A szépségideálok koronként, kultúránként változnak, és ismétlõdnek. Egyvalami azonban nem változik: a nõk többsége mindent megtesz, hogy megfeleljen az aktuális követelményeknek, képes akár erején felül is teljesíteni, sõt betegségbe hajszolni magát a nagy igyekezetben.
A XX. század elején a nőies vonalakat egyáltalán nem tartották vonzónak. A charleston korszakában a nőnek vékonynak és „laposnak” kellett lennie. Azok a hölgyek, akikkel bőkezűbben bánt a természet, mindent megtettek, hogy elrejtsék kebleiket. A harmincas években nevetségessé vált volna az, aki az elhízás problémájáról, következményeiről kezd prédikálni. A tehetősebbek persze akkor sem szűkölködtek élelmiszerben, így hamarosan a teltebb alak jött divatba; ez egyet jelentett azzal, hogy valaki jómódú. A második világháború idején a nők kénytelenek voltak dolgozni, így a szépségideálok kissé háttérbe szorultak. Ez az időszak sem telt el azonban érdemtelenül, mivel megjelent az első nylon harisnya, ennek következtében fókuszba került a női láb, aminek természetesen formásnak kellett lennie, hogy bátran hordhassa a kor vívmányát.
A század közepén kétségtelenül a telt idomú hölgyek hódítottak, Marilyn Monroe-val az élen; széles csípő, telt keblek, ettől olvadoztak a férfiak a filmvászon előtt. Akkoriban sok nő nem dolgozott a háztartáson kívül, így tulajdonképpen teljes állásban anya és feleség lehetett, ők sokat adtak arra, hogy férjük elég csinosnak tartsa őket. A hatvanas években úgy tűnt, hogy a nők sokkal szabadabbak lettek, már nem kényszerből vállaltak munkát, mint a háború idején.
Marilyn Monroe nőies vonalai helyett a csontsoványság vette át a vezetést a divatban. Minél vékonyabbnak lenni, hirdették a plakátokon és a magazinok címlapján az anorexiában szenvedő angol modell, Twiggy képei. Ez furcsa jelenség volt, hiszen a nők szabadabbak lettek, „terjeszkedni” kezdtek, azaz aktívabbak lettek a társadalomban, ugyanakkor „összehúzták” magukat, testüket egyre szűkebb határok közé szorították. A hetvenes években a hölgyek a fogyókúra mellett elkezdtek tornázni, futni, egészségesen táplálkozni. Az elemzők szerint ez a jelenség a termelést hajszoló világ sztereotípiájának éles ellentétje. A nyolcvanas években tovább folytatódott az egészséges életmóddal elért tökéletes test kultusza; Jane Fonda képviselte az új ideált fantasztikus alakjával.
A XX. század utolsó évtizedében, azt hiszem nem kevesek bánatára, visszatért a hatvanas évek divatja. A reklámokban ismét „csontkollekciók” mutatják be a ruhaneműket; az új bálvány, Calvin Klein felfedezettje, Kate Moss Twiggyre emlékeztet. Persze van egy-két kivétel, Claudia Schiffer, Cindy Crawford vagy Gisele Bündchen, akik a kicsit formásabb típust képviselik, de ettől eltekintve az ideális nő vékony. Sokan pedig nem véve tudomást alkati adottságaikról, görcsösen ragaszkodnak a fogyókúrához, ami gyakran táplálkozási zavarokhoz vezet. Bulímia és anorexia lehet az eredménye annak, hogy már az is le akar fogyni, akinek egyébként semmi probléma nincs a testsúlyával. A XXI. század elején járva még mindig tart a fogyókúra-őrület, de ismét egyre többen szeretnének izmos testet. Egyesek újra végletekbe esnek, nem természetes úton, hanem bizonyos szerek segítségével próbálják elérni a kívánt izmokat.