Az ember kíváncsi természet. Erre épül egész civilizációnk. Mindent ki akar próbálni, azt is, ami veszéllyel jár: bungee jumping, egy könnyû narkó. Ez a helyzet a szexszel is.
Nem véletlenül találtak ki emberek tucatjával szeretkezési technikákat, és gyűjtötték őket egybe, s gyűjtik még ma is. És mégis: évszázadok tapasztalata mind semmi ahhoz képest, amit egy pár ki tud ötleni odahaza, mert minden kapcsolat egyszeri és megismételhetetlen, amibe senki sem láthat bele. Mi is akkor a helyzet egy édes hármassal? Teljesen függetlenül attól, hogy két férfi egy nő vagy két nő egy férfi felállásban gondolkodunk. Ez is egy kapcsolat, amibe senki sem láthat bele? Erre is kíváncsiságunk hajt?
A szex kölcsönösségen alapul. Adok és kapok egyensúlyán. Ugyanannak a személynek adok élvezetet, akitől én kapom a gyönyört. A kommunikáció egy formája. A kommunikáció viszonyosságon alapul. Nem tudok úgy beszélgetni valakivel, hogy nem az az illető felel, akinek a kérdést felteszem. A hármas szexben épp a kölcsönösség hiánya miatt nem lehet teljes kielégülést találni.
Az ember nem tud kétfelé címezni egy levelet. A dráma az, hogy ma mindenki a kiüresedett, tartalmatlan emberi kapcsolatokról panaszkodik, miközben az ember hajhássza az élvezet. Ma épp arra kellene kísérletet tenni, hogy szorítsunk a meglazult emberi kapcsolatokon, ne pedig tovább mélyítsük a szakadékot ember és ember közt.
Ádám és Éva megosztaná?
