Az ember, mint tudjuk, alapvetõen társas lény; nehezen viseli a magányt, szüksége van egy társra, akinek szeretetet adhat, és akitõl kaphat, akinek gondját viselheti, akivel törõdhet.
Ha az ember mindezen igényét nem tudja kielégíteni egy másik emberi lénnyel, ha szeretetéhségét nem tudja kellőképpen csillapítani családi, baráti vagy akár párkapcsolatában, gyakran előfordul, hogy ezt valami más módon igyekszik kompenzálni. Megesik, hogy új tevékenységbe fog, a tanulásba temetkezik, az anyagi javakat hajszolja, mások sportolnak, van, aki mániákus vásárlással próbálja kitölteni életét, enyhíteni magányát. Mint említettük nemcsak az egyedül élők lehetnek magányosak, családban, sőt párkapcsolatban is érezheti magát magányosnak az ember. Pszichológusok szerint ez a társas magány talán rosszabb, mint a valódi fizikai és lelki egyedüllét.
Több idős embert láthatunk, amint kutyáját sétáltatja, egyre többen tartanak háziállatot. Ennek legtöbbször az az oka, hogy egymaguk maradtak, a gyerekek, a rokonok távol élnek vagy elhanyagolják őket, így mivel nincs kihez szólniuk, nincs kivel törődniük, vesznek egy kiskutyát, egy cicát vagy egy papagájt. Egyes orvosok szinte receptre írják fel idősebb embereknek, hogy vegyenek valamilyen kisebb állatot.
Az ember és az állat kapcsolata a mai világban egyre fontosabb; bizonyított az állatok emberekre gyakorolt pozitív hatása. Az állatok nagymértékben hatnak a jó közérzetre, szeretetre ösztönöznek. Állandó törődést, odafigyelést kívánnak, nagy felelősséget jelentenek; gondozásuk leköti az ember figyelmét, kitölti idejét. Rendszerességet hoz az életünkbe, keretet biztosítva, ami egyfajta érzelmi biztonságot jelenthet. Az idős embereknél majdhogynem pótolja a gyereket. Természetesen nemcsak kutyát vagy macskát tartanak az emberek, de talán ezek a leginkább emberközeliek, könnyebb velük kapcsolatot teremteni, megsimogatni őket, a kutya elkíséri gazdáját sétája során, vagy velünk kocog. Eddig az idősekről szóltunk, de a fiatalabbak ugyanúgy tartanak állatot szeretetpótlék gyanánt; a nőkben felébreszti az anyai ösztönöket, a gondoskodást.
Az állatokkal való foglalkozás megnyugtatja az embert. Ma már tényként kezelik, hogy egészségi állapotunkra (magas vérnyomás, mellrák, Alzheimer-kór, depresszió esetében) is pozitívan hat, elismert a delfin-terápia. Fontos, hogy csak olyan állatot vásároljon az ember, melynek szükségleteit ki tudja elégíteni, melynek tartásához megvannak az anyagi és az egyéb feltételek. Tanulmányok szerint a választott állat egyénisége szorosan illeszkedik a gazda egyéniségéhez, az ember ösztönösen tudja, mire van szüksége.