor mozogni, le vagy lassulva, minden olyan ólmos és vonszolod magad, majd utána lemész, alszol, tud pihenni a tested, picit átalakul a véred és aztán könnyebben tudsz újra felmenni és aktivitást végezni magasságban” – mondta Tamás, aki ezek után indult el párjával a csúcs meghódítására.
A nagy pillanat
„A csúcstámadás előtti nap még mindig éreztük a magasságot, nem nagyon aludtunk éjszaka, aztán fel kellett kelnünk éjfélkor, hogy – a lesiklás miatt – korábban felérjünk a csúcsra. Természetesen mi magunk vittük a mászó felszereléseinket, az ételeinket, italainkat, jégcsákányunkat, az összes hideg elleni védőfelszerelésünket és a siklóernyős felszerelést. Ez nagyjából 13-15 kiló plusz súlyt jelentett. A mászás első szakaszán vak sötét volt, ráadásul elég erős szél is fújt, így ez elég embert próbáló volt.”
Maga a Mont Blanc viszont inkább egy túra jellegű mászás, bár vannak benne 30-40 perces részek, amikor sziklamászás szerű szakaszokkal találkozik az ember, itt kézzel-lábbal mászva tudtunk haladni a köveken. Végül reggel 8 órára értünk fel a csúcsra, az időjárás pedig nagyon kegyes volt hozzánk, így végül sikerült siklóernyővel lerepülnünk a hegycsúcsról.
Az emberfeletti teljesítmény büszkesége mellett Tamás szívében azért is foglal el különleges helyet ennek a mászásnak az emléke, mert a hegy csúcsára való megérkezésük után, itt kérte meg a párja kezét.
Mint mondta, rendkívül büszke Ildikóra, hogy felkészült, felmászott és önállóan lerepült a hegyről, így együtt tudták véghez vinni ezt a nem mindennapi kalandot. Őszintén beszéltek arról is, hogy mind a felkészülés, mind pedig a mászás rendkívül összekovácsolta őket. Egy év távlatából is örömmel gondolnak vissza életük legszebb és legkülönlegesebb napjára.