Klaus csak azt akarja, de én is csak azt akarom, emancipált vagyok, szexre vágyom. Kis hazánkban azonban nem ennyire könnyű lelkiismereti aggályok és kínos következmények nélkül beleugrani egy zaftos instant ismerkedésbe.
Az udvarlási szakaszt még az egyéjszakás kapcsolatok esetében sem lehet kihagyni, habár ez nem a klasszikus értelemben vett meggyőzési folyamat, arról, hogy a másikban milyen értékeket vélünk felfedezni. A lány és a fiú egyaránt vállalhatja a kezdeményező szerepet. Mivel az egyéjszakás kaland nem a tartós kapcsolat megalapozásáról szól, az információcsere – hol laksz, kutyád neve, végzettséged stb. – teljesen fölösleges, sőt csak megnehezíti a másnapi elszakadást.
Nem kell sokáig kerülgetni a forró kását, hiszen az idő szorít. A bókok legyenek jól irányzottak és őszinték, legalábbis tűnjenek annak. A százszor elpuffogtatott sablonok nem minden esetben válnak be. A “szép a szemed”, “csodás az illatod” hangzatos konzervmondatokra a nők és férfiak legtöbbször csak annyit reagálnak, “tudom, hogy mindenkit így veszel le a lábáról”. Ettől függetlenül jól eshetnek az ehhez hasonló megjegyzések. A túlburjánzó kreativitás sem vezet eredményre. A sSelymes bőröd, mint zamatos konyak bódítja el érzékeimet” típusú kedvességek inkább hatnak mesterkéltnek és nevetségesnek, mint őszinte csodálatnak.
A dicséret legyen minden esetben személyes. A “fantasztikus a nadrágod” helyett, mondjuk azt, hogy “nekem nagyon tetszik a nadrágod”, így a másik érzi, hogy hatást gyakorol ránk. Arról egyébként is sziklaszilárdan meg van győződve, hogy a nadrág elsőrendű, hiszen ezért vette fel. A nadrág minőségére tett elismerő megjegyzés csak akkor hordoz számára plusz információt, ha tudatjuk vele, hogy csodáljuk ízlését.
A rámenősség szinte észrevétlen, mégis nagyon hatásos eszköze, ha pozitív kérdéseket teszünk fel. “Nem iszunk együtt egy pohár bort?” A kérdés már önmagában hordozza a negatív feleletet. Süt belőle a bizonytalanság, és a választól való félelem. A helyes megoldás: “Meghívhatlak egy italra?” De még eredményesebb, ha rögtön kézbe vesszük az irányítást, és közöljük, hogy “gyere, iszunk egy finom koktélt”. Erre elég nehéz nemet mondani férfinak, nőnek egyaránt.
A koktélt követi a tánc, a lopott csókok, az ösztönök elszabadulása, majd a kiteljesedés. A nő határozottan érzi, hogy a férfitársadalom újabb elgyengült tagját volt képes leigázni, és ezt vonzó külsejének és sziporkázó intellektusának köszönhet. A férfi hasonlón gondolkodik, hisz újabb hódítást mondhat magáénak, és örömmel nyugtázza, hogy ő az ász. Mindenki elégedett. Végül is ez volt a cél.