Majd a hétvégén elmegyünk moziba

Dolores | 2001. Szeptember 03.
Gyakran mondják, hogy az unalom öl, tönkreteszi azokat a kapcsolatokat is, ahol egyébként a legnagyobb egyetértésben élnek egymással. Olyan ez akár a betegségek többsége, korai felismeréssel még tehetünk ellene valamit.




A kapcsolat elején, amikor még mindenkit fűt a szerelem, talán fel sem tűnik egy ilyen ártatlannak vélt mondat, hogy „majd a hétvégén elmegyünk moziba”, “majd legközelebb elmegyünk vacsorázni, de most nincs kedvem, fáradt vagyok”, “maradjunk inkább itthon”. Igazából akkor van baj, ha ezek a mondatok rendszeresen ismétlődnek, és azt vesszük észre, hogy már megint otthon töltünk egy verőfényes szombat délutánt, ahelyett, hogy kirándulnánk. Felvetjük, hogy menjünk moziba, de párunk azt kéri, hogy halasszuk el, és lehet, hogy tényleg elmegyünk majd moziba, de csakis a kijelölt időpontban, mondjuk szombat este, mert ugye másnap nem kell korán kelni. Néha jó lenne egy kis spontaneitás, és egyszerűen csak fogni magunkat, irány a mozi, és nem számít, hogy kedd van.





Természetesen a lángoló korszakban, igen helytelenül, nem törődünk az ilyen apróságokkal, hogy otthon kell gubbasztani, hiszen akkor még az is romantikus, ha együtt nézzük a tévét, kéz a kézben, vagy együtt kenjük meg a vajas kenyeret. Gyakran előfordul, hogy az egyik félnek ugyan lenne programja, de lemondja a másik kedvéért, pontosabban a saját maga kedvéért, hogy minden időt párjával tölthessen. Noha igényelné a beszél-getést, a szórakozást barátaival, barátnőivel, de megfordul a fejében, hogy nézne az ki, ha ő elmenne, míg a másik otthon van egyedül. Pedig amint az kiderül, a másik sajnos otthonülő típus, aki a négy fal között érzi magát a leg-jobban, ő maga választja az otthon ülést.





Bármennyire is boldog egy kapcsolat, az „inger-szegény” életmód, a társaság, a szórakozás hiánya az unalomhoz, az pedig az érzelmek elsorvadáshoz vezethet. Nem ritka, hogy amikor a társaságot kedvelő fél rájön erre, ki akar törni, és barátaival próbál kikapcsolódni. Csakhogy a baráti kapcsolato-kat ápolni kell, és a barátok, akiket sokáig vissza-utasítottunk, mert a nap 24 órájában csak párunk kezét fogtuk, szép lassan elmaradoztak. Elszántsá-gunknak ilyenkor semmi nem vet gátat, ezért fel-elevenítjük a régi barátságokat, és programokat beszélünk meg.

A kiruccanásokat viszont nem biztos, hogy párunk jó szemmel nézi, hiszen eddig minden percet vele töltöttünk; értetlenül szemléli, hogy miért van szükség valami másra is. Néha elhangzik a „már nem szeretsz?” kissé zsarolásra emlékeztető kérdés, hiszen, ha szeretjük, mi sem megyünk el.





Ha igazán szeretjük, akkor nem maradunk otthon, mert lehet, ha lemondunk minden programunkról, az indulatok egy idő után elszabadulnak, és a másik fejéhez vágjuk, hogy miatta kell otthon ülnünk. Próbáljuk inkább megértetni a másikkal: nem arról van szó, hogy nem akarunk vele lenni, hanem nem akarunk otthon unatkozni, szükségünk van a társaságra, a szórakozás-ra, és ajánljuk fel, hogy tartson velünk. A legjobb, ha már a kapcsolat elején ragaszkodunk ahhoz, még ha hosszas rábeszélés árán is, hogy néha kimozduljunk, mert színt visz a kapcsolatba, pezsgőbbé teszi, és egy ilyen különbség miatt, amikor egyébként minden olyan jól megy, nem szabad hagyni, hogy kialudjon a kapcsolat tüze!
Exit mobile version