Nászajándék – mit illik?

nlc | 2001. Augusztus 21.
Kétféle embert ismerek: aki szeret esküvõkre járni, és aki szeret, csak valamilyen okból úgy tesz, mintha mégse. Én kifejezetten örülök, valahányszor kihúzom a borítékból a diszkrét - vagy büszkén hivalkodó – fehér meghívókártyát.





Nemcsak azért, mert szívet melengető érzés látni mások boldogságát, és megtisztelve érzem magam, amikor egy ismerősöm, barátom vagy rokonom azt akarja, hogy részesévé váljak élete egyik legfontosabb pillanatának.

Amikor ott állok a templomban, vagy elnézem a tortát szeletelő ifjú párt, akaratlanul is mintha “főpróbán” vennék részt: saját majdani esküvőmre gyűjtök tippeket, megpróbálom emlékezetembe vésni a jól sikerült részleteket, különös tekintettel a menyasszony ruhájára… Valószínű, hogy eltelik még pár esküvői szezon, mire szükségem lesz arra a bizonyos ruhára, ám egy valamiben már most bizonyos vagyok: tőlem telhetően igyekszem majd levenni a meghívottak válláról a nászajándék-vásárlás gondját.

A tíz egyforma NDK kávéfőző anekdotáját mindenki ismeri, ám senki nem hiszi, csakhogy épp a napokban láttam az egyik “piacvezető” bulvárlapban Dean és Marion O. esküvői képét tizenhárom – igaz, különböző – nászajándék kenyérpirító társaságában. De nincs is szükség ilyen extrém példákra, elég arra gondolni, hogy a távolabbi ismerősök és rokonok feje bizony főhet, mire kitalálják, hogy mire vágyik az ifjú pár, mi lenne hasznos vagy praktikus meglepetés. Mindkét problémát orvosolja az a terjedőben levő szokás, hogy az ifjú pár ajándéklistát készít, amire a meghívottak feliratkozhatnak, így az ajándék bizonyosan örömet okoz majd, és mégiscsak én választom ki a saját ízlésemmel – és pénztárcám vastagságával -összhangban. A legdrágább darabok esetében pedig többen is összedobhatják a pénzt – egyik ismerősöm így kapta meg a régen vágyott pingpongasztalt.

Sokan az esküvői szertartás elüzletiesedésének bizonyítékát látják abban, hogy ma már a nagyobb üzletek nemcsak árulnak kifejezetten nászajándékokat, hanem vállalják a lista vezetését is, sőt, akár interneten is megrendelhetjük ezt a szolgáltatást. Csakhogy a nászajándék elsődleges célja mindig is az volt, hogy induló tőkét biztosítson az önálló élet küszöbén álló fiataloknak – igaz, régen (és a kevésbé civilizált országokban még napjainkban is) illett a háztartási eszközök mellett – helyett – élelmiszereket is ajándékozni. Az ajándékokat pedig nem a menyegzőn, hanem pár nappal korábban küldték el a lányos háznak, ezzel fejezve ki, hogy elfogadják az esküvői meghívást.

Mindenkit óva intenék viszont az “induló tőke” szószerinti értelmezésétől – pénzt ajándékozni ilyen alkalomra nemcsak fantáziátlanságra vall, hanem ízetlenség is, kivéve, ha az ifjú pár maga kéri az ajándékozásnak ezt a kevéssé romantikus megoldását. A nászajándék tradicionálisan soha nem a pénzgyűjtést szolgálta – arra ott volt a menyasszonytánc. Akkor már szerencsésebb és elegánsabb is, ha a fiatalok ajándékutalványt kérnek, illetve más ötlet híján ezzel ajándékozzuk meg őket. Beváltáskor a nagyobb áruházakban, lakberendezési vagy műszaki cikkeket árusító boltokban szinte biztosan találnak majd kedvükre való “meglepetést”.
Exit mobile version