Egész napos munka, olyan kollégák között, akik aztán hazamennek a családjukhoz, vagy a gyerekért az óvodába. Te hazamész egy üres lakásba, amiben kong a magány. Mit csinálsz? Hogy legyen némi örömöd, legalább eszel egy jót.
Az üres konyhában egy tányérra készíted vacsorádat, és a tévé vagy egy könyv menedékébe bújsz a hidegség elől. Szilárd elhatározással, hogy ez a tányér, és kész. Ennyi, és ma bizony nem lesz zabálás. El is fogy szép lassan, és magaddal elégedetten követed tovább az eseményeket a képernyőn vagy a lapokon. Mígnem egy kisördög füledbe listázza a hűtő tartalmát. Meg a spájzét és a konyhaszekrényét. Egy ideig sikeresen győzködöd magad, hogy de hiszen nem is vagy éhes, és ma egyébként sem akartad a teljes raktárkészletet elfogyasztani. Mert akkor holnap megint vásárolni kell, és éppen ma vásároltál, de legalább két napra.
Nem szép dolog mindent egyszerre megenni, és egyébként is. A film folytatódik, új lapot kezdesz a könyvben, és hősiesen leküzdöd a késztetést. Eltelik fél óra. Hiába. Már egyre inkább csak az étel jár fejedben. És mivel tapasztalt vagy, tudod, itt már csak egy dolog segít. Engedni vágyaidnak. És holnap ismét be kell vásárolnod.
Az evés iránti vágy érthető módon igen ősi ösztön mindannyiunknál. De ilyen fokon már szinte egyértelmű, hogy valaminek a kompenzálására van szükség. Leírt esetünkben éppen a magány, és a szeretet utáni vágy váltja ki azt a leküzdhetetlen kényszert, hogy a hűtő is hasonlóan üres legyen, mint a delikvens lelke. És élete.
Persze ez a tünet már kora gyerekkorban is jelentkezik, jó is, ha felfigyel arra a szülő, hogy gyermeke túlsúlyosságát nem feltétlenül a hozzá nem értő testnevelő tanár, hanem a saját maguk általi elhanyagolás váltja ki. És ez már csak fokozódni fog, felnőttkorra komoly pszichés tünetté nőheti ki magát.
Jó tehát, ha valami mást talál ki az, aki egyedül érzi magát, hiszen az evés ráadásul azonnal jelentkező szép adag lelkiismeretfurdalást és hasonlókat is kivált, amitől szintén nem lesz senki boldogabb, és pozitívabb kisugárzású személy, és a felszedett kilók sem teszik a másik nem számára sokkal vonzóbbá azt, akinek valójában egyetlen vágya, hogy párt találjon magának.
Tehát ne vásárolj be két napra! Legalább első lépésként. Másrészt rettentően nem jó átcsúszni bulímiába, anorexiába, de néhány edzőterem látogatása esetleg hasznos lehet. Például a lelkiismeret megnyugtatása érdekében is. Plusz a társaságért és ilyesmikért. Ugye?