Mária Terézia erõs kézzel kormányozta birodalmát, háborúkat vezetett, alattvalói tisztelték nevét. Élete folyamán tizenhat gyermeket szült, de csapnivaló anya és feleség vált belõle.
Férje, Ferenc István csak egyszerű magánember szerepét töltötte be az energikus király-, később császárnő mellett. Az uralkodás terhei annyira lefoglalták Mária Terézia minden idejét, hogy gyermekeivel nem maradt ideje törődni. Családanyaként megbukott, és mégis ő a világtörténelem egyik legismertebb, legcsodáltabb asszonya.
Az ideális nőnek minden klasszikus értékrendi elvárásnak meg kellett felelnie: legyen házias, termékeny, kiváló családanya, tisztelje férjét, uralkodóját, istenét, legyen szerény, engedelmes, és fogadja el, hogy a férfiakkal nem versenyezhet. Ezeknek az elvárásoknak próbáltak megfelelni az asszonyok több-kevesebb sikerrel. A világtörténelem kiemelkedő nőlakjai azonban teljesen más jellemvonásokkal rendelkeztek, és ennek köszönhették, hogy nevük később legendává vált. Nem próbáltak eleget tenni a nőkkel szemben támasztott társadalmi elvárásoknak; a saját fejüket követték, hogy megvalósítsák céljaikat.
A legújabb történelmi kutatások bebizonyították, hogy Kleopátra földöntúli szépsége, amivel elcsábította a kor két legtekintélyesebb férfiját, Julius Ceasart és Marcus Antoniust, csupán mendemonda. Egyiptom uralkodónője alacsony volt és testes, de az öltözködéshez, szépségápoláshoz mesterien értett. Minden erejével országa függetlenségének megőrzésére törekedett, és hogy négy gyermekének biztosítsa jövőjét. Mégsem mint csodálatos anya írta be nevét a történelemkönyvekbe, hanem mint ügyesen taktikázó uralkodónő. (Habár egyik gyermeke sem lett később Egyiptom királya, mivel a birodalom, erőfeszítései ellenére, római fennhatóság alá került.)
Az országokat igazgató uralkodónők nem minden esetben rátermettségükről váltak ismertté. Aragóniai Ferdinánd és Kasztíliai Izabella lánya, Johanna, aki az „őrült” jelzővel vonult be a történelembe, alkalmatlan volt a korona viselésével járó feladatok ellátására. 1496-ban feleségül ment Szép Fülöphöz, aki nem véletlenül hívtak szépnek. Nem csak felesége, de számtalan nő érzett irányában ellenállhatatlan vonzalmat. Johannának elvette az eszét a féltékenység. Anyja halála után megkoronázták ugyan, de elméje akkor már annyira elborult, hogy apja intézte régensként az államügyeket. Amikor Fülöp hirtelen elhalálozott, Johanna nem volt hajlandó megválni halott férje testétől, és egyetlen nőnemű lényt sem engedett a közelébe. Fülöp földi maradványait a Tordesillasban lévő Santa Clara kolostorba temették, ahová Johanna élete hátralévő részében visszavonult, hogy közel lehessen imádott párjához. Uralkodónak rossz volt, feleségnek pedig rettenetes, hisz féltékenységével megfojtotta férjét. Mégis mindenki a szerelem áldozataként emlékszik rá.