Romantikus szerelem a tengerparton, beszélgetések a másik fõváros kávéházában, ismerkedés itthon, kultúrák egymás közt. Az érzelmek csillapodtával elõbb-utóbb valamelyik fél szembesül azzal a problémával, hogy egy olyan helyen él, ami igencsak távol áll attól, ahol felnõtt.
Az első megközelítés, ahogy a legtöbben találkoznak ezzel a problémával, az a Lányom nélkül soha és az ehhez hasonló filmek megtekintése lehet. Elhűlés a képernyő, adott esetben vászon előtt, azzal a boldog, vattapaplanként melengető gondolattal, hogy na persze, így jár az, aki ilyen helyre megy férjhez. És ez csak egy film, no meg ilyesmi úgyis csak azzal történhet meg, aki elköveti azt a fatális hibát, hogy ennyire eltérő kultúrkörbe megy férjhez.
Aztán ott vannak a kedélyes viccelődések azokról, akik itt tanuló fekete-afrikai egyetemistához kötötték életüket. Hiszen lehet hogy itt is érték, ha az ember lányáért két kecskenyájat adnak. Amúgy képzeletben, hiszen nyilván viszonylag ritkán történik ez meg a maga valójában. Képzeljük csak el a Gazdagréti lakótelep füvén legelésző családi nyájat, és az ifjú asszonykát, aki megfeji őket. Ma már az ilyen vegyes házasságok sem így köttetnek, de azért nem esik jól ezen viccelődni?
De térjünk vissza a való életbe. Mert létezik bizony igen sok olyan házasság is, amit két európai, de más országból származó ember köt. Ennek hallatán talán nem is állunk meg különösebben, hogy elgondolkozzunk, lehet-e ebből probléma. Pedig bizony hogyne lehetne. Mindjárt kezdve a legrosszabb esettel. Mi van, ha a házasság nem sikerül, és a másik országba költözött fél ott áll, egy idegen környezetben? De nem is kell elválni ahhoz, hogy egy másik országot idegennek érezz. Hiszen nem ott nőttél fel, és legyen bármennyire hasonló a kultúra, mégsem teljesen ugyanolyan.
Ott van mindjárt a nyelv kérdése. Ami már önmagában nagy probléma, de ráadásul a születendő gyermekek esetén sem egyszerű a döntés, melyik nyelvet is tanulják. (A felmérések szerint a gyerekek általában anyjuk nyelvét tanulják meg, és annak az országnak a nyelvét, ahol élnek. Tehát ha az apa költözött „külföldre” a család kedvéért, nem nagyon veszi a fáradságot, hogy anyanyelvére okítsa csemetéit.)
De a nyelv nem az egyetlen probléma. Számítanak a vallási különbségek (például igen nagy különbség van az Európában is sok országban uralkodó ortodox és a nyugati keresztény vallások között, de még a magyarok és a déliek katolicizmusa között is). A valláson túl a kultúra, a neveltetés, az olvasottság is számít.
És akkor még nem említettük az érzést, hogy életed szerelméért elhagytad nem csak szülőhazádat, hanem családodat, barátaidat is. Akik persze megmaradnak neked, de azért ez már nem ugyanaz. Elszakadtál. Újra fel kell építened mindent magad körül. Sok szerencsét hozzá!