Szépségápolás régen és ma

nlc | 2003. November 18.
Már nagyanyáink is nagyon jól tudták, mi kell a nõnek. De legalábbis az arcának. Pedig nekik könnyebb dolguk is volt, légszennyezés és egyebek híján, sokkal könnyebb volt megõrizni a bõr szépségét.










A természet kincseit használták, hogy arcbőrüket ragyogóvá tegyék. Gyógynövényekből, gyümölcsökből készült pakolásokról, tejfürdőkről szólnak a régi történetek.

A sminket és a hajfestést sem nélkülözték, hiszen a henna és más növényi kivonatok rendelkezésre álltak. Ismerték az összes mesterfogást. Már akkor tudták például, hogy milyen fontos, hogy megőrizzék bőrük megfelelő víztartalmát. Ezért sokszor esővizet használtak a tisztálkodáshoz, hiszen az sokkal lágyabb volt, mint a magas ásványianyag-tartalmú forrásvizek. Így kevésbé szárította a bőrt.










Vigyáztak, hogy ne tartózkodjanak sokat a napon, így bőrüket megóvták az UV-sugárzás okozta károsodásoktól. Krémeket, parfümöket készítettek nem csak növényi, de állati alapanyagokból is (pl. pézsma).

Ma, amikor arcbőrünk sokkal több káros hatásnak van kitéve, fokozottabban kell rá figyelnünk. Szerencsére segítséget is kapunk hozzá. De még mindig a természetes anyagok viszik el a pálmát, ami az igazán hatékony szépségápolást illeti. Így már bátran szembeszállhatunk a légszennyezéssel, a megnövekedett UV-sugárzással, a stresszel és más, bőröregítő hatásokkal. Harcra fel!
Exit mobile version